A szeptember hónapunk az összegzésre való. Összerendezzük mindazt, amit felismertünk, megértettünk önmagunkról, a hozott dolgainkról, gyökereinkről, vágyainkról, mindarról amiből besokalltunk, ahol változtatni szeretnénk.

Ha kimondjuk mindezt értő barátok között, ha pontot teszünk nem működő dolgaink végére legalább gondolatban, ezzel utat adva új gondolatok, megértéseknek, akkor elvégeztük mindazt, amire a most idején szükségünk van.

Minden ami a külvilágban történik velünk, a helyzetek, az életformák, a kapcsolatok, a belső világunk rendezésére valók. Az ember mára már mindezt fordítva működteti. A külvilág anyagi formálódása a belső tér felszínre jövő  megnyilvánulása. A külvilág a felszínt mutatja. Amikor beszélgetünk és elmeséljük, hogy itt és itt voltunk, ezzel és ezzel találkoztunk, ez és ez történt, ez a felszín.

Ami igazán érdekes, az a felszín alatt húzódik. Az ok, amiért elmentünk, találkoztunk, kimondtuk stb…

Ezek az okok azok, amelyek működtetik a sorsunkat. Hitrendszerek, érzelmi blokkok, elvek, tanult magatartási formák stb…

Ezeket felismerve, rendszerezve, ha kell elengedve tud megváltozni a külvilág.

Nos ezekkel semmi újat nem mondtam, de jelenleg ezzel kell foglalkoznunk leginkább.

Ma főleg az elengedés résszel. Ami már szinte fájdalomig meggyötörte a lelkünket, az ahhoz tartozó hitrendszert formáljuk át. Látásmód váltásra van szükség. Szüleinktől kapott hitrendszerek megváltoztatására. És ez mindenképpen az agyunk feladata.

Az agy építi a védelmet, felügyeli a fizikai világba történő folyamatokat. Neki vannak dogmái, olyan elvei, amelyet nehéz felismerni, és megváltoztatni. Ő ítél, hogy fenntartson rendszereket, megvédje a lélek naivitását, gyermeki szépségét. Ezzel megakadályozva, hogy a lélek megnyilvánuljon a maga egyszerű szépségében a külvilágban. Az agy és a lélek a mérleg két serpenyője, amely akkor működik jól, ha egy szintben vannak. Egyik sem túl sok, vagy túl kevés. Ez az ideális eset, de ahány ember, annyiféle mérlegelés lehet. Majd egyszer a jövőben, ha minden jól megy, a lélek lehet sok, de ez még nem az a világ.

Ez évben a mérlegelés nemcsak egyedi sorsokra igaz, hanem népcsoportokra is.  A közös lélek óhajtása miben erősödik meg, fog össze, és alakítja át saját külvilágát. Mindehhez nem kell háború, csak egy közösen kifejezett óhajtás, melyben olyan erő rejlik, melynek súlya alatt minden igaztalan összeomlik.

Az összefogás ereje az egyedi sorsok belső rendezéséből fakad, amely zajlik.

Tehát a mai nap az elengedésé. Ami fáj, ami nem megy, adjuk tovább a szellemi térbe a Segítőinknek.

Ők jobban rálátnak elakadt helyzeteinkre.

A hétvégén főleg a „meg nem született gyermekek” kértek bennünk rendezést. Az ő erejük, lélekmintáik nem tudtak anyaggá formálódni, megnyilvánulni.  Ez a szülőben rendezetlenséget tart fenn, erői elfojtását jelenti. A gyermek egy bennünk élő minta külvilágra vetítése, hogy megismerjük , megszeressük, neveljük őt. A meg nem született gyermek, pedig az elfojtása ennek a mintának.

Mivel a nők nem mindig tudják a vetéléseiket, ezért érdemes mindenkinek ezt a kérdés megforgatnia önmagában, és rendezést, oldást kérni.

Nézzünk mindig a felszín alá, soha ne higgyünk csak a szemünknek, csak a felszíni történéseknek, a hallott dolgoknak. Az igazság mindig a felszín alatt rejlik.