A mai nap a választás napja.
Hol tesszük le a voksot? Önpusztítás? Élet igenlés? Düh? Megbocsájtás? Mérgelődés? Elengedés? Irigykedés? Öröm mások jó dolgai miatt? Alkotás? Rombolás? Mindez 3 szinten, mert már nagyban „játszunk”. Mit teszünk a fizikai sorsunkkal, a testünkkel? Mit teszünk a lelkünkkel? Milyen a hitvilágunk? Mindenki sorsa másban erős, más szinten tud jobban dolgozni. Neki elsősorban ott kell letenni a voksát, és hozzá rendezni a másik két szemlélődést is.
Ügyeljünk rá, hogy az erőnk és a döntéseink az arany középúton maradjanak. Ebben a világban csak az a jól járható út. Ne legyünk sem áldozatok, sem hatalmaskodók. Az erő alkotásra adatott, nem mások tudattalan elpusztítására. Már nem működik a „nem tudja mit cselekszik” tézis. Sok forrás és tanítás áll annak szolgálatában, hogy átrendezzük az örökségeinket, megtapasztalásainkat olyan formába, hogy ne legyünk ártására se önmagunknak, se másoknak. Egészen biztosan megkapjuk a kihívásainkat, a rendezetlen belső viszonyainkról, hitrendszerünkről. Mérlegeljünk, mielőtt szólunk vagy cselekszünk. Megbonthatjuk a sors örvénylés eddigi rendjét.
Lássuk magunk előtt a mérleget. Az értékeink serpenyőibe helyezünk ma valamit? Mert ha igen, akkor elbillen a mérleg nyelve.
Tegnap a sötét árnyak erősen próbálkoztak, hogy energiához jussanak. Hogy kit merre zökkentettek ki, az egyedi, de mutatta a gyenge pontunkat.
Hogyan oldjuk meg békességgel? Szépen és elegánsan? Úgy, hogy senki ne sérüljön?
Ez Erő erre is való. A múlt árnyai között rendet vágni csak a tiszta, egyszerű, józan és figyelmes gondolatokkal lehet.