A mai nap alkalmas arra, hogy a Boldogság felé hajtó programunk megmutassa, hogy miképpen érhetünk el a Boldogság állapotába.

Sokat lehet olvasni a pillanat varázsáról, amely előállít bennünk egy hatalmas békét, megkönnyebbülést, egy lágy, puha érzést, amely mintha karjaiba venne és elringatna minket. Ott abban a pillanatban, minden tökéletesen rendben van. Még akkor is, ha fáj valamink, ha éppen elhagytak minket stb… Mégis történ velünk egy olyan mozzanat, amely előállította a boldogság, a teljes elégedettség érzését.

Létrejön az egységérzés, a hazatalálás pillanata. Az már szerencse, ha valaki mindezt megérezhette önmagában akár pillanatokra is. Sokan ezért lesznek alkoholisták, kábítószeresek, elvakult hitűek, pénzhajhászok, hatalomra törők, szexfüggők, „sport őrültek” , kényszeresek bármiben is, hogy a boldogság érzést akadályozó hiány állapotot kitöltsék bármi áron.  Hogy ezeket a pillanatokat, még ha silány másolatban is, de megélhessék pillanatokra. Nehéz ezt az érzést megfogalmazni, talán lehetetlen is emberi nyelven.

Amikor két ember egymásra talál a szerelemben, az is hasonló érzés.

Amikor valaki a természet békéjében megéli a csend és a színek szépségét, az is hasonló érzés.

Az orgazmus is hasonló érzés.

De nem az. És el is veszítjük ezért.

Minden sors célja, hogy a Boldogság érzését meglelje és meg is tudja tartani.

A Boldogság érzés akadálya a „hiány” állapotok jelenléte. A hiány állapot, egy rossz megtapasztalás emlékének lenyomata.

A nagyvilágban is általában úgy történik, hogy amikor a világ elkezd az elégedettség állapota felé közeledni, amiből kinőhet a Boldogság csodaszép virága, akkor megjelenik a halál és a háború.

Ami elpusztítja az éppen bimbózó virágot. Vagy éppen elhajtja messzire a boldogság kék madarát.

A sorsunkban is így van.

A világunk tele van rossz tapasztalatra épülő, szeretet hiányos mintákkal, programokkal. Ahol nem lehet tartós boldogságot elérni. Vagy éppen megtartani.

Amíg van szenvedő gyermek, éhező idős ember, magányos ember, korai halál a világunkban, addig ez mind jelzi, hogy a hiány állapotok nem rendezettek. Addig a Boldogság minta nem tud közelebb jönni. Mert páran megkötik, rabul ejtik, mint ahogy már sokszor megtörtént, és bemocskolják a fényét.

Akinek sikerül megőrizni sokáig a Boldogság mintát, ott a vérvonalon sok olyan ember volt, aki megértette és rendezte önmagát és a körülötte lévő világot.

Amiét ma írhatok a Boldogságról, az már a reményt hordozza.

Ha lefordítanám az energiát, ezt mondaná „ a polaritásból kiemelkedik egy szál, amely a megoldások, oldások, lehetőségek mezejére visz, hogy megleljétek a Boldogságot önmagatokban” .

Vagyis megjelenik az erő, amivel legyőzhetjük a kétségeinket, a fásultságunkat, nehéz érzéseinket, szomorúságainkat, a magány érzéseit stb…

Adjunk esélyt ma annak, hogy legyenek jó érzéseink, szeretettel telített pillanataink.

Legyen türelmünk, elfogadásunk, felhőtlen pillanatunk. Adjunk esély a Boldogság szál megjelenésének sorsunkban.