A tegnapi napon előtérbe került a szelíd, békés minták rendezése.
Talán az esszénusok képviselték legjobban az ismert történelem folyamán ezeket mintákat, és őrizték a szelíd faj jellegzetességeit.
Ha önmagunk sorsában keressük a jelenlétét, akkor a békés, alkotó csend, a rácsodálkozás az élet szépségeire, a drámai helyzet közepén is csendesen, békésen megállni és áradni. És ezzel csak a felszínt érintettem meg.
Nélküle nincs élet sehol sem. Nincs fejlődés. Őbenne nincs irigység, bosszú, érdek, az ő lénye a tiszta, egyszerű szeretetben való létezés. Nem is érti, hogy miért kell a múlt árnyaiból háborúkat fenntartani amberi és népek közötti kapcsolat rendszerekben. Számára ez nem létezik.
Egykoron a teremtői házak vetélkedtek ezért a fajért, mert nélkülük nincs teremtés. Ők még mindezt tudták, csak azt nem tudták felfogni, hogy szabadon kell őket hagyni mozogni, nem lehet rabláncra fűzni őket. Atlantiszon már befogták őket és használták. Fosztogatták őket. Mert ŐK nem tudnak ellentmondani, csak szelíden alkotni. A létezés alapkövei voltak.
Olyasmit vártak tőlük, ami a lényüktől idegen. A választást. Ők minden világban látták a jót és a megoldást.
A SZELÍDEK nem választanak, mert nem is tudnak. Ők mindent harmonizálnak, amiből új és új születik.
Ők a harmónia maga. Amíg ők léteznek, addig létezik egy világ.
A szolgaság megtanította őket a kemény burok felépítésére. A szelíd minták rejtőzővé váltak. Félnek a világoktól. Önmagukat védik már minden módon.
A létezőkben elveszett az irántuk való tisztelet. Már nem emlékeznek rá, hogy a szelídek egy pillantása bármit meggyógyít. Nem emlékeznek rá, hogy a bennük rejlő erő, bármit képes elrendezni a káoszban.
Pedig a SZELÍDEK megmutatták az erejüket. Jézus létezése megmutatta az erőt, amely velük jár.
Az oktalan ember bármit kiírt, amit nem ért.
Ezt a világot egykoron a Teremtő a SZELÍDEKNEK adta menedékül, hogy megerősödve képesek legyen a hibák kijavításával újrateremteni az Univerzumot.
Az Ő igazságuk fog megerősödni az elkövetkezendő időszakban.
Az Erő, amely a sajátosságuk kibontakozik azokban, akik hordozzák a SZELÍDEK mintáit.
Keressétek és őrizzétek magatokban a szelídséget, a csendet, és őrizzétek erővel azoktól, akik két lábbal taposnák el saját zajongásukkal és akaratoskodásukkal.
Csak nézzetek a szemükbe a zajongóknak.
És őrizzétek a békét a lelketekben.
(Aki szelíd kutyával álmodik, vagy éppen egy ilyen társra vágyik, ő tudhatja, hogy ezek a minták kérnek nála támogatást.)
Kedves Évi! De jó, hogy írtál erről!