A mai üzenetet eléggé lesarkítva fogom leírni, hogy a lényeg kiemelkedjen. Ez valószínűleg bánthat valakiket a hitrendszerükben, előre is elnézést kérek. Bizonyos programokat emelek csak ki, amelyek átvilágítás alá kerültek, éppen ezért az emberekben felerősödik a hatásuk.

A mai nap nincsen pozitív szellemi támogatás. Ez olyan mint amikor a szülő azt mondja a gyermekének, hogy „Hiába beszéltem neked, hiába kértelek. Elengedem a kezed, nézzed meg mire jutsz egyedül”. Ez végül is tiszta képet ad arról, hogy emberként hogyan állunk helyt úgy, hogy nincs mögöttünk támogatottság.

Ugyanakkor lehet hallani egy ostorozó energiaminőséget. „ezt tettétek a világommal? ” kb. ez a lényege.

Mindennek van egy másfajta értelme is. Van egy jó mondás. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. A szellemi világ a fizikai világokat tapasztalat szerzésre használta. Információk tömbkelegét vonják ki az emberi megélésekből. Mint amikor egy író elhatározza, hogy az afrikai nyomortanyákról könyvet ír. Elmegy oda, beszél emberekkel, megnéz helyzeteket, majd visszamegy a maga kényelmébe, anélkül, hogy segített volna bármivel is az ott élőkön. Csak megnézte mi zajlik ott, hogy aztán a maga energia terének fejlesztésére használja.

Természetesen nincs ez minden esetben így, mert a SEgítők között vannak rendező elvek is. Most már.

Többször hallottam régebben, hogy az embert tulajdonképpen egy vegyes felvágottnak látják, emiatt igen fontos a világának állandó figyelése. Minden maradékot, vadhajtást, furaságot, véletlenül leesett színhúst beledaráltak. Éppen ezért képes sok tapasztalatot gyűjteni és továbbítani.

Ezekből a tapasztalatokból a szellemi síkokon, a Teremtő Házakban alkottak más világokat, és bizony kiderült az irányíthatóság és tudattalan befolyásolás hasznossága a saját részükre.

Vannak Házak, (én valamiért mindig csak Klánoknak hallom őket) ahol ez már másképpen zajlik. Létrejött egyfajta kölcsönösség. Van ahol érdekből, van ahol tiszta szándékból, az alkotás közös csodájának tiszteletéből.

És van, ahol még csak önmagát csodálja a szellemi szint, nem látja, hogy a fizikai világ nélkül ők semmik lennének a fejlődésükben.

A Házak döntése szerint, ma az emberi tudat magára marad. Végtelen tapasztalatával. Mindez arra jó, hogy megerősödjön önmagában, és a kölcsönös egymást támogatásában.

Ezzel bizonyítva a fosztogató Házaknak, hogy nincs szükség rájuk. Semmilyen formában.

Ezek a házak a „megveszlek téged, az idődet és megmondom mit tehetsz és mit nem” elvet támogatják és használják ebben a világban sok ezer éve.

Az ANYA és a Házak egy része bízik a gyermekeikben. Hiszik, hogy nem merülnek a magányos hős kategóriába, vagy a depresszióba, vagy egyéb függőségi kapcsolatokba, hanem ráébrednek saját belső békéjük erejére.

Ma önmagunkkal kell összhangra lelni. Ha érezzük a magunkra hagyatottságot, beszélgessünk másokkal. Ha úgy érezzük, senkik vagyunk, akkor adjunk magunknak valami ajándékot. Ha meg kell tennünk valamit, ami nehéz, de hasznos lenne, hát tegyük meg önmagunkért. Ma magunkról állítunk ki vizsga bizonyítványt, amely a szellemi felnőtt lét felé vezet minket.

Ne feledjük, rengeteg tapasztalat áll mögöttünk. Pontosan tudjuk minden döntésünk következményét. Ezerszer játszott történeteknek véget kell vetnünk más megoldásokkal, mint amit eddig választottunk.

A blogomban ott van a cím: Jövőkép krónikák.

Igazából még mindig nem tartunk ott, hogy a jövőképet pozitívan formáljuk. Úgy, hogy az hosszú távon tartó legyen. Még mindig foltozgatjuk a múlt hiányosságait, amelyek a talpunk alatt ingoványként működnek. Futunk valami után, és próbáljuk elérni. Ebben az évben többször volt olyan nap, aminek a jelentése a „állj meg. Ne kavard a múltat, és ne a jövő álomképében élj”

Mindez azért, hogy legyen időnk rendezni önmagunk belső állapotait. Mint amikor valaki nagy betegséggel a kórházba kerül. Egyszerre már nem lesz fontos számára, amiért eddig drámázott. A jövő is hirtelen elveszik. Csak egy a fontos. „Most gyógyuljak meg.” És jó esetben, ezért bármire képes. A mai nap is ilyen. A legerősebb ÉN rendező nap ebben az évben.

Mielőtt cselekszünk, szólunk, számoljunk 10-ig.