A mai nap az Irgalomé.

Ez a szó megkaphatja valódi töltését, egy belső érzésből elindulva.

Az érzés mögött ott van a megértés. Felismerem a másik ember lelki fájdalmát, tanácstalanságát, törekvését, hogy valami pozitív megértést, érzelmi érintést kapjon a saját szeretet hiányára, amely nehéz élethelyzeteket produkál számára.

A sorsunkban ősi ellenségek találják meg egymást. Úgy van felépítve, hogy a családi kapcsolatokban, és egyéb szoros kötésű kapcsolatokban olyan sorsok találkozzanak, amelyek okozói az aurában jelen lévő hiányoknak, töréseknek, lelki fájdalmaknak.

Ezek a kapcsolatok viszik el az embereket odáig, hogy felismerjék önmagukat egy helyzetben, és képesek legyen változtatni a hozzá állásukon, önmagukon, megértéseiken. Vagyis a látás módjukon.

Amikor meglátjuk egy helyzetben a Valóságot, akkor vagyunk képesek változni.

Amikor változunk, az a belső érzéseink változását is hozza magával. A reakcióink, gondolataink változnak, és ezzel együtt a testünk is átalakul. A változás eredményeképpen megváltozik a kapcsolatunk saját lelkünkkel, a körülöttünk élőkkel. Ennek eredményeképpen pedig az élethelyzeteink változnak.

DE azt is tudjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Ezek lélek csoport játszmák már, amelyek ebben az évben zajlanak.

A kérdés az, hogy másra várunk?

Mástól várjuk a megoldást?

Rámutatunk-e valakire mint bűnbak?

HA igen, akkor nem tudtunk változni úgy, ahogy ebben az évben kellett volna.

Mindehhez megérkezett az Irgalom energiája, amellyel élhetünk tisztán, hogy feloldjunk másokat a rabláncról. És ezzel együtt önmagunkat is.

Irgalom az, amikor ott belül érezzük, nem gondoljuk, hanem érezzük :

“pontosan érzem, hogy mi fáj neked”.

Valahol a mellkas és a gyomor között jelentkezik egy bizonyosság érzés. Gondolatok nélkül ránézek a másik emberre, és hirtelen megértem, megérzem, hogy mire is vágyna a lelke leginkább.

Egy érintésre?

Csendre?

Jó szóra?

Ölelésre?

Hogy olyasmit kapjon ajándékba ami valóban ajándék a lelke számára?

Vajon ismerjük őt annyira sok ezer év után, hogy észrevesszük lelkének valódi hiányát?

Képesek vagyunk őszintén megadni a feloldozást számára?

Amit az agyunkkal tehetünk, hogy elindítsuk a folyamatot, az az, hogy mondjuk ki magunkban.

“Irgalommal fordulok minden ellenem vétkezőhöz. “

Semmiképpen nem legyen arc, megnevezés, semmiféle háttér gondola és indulat mindebben.

Csak engedjük útjára, hogy visszatérhessen hozzánk.

Mert mindennek van egy párja is.

“Kérek mindenkit, aki ellen vétettem bárhol és bármikor, tudatosan vagy tudattalanul, legyen Irgalommal felém”.

De természetesen mindenki úgy fogalmazza meg, amelyet a lelke kíván, mert ahányan vagyunk, annyiféle helyzetünk van az Irgalom energiájában. A leírt mondatok csupán az aktív energia minőségét mutatják meg.

Bennem csak egy hang szól állandóan  “Irgalom Anyja ne hagyj el”.

Az Irgalom tiszta energiája, kioldja az ördögi köreinken a csomókat, amelyek rabláncon tartottak mások felé, hogy megjöhessenek az oldó lehetőségeink.

A fizikai világunkban mindig minden a gondolatok rendezésével indul. Akkor jut tisztán célba a gondolat, ha megfelelő érzés áll mögötte.

A megfelelő érzés egy letisztult, őszinte, egyszerű, melengető érzés, amiben ott van a “minden rendben van” megélés.

Még akkor is, ha probléma hegyek tetején ülünk, ha drámák történnek körülöttünk, ha az egészségünk éppen romokban és vele együtt az életünk egy része is.

Igazából az Irgalom érzés kiküldése akkor őszinte, amikor a hadak útját járjuk. Ősi ellenségeknek megbocsájtani, őket az Irgalom energiájába tenni csak térden állva lehet.

Rózsaszín ködben mindez csupán hazugság lenne, vagy agyi programozás az elvárások és spirituális elvek nyomása miatt.

Ha nincs ott a belső bizonyosság megélése, akkor mindez csupán fél megoldás, elindulás az úton.

Nem lehet erőszakolni, nem lehet hazudni, úgy tenni. Vagy értjük, éljük ott belül a lényegét, az értelmét, vagy nem.

De ha eddig nem foglalkoztunk mindezzel, akkor el lehet kezdeni megvizsgálni a szó jelentését. Keresni önmagunkban, bizonyos helyzetekben. Főleg ott, ami a legjobban érint minket fájdalmasan.

Hogy miért 13-án írok minderről?

És miért ehhez a naphoz kapcsolódik szorosan az Irgalom energiájának megérintése?

A 13-as szám az Irgalom értelmezésében a „bukott lelkeknek” a napja. Az árva lelkeké,  az apró szenteké, akik a lázadásuk miatt elveszítették az Otthon melegét és teljességét.

Ide tartozik gyermeki énünk fájdalma is.

HOgy kik is a bukott lelkek? Akik ellene fordulnak bármiért is az Otthon házának, lényegiségüknek, elhagyják eredetüket, más világokban keresnek bármire is megoldást.

Aki él az erővel  bármilyen formában, tudatosan, tudattalanul, elfojtottan vagy megélve, és ebben a világban sorsot vállalt ebben az időszakban, van bukott lélekmintája. Éppen ezért vonzza magához azokat a sorsokat, akiknek az övéhez kapcsolódik a bukása.

Az Irgalom energiája egy olyan minőség, mint amikor a szülő ránéz az őt cserbenhagyó gyermekére, és a lelkében és szemében csak végtelen szeretet és megértés van. Ez a gyermek vétkét kioldja a szeretet végtelenségében, és megtérhez a szülő ölelő karjaiba.

A mai számkód a 11-12-13.

Egy Út lehetőségét hordozza magában.

A 11-es szám ebben az esetben az Áramlásé, amely a tiszta szeretet forrásából indul és az Otthon melegét hordozza.

A 12-es szám a polaritásé. Jelen van az emberi fájdalom és az ennek a feloldása megértés útján.

A 13-as szám pedig az oldásé.

Az Út bejárásának az eszköze pedig az Irgalom. Test, lélek és szellem szinten.

Legyen Áldás az Irgalom útján járókon. És minden útkeresőn.