Ez az időszak a belső harag feldolgozásának az ideje egészen húsvétig.
Első körben gondoljuk át. Elfojtjuk, vagy megéljük, vagy kimondjuk?
Érzés vagy gondolat szinten kezeljük?
Ezek után nézzük végig, hogy milyen helyzetben gerjed bennünk harag.
Utána azt, hogy nem helyzet, hanem ember váltja e ki. Akár élő, akár holt.
A cél az, hogy ráérezzük, hogy az én részek játszmája gerjeszti a haragot. A harag a legnagyobb gátunk, ezért el kell érnünk, hogy gondolat és érzelem szinten nem jelenik meg. A következő lépésben pedig pozitív érzelem jelenik meg a helyzetben, vagy az emberre gondolva.
Ez igen nagy kihívás, nagy munka, de a sors csak így enged tovább.
A harag és az elvárás édes testvérek.
A harag és az énkép zavarok, az önértékelés szorosan kapcsolódnak.
Régebben írtam arról, hogy ha a legnagyobb ellenségeink felé tudunk szeretettel fordulni, érezni, megélni a szeretetet, akkor sikerül kioldani önmagunkban karmikus mintákat.
Ha túl sok a harag, szinte már gyilkos bennünk, az minket pusztít elsősorban. És a környezetünkben azokat is, akik segíteni szeretnének abban, hogy a helyzet oldódjon az ős ellenség minták között.
Mert a haragunk, ami önmagunkból gerjed, két bennünk lévő aktív minta ellentéte. Ehhez jön meg a külvilágban a tükör.
Betegségeink nagyrésze a harag energiából fakad.
Haragszunk apánkra, mert…
Haragszunk anyánkra, mert…
Haragszunk a párunkra, mert…
Haragszunk a gyerekünkre, mert…
Haragszunk a szomszédra, mert…
Haragszunk a kollégára, mert…
Haragszunk népcsoportokra, mert…
Haragszunk a kormányra, mert..
Haragszunk Istenre, mert…
Haragszunk, mert nem segít valaki…
Haragszunk, mert beleszól valaki…
Haragszunk, mer túl sok vagy kevés valami vagy valaki…
És lehetne még sorolni. A családban megjelenő harag felsőbb szinteken is ott van. Kormányra, népre, istenképekre, hitrendszerre stb… Ezek sokat nehezítenek a sorson, és az embert magát nagyobb nehéz mintákhoz köti. A harag és a gyilkos minták nagyon össze vannak kapcsolódva. A gyilkos minták vagy minket vagy másokat ölnek. Vagy testi, vagy lelki szinten.
Ezek nagyrésze elfojtott harag, a tudatunk nem is tud róla. Kaptuk örökségbe.
ŐSi játszmákat játszunk anélkül, hogy tudnánk.
Csak egy nagyon leegyszerűsített minta.
Ha valaki nagyobb mintákat hordoz, akkor a maga sorsában lejátszhatja királyi családok belső visszáját. Valamelyik szereplőként. Anélkül, hogy tudná. Persze mostanság már a “régi életek” , a reinkarnációs utazások ezeket fel tudják térképezni. Vagy egy jó masszőr ki tudja szedni a lenyomatokat.
Ha az agy megérti a rejtett harag forrásokat, akkor elkezd az oldásért dolgozni. Meghozza a helyzeteket, amiben újra és újra értékelhetjük a reakcióinkat.
Elfojtani nem szabad, úgy tenni mintha…. Nem szabad.
Ki kell mondani, és megérteni a választ. Nem önmagunk belső haragját vagy elfojtását kergetni, hanem mások belső indulatát is megérteni.
A belső haragos ÉN így kaphat jó válaszokat. A legtöbb harag alapja félreértés. Félreértékelt viselkedési mód. Más emberek miértjeire való süketség és vakság. Csak a belső kényszer újra és újra megélése.
Szóval ha az agy érti a helyzetünk, és a belső örökségünk okát, akkor lehet rendezni jól a haragvó én részünk.
A legbékésebb emberben is ott rejlik az elfojtott harag. Ami áldozatot csinál belőle.
Az áldozat elöbb utóbb gyilkossá válik.
Még egy téma kapcsolódik ide a nagyobb mintákból. A Szentek példája.
Sok Szent igazából nem volt az. A Szent azt jelenti, hogy IGAZ. A VALÓSÁGOT mutatja. EGY IGAZ érzés és gondolati mintát. AZ IGAZ szó itt nem poláris, csak vegytiszta szeretet. A valóságos, amely mindentől függetlenül nyilvánul meg.
Az EgyHÁz a szentekből példát faragott , hogy létrehozzon egy dogmát. Egy viselkedési formát, amely számára kedvező volt. “áldozzad fel magad” “csak így és így mentheted meg a lelked” “csak én mondhatom meg, hogy a lelked mitől tisztul meg”
Bűntudat és büntetés. Sok harag okozója.
Torz hittételek miatti sérülések, sok harag okozója. És ide tartoznak a spiritális hitrendszerek is.
Fenntarthatatlan “rendek” miatti sérülések, sok harag okozója.
Gondoljuk mindezt át önmagunkra lebontva.
Nézzük át, hogy hol is tartunk.
Az erő táplálója a béke vagy a harag. A fekete mágia táplálója a harag, amely a halálba vezet. A béke soha ne legyen elfojtás vagy érdek alapú.
A mágia eredendően egy tiszta erő volt, amely életet hordozott. Mágia a magból kihajtó növény is.
Békesség legyen a lelketekben és a testetekben. HOgy mindez a szellemiségben is meg tudjon jelenni.