Érték és mérték.

Milyen mércével mérünk?

A búza válik szét bennünk az ocsútól, ha jól mérlegeltük önmagunk. Tegnap fájdalmas képeket kaphatunk helyzetünkről. A tehetségünkről, értékeinkről, az elpotyázott lehetőségekről. Természetesen ez már egy ideje formálódik, de a tegnapi napra összpontosulhatott felismerések sorozata.

De vigyázzunk az értékeléssel, mert nem minden az, aminek látszik. A mai világban sok a fordított értékelési rend. Nem a valóságot mutatja, hanem az elvárt, megalkudott dolgokat helyezi előtérbe, mintha azon múlna az, hogy jól tudunk e élni ezen sorsunkban.

Éppen ezért mélyen belülre kell néznünk önmagunkba. Hamis világot építettünk, és benne a szerepünk mennyire fals? Önmagunkhoz képest. Önmagunk ebben az évben sokat formálódott, ha megengedtük, tehát egészen jó jelzéseket kaphatunk. A fájdalom, a szomorúság, elkeseredés nagyon jó kép.

/ Az “ön magunk” szó jelzi a közösségben elfoglalt helyünk, lélekszinten. /

Lehettünk volna ez és ez…  ha…

Élhetnénk így és így…   ha….

Lehet a tehetség bennünk rejlik, de a sorsunk más irányba kanyarodott, és más módon kell megélnünk önmagunkat, mint ahogy megérdemelnénk.

De ennek oka van, hogy nem sikerült. Ennek a világnak a belső rendje az oka. És ennek lenyomata bennünk, amely a hitrendszerünkre erősen hatott. Ez a lenyomat a tehetségünk megnyilvánulási szintje. Ennek felismerése, és átalakítása pedig  tehetségünk, sajátos erőnk új megnyilvánulása. Ha eljutottunk idáig, és nem a depresszió ködében leledzünk, fájdalmas sebeket nyalogatva, szüleinket okolva.

Tehát a mai nap kulcsa az érték, a mérték és az ebből származó hit, amely megalapozza jövőnket.

Ha gyermekeinket figyeljük, akkor őbennük is ott van a mi tehetségünk. Rajtunk múlik, hogy őbennük ezt megtörjük, kidobjuk, és a külvilághoz méretezett lélekruhát adunk rájuk, vagy engedjük formálódni. A szép részeket kiemeljük, a hamisat újraszabjuk, és olyan formába öntjük, hogy őket és a világot építse, többé tegye az életterünket, és boldoggá gyermekeinket.

De ehhez önmagunkban kell rendet tenni érték és mérték ügyben.

Hol a helyünk a világban? Mit hittünk önmagunkról és másokról, és ez mivé tett minket?

Nos, ezek a kérdések őszintén legyenek megválaszolva, hogy rendeződni tudjunk bennünk. Ne feledjük, hogy egy kérdésre két ellentétes válasz érzés, válasz is jöhet. Az eddigi hitrendszer, és egy ennél méltóbb, egyszerűbb, tiszteletre méltóbb is.

Nem vagyunk senkinek sem kutyája, sem macskája, vagy egyéb divatos háziállata, hogy szelidített állatként bánjon velünk. Ne feledjük. A kutya és macska bármilyen úri helyen él, mégiscsak kiszolgáltatottja a gazdájának. A felelősség a miénk, a saját sorsunkért.  Ezek a mondatok további kérdéseket vetnek fel a helyzetünkről, de most még ezen rendeződés alapkövénél tartunk, amely a hitünk.