Az elmúlt hetek tisztogató, belső döntéseket elősegítő folyamata után elkezdődik egy kisebb jövés-menés, helykeresés a külső világban. Elsőre nem lesz meg, mert lehet hogy egy ránk váró helyen még beragadt valaki.

Engedjük a sorsot alkotni a saját akaratunk helyett. Ez nem azt jelenti, hogy várjuk a sült galambot, hanem azt jelenti, hogy megtesszük a kellő lépéseket és engedjük a folyamatot haladni. Nem hisszük azt minden emberre, vagy munkára, hogy “én párom”, “ez az én munkám”, “az én házam… autóm”, mert lehet, hogy a félelem mondatja mindezt velünk. De az is lehet, hogy félelem miatt toljuk el magunktól.

Figyeljünk a jelekre, a bennünk megjelenő érzetekre. Ha valahol megálljt parancsol a sors, akkor ne drámázzunk, ne vigyünk bele félelem köröket, csak tudjunk róla, hogy “még van valami akadály”, de a sors szépen kirendezi, ha engedjük.

A március hónap a magyarok sorsában mindig fordulatokat képes hozni.

Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a magyar lélekminta mikor csatlakozott, melyik világban a Földünkhöz, az itt lévő, alakuló élethez. Ezt a mondatot most azért írtam ide, mert ennek a gondolatnak van ebben az évben jelentősége a változások okát keresve. A felszínen lévő “magyar lélekminta” alapjaiban változik meg, a rárakódott rétegek megtörtek, le lehet látni a forrásokig, észlelni lehet az eredendő “magyar mintát”. Mára már mindez nagyon torz. A földrétegek elcsúsztak alattunk pont azon a helyen, ahol még kemény réteg fedte a “magyar mintát”. Ekkor kötődtek össze a Föld azon pontjai, amelyek képesek voltak az emberben is létrehozni a törésvonalat. Ennek eredményeképpen bukkanhattak fel azok az érzések, azok a korlátozó lélekminták, amelyekről tegnap írtam.

Innentől lehet majd “magyar lélekről” beszélni. Remélhetően. Ha jól bánunk és tisztelettel a lélekmintával. Megtudhatjuk hamarosan, hogy valójában mit is jelent a “magyar lélek”. Mert valószínűleg eddig csak elméleteket próbáltunk alkotni, kósza emlékekből.

Akik hordozzák bármely módon ezt a mintát, rajtuk most a “világ szeme”.

Ne higgyünk naivan azt, hogy ez maga a csoda, vagy ők különlegesek, vagy küldöttek. Ne ragasszunk senkire semmilyen címkét. Nekik a legnehezebb, mert eljutni az eredetig a szennyfolyamon keresztül, nem éppen leány álom.

Nem is nagyon tudnak róla, hogy miért nehéz a sorsuk.

Mostanra már az Ő sorszövésük nem adott nekik hatalmi rendeket, és nem véletlenül. Még így is sokuk hatalmat kovácsolt a mintából.

“szelídeké ez a világ”

Sok sok évtized kell hozzá, amíg szépen kiformálódik egy Virágzó ÉletetAadó ÉLET a világunkban.

De a Remény megszületett.