Vízkereszt napjáig újragondolhatjuk önmagunk. Itt most az agyunkat vegyük elő. A karácsony az érzéseké volt, amely megmutatta, hol van hiány, hol játszunk bármiféle érzést, amit elvár a környezet, hol nem merünk lelkünk szerinti önmagunk lenni. Ugyanakkor megmutatta, ha volt rá szemünk és fülünk, az értékeink. Kint és bent.

Most az agyunk vegyük elő. Gondoljuk át, hogy mit is éltünk meg, és ezeken miképpen lehetne úgy változtatni, hogy tisztán és egyszerűen tudjunk érezni és létezni az év minden napján.

Nem önzően, önmagunk érvényesítve minden áron, hanem beleilleszkedve a környezetünkbe. Felvéve negatív és pozitív impulzusokat úgy, hogy ott belül értjük, és a helyére tesszük mindenféle dráma, megfelelés, sérült gyermeki reakciók nélkül. Felnőtt, bölcs létezőként.

Gondoljuk át, hogy mi kell mindehhez.

A sorsunk irányítását megerősíteni önmagunkban, ezzel visszavenni a kollektív tudat irányításából valamennyit? A hitünket kicsit jobban önmagunk felé fordítani a túl nagy Szolgálat alól?

Vagy éppen jobban a sors rendező erejére bízni, ezzel a hitünket erősíteni a kollektív tudat rendező erejében?

A testünk kiszolgálásától jobban a lélek felé fordulni?

Vagy éppen fordítva?

Hol van az arany középút test és lélek között?

Mit tehetünk azért, hogy megleljük?

Igazából már pontosan kell, hogy tudjuk. Csak a megvalósítás eszközeit kell szigorítanunk önmagunk felé, betartatni új elveket, szabályokat. Kitartóan törekedni a rendezésre.

Nem könnyű, soha nem is volt az. De természetesen ez csak akkor nehéz, ha nagyon szembementünk eddig saját sorsunkkal.

Mondhatom azt, hogy őseink öröksége nagyon nehéz. Mert így is van.

De ha őseink hagyatékát jól felismertük, oldottuk önmagunkban, és a Jelenben élünk, akkor már könnyű a tovább lépés.

Még mindig sok az élősködő, ne higgyük naivan, hogy ha mi rendben vagyunk, nem fog ránk tapadni már senki és semmi.

De fog. Ahogy JÓ minták erősödnek, úgy erősödik a másik oldal is. Az energia mindent felerősít.

A kérdés mindig az, hogy mit táplálunk önmagunkban, és mit képviselünk a külvilág felé.

Egy szint felett a lélek, és a hozzá tartozó sorsok már Kegyelmi állapotba kerülnek, ott is érik megpróbáltatások, de az erő, ami bennük megnyilvánul, már viszi tovább a sorsot a saját legjobb megoldása felé.

De most annyi a dolgunk, hogy gondoljuk át, mi az ami kimozdít a középpontunkból.

Új színek, új formák, új ruhák, merész tervek, nyitottabb viselkedés, vagy éppen visszafogottabb, mindig segít elindítani változásokat.