Ebben az üzenetben elsősorban olyasmiről írnék, amire figyelni kell ezekben a napokban.

Két rendszer működik egymás mellett.

Az egyik egy hierarchikus, diktatórikus, hatalmi térfoglaló mechanizmus. Ennek a képviselői pontosan úgy működnek, mint a legtöbb állam kormánya. Én most az emberekben ugyanígy működő mintákról írnék. De ahogy bent, úgy kint is.

Vannak olyan emberek, akik elveszik maguknak mindazt, amiről úgy vélik, hogy megilleti őket. Nem néznek határokat, nem tisztelik a másik létező szuverenitását, öntudatát, csak fosztogatnak, és a saját hatalmi rendszerük kiszolgálóivá teszik őket.

Ez működik kicsiben egy családban, amikor valamelyik testvér elveszi a másik sorsát, társát stb… Párkapcsolatban, ahol beférkőzik a fosztogató a hiány területekre, és leuralja a másik sorsát.

Működik a munkaterületen, ahol nincs önálló jogköre egy arra érdemes dolgozónak.

Működik a népek vezetői és a nép között.

Működik az ember és állat viszonyában.

Ember és a Föld viszonyában.

Ember és a szellemi tér viszonyában.

Ez a hatalmi hipertér, amely elötti időszakra emberi emlékezet csak nagyon érintőlegesen emlékszik villanásokra.

Amiért létre lett hozva, még JÓ gondolat volt. Összefogni, bölcsen irányítani a fejlődést.

Árulók és élősködők, a vezetői posztokra törekvők bölcsesség nélkül mindig voltak, ők eltüntették a JÓ házak törekvéseinek csíráit is. A hipertér bedarál mindenkit a maga törvényeivel, aki belép.

Vele szemben elkezdett kialakulni egy másik tér a 20. században. A JÓ házakból ismét megszületek a JÓ, Ártatlan, Gondoskodó minták nagy számmal. A hatalmi hipertér sokáig nem vette komolyan a törekvést, hiszen az emberi emlékezet őrzi még ezeknek a mintáknak a vesztét. Ahányszor megszülettek, mártír lett belőlük. Az emberek önként áldozták fel a gonoszság és a szűklátókörűség oltárán.

Mivel nem vették komolyan, ezért későn kezdték el vadászni a JÓ mintákat, így a Magok el lettek hintve, és megfogantak az emberekben. Felidéződött az örök emberi vágy, amely Boldog szeretne lenni. A láng a szívben meggyulladt, és eljutott sok emberhez. Ezen emberek vágyaiból, jövőképeiből kialakult, megidéződött egy ősi tér, a TündérKert, ahol minden lélek felfrissülhet, megismerheti önmaga lényegiségét, meglelheti sorsának valódi értékét, feladatát, amellyel szebbé teheti világát.

A hatalmi hipertér pusztítani kezdte a Kertet. Volt pár év, amíg a Kertben növekvő fákat kivagdosták, a növények száradni kezdtek, és ezzel együtt az emberi JÓ lélekminták is elfáradtak. Reményt vesztettek. De a Láng már nem tudott kialudni, mert mindig volt valaki, aki újraélesztette.

A Kert lassanként ismét életre kelt sokak lelkében. Rejtve, védelem alatt.

Amiért mindezt leírtam.

A Kert ismét támadás alatt van. Beférkőztek sokan, a Kertet is hozzá akarják csatolni a hatalmi hipertérhez. A szelíd, ártatlan mintákat ismét megfeszítik, hogy szolgálják őket. A Kert Lelke még mindig túl naivan hitt emberben, és beengedte az élősködőket is.

Mindez zajlik az egyedi emberi sorsban és most már népcsoportok szintjén is.

A Kertet fenntartó JÓ házak ismét megváltoztatták a Rendet. A kialakított szűrőrendszeren áthaladni már nem egyszerű.

A bejutott élősködők sok kárt tesznek még mindig, nehéz átalakítani a rendszerüket.

Nekünk jelenleg az egyedi sorsunkat kell levédeni. Nem lehet naivan mindenkit befogadni, elfogadni. Ha a Láng a mi szívünkben ég, akkor ne engedjük hogy eloltsák, hanem mi adjuk tovább a Lángot annak, aki megérett rá. Hogy ráébredjen való önmagára, meglássa, mit is tesz valójában, és tudjon változni.

Ki térfoglaló?

Ha valaki nem tett bele önmagából ötletet, energiát, cselekvést  egy folyamatba, csak kivett belőle. Mint a tolvaj, aki elfoglalja más házát, és nem ő építette, nem fizetett érte, csak elvette.

Ez egy összefoglaló időszak. Sok ezer év csúcsosodik egy pontba. Az ősök szellemi öröksége jelenik meg az élő testben. Ezt sokan elvennék, akik nem tudtak önmagukban értéket megalkotni.

Éppen ezért védjük le a sorsunk, a testünk, a lelkünk. Ne legyünk naivak, vegyük észre a LÁNG átadásának módját.

Én, mivel erős az akaratom bizonyos szempontból, az agyam használom a védelem kialakítására.

A behatolás szúró, nyomó érzésként azonosítom a fejemben, és azonnal kimondom.

„ez az én sorsom, én testem, én lelkem. Takarodjon tőlem mindenki, aki nem  önzetlen szeretettel közeledik.”

Mindehhez társítok egy kifelé áramló energiát, amely kinyomja a teremből a behatolót.

Ennek ellenére sok rossz gondolat elér, hiszen a külvilág impulzusai állandóan érik az embert. Akár a szomszéd lakásból érkező veszekedés, vagy a TV hírei, bármi. Másoktól önként átvett negatív töltések is sok kárt okoznak.

Ezeket jól kezelni meg kell tanulnunk. A Kerthez az Őrzőkön keresztül tudnak eljutni az élősködő minták.

Éppen ezért mi is tanuljunk meg nyitott szemmel járni. Mondjunk nemet ott, ahol nincs tisztelet, őszinte megbánás, együttérzés,   együttműködési szándék amely önzetlen szereteten alapul.

Az általam használt önzetlen szeretet nem azonos a családi vagy párkapcsolati szeretettel. Bármi, még egy illat, egy hangulat , egy közös érintőpont, ahol mindenki ugyanazt szeretné teljesen őszintén, Bármi megidézheti azt a könnyed, lágy, melengető érzést, ahol pontosan érezzük, hogy „minden rendben van”.

Ezek a napok ezt kívánják meg. Óvatosságot, védelmet, hogy a hatalmi hipertér ne tudjon belépni az auránkba. Vagy ha bejutott már, akkor rendet tegyünk.

Bizonyos sorsok kellenek a hatalmi hipertérnek. Ahol ég a Láng, ott át tudnak jutni a Kertbe.

Legyen szemetek a valóságra.

Legyen fületek a hamisságra.

Égjen a Láng a szívetekben. De őrizzétek azoktól, akik eloltanák.

Úgy és akkor adjátok tovább, ha pontosan érzitek, hogy eljött az idő, mert megerősödött a másik ember sorsában a jóra törekvő lélek. Felismerte és megbánta tévedéseit, tévelygéseit.

Soha ne feledjétek, hogy az Érték, amelyet ott belük hordoztok nem eladó, nem megvehető, csak tiszta szándékból megosztható mindkét féltől.