2019.04.15.

Történeteink kissé letisztultak. Megláthatjuk, ha van rá szemünk, hogy mi is az a valóság, amit eddig másnak akartunk hinni, mint ami.

Fájdalmas. Az önértékelésünkben zavart kelthet erősen, de jobb ha engedjük, hogy összedőljön egy torony, ami az ingoványra épült.

Ezek egy részét meg lehet beszélni. Egy része pedig olyan mélységekből fakad, hogy érdemes az okát felkutatni, és ott oldani, átalakítani a kezdő szituáció érzelmi világát. Hogy mi hová tartozik, azt pedig a saját bölcsességünkből, tapasztalatainkból kell megítélni. A felesleges beszéd sokszor több kárt okoz, mint önmagunkban a mások felé viszonyulás megváltoztatása. Csendben, megértésben.

Ez a hét az elmúlt hetek érzelmi kavargása, vagy dacos ellenállása után megoldásokat, oldásokat hoz.Felkorbácsolódhatott bennünk akár az eredetig, a hová tartozásunk kérdéséből fakadóan sok érzelmi dráma. De természetesen addig a pontig nyúlt le a mélységekig mindenkinél, ami ebben a sorsában a dolga, hogy megértse, átértékelje.

NÉzhettük külső szemlélőként, ami megengedte, hogy rálássunk jobban a helyzetekre.

Élhettük megélőként, amely viszont felhozta az elfojtásokat, amelyek belül pusztítottak eddig.

A kettő együtt volt igaz, és gyógyító hatású. De ne feledjük el, hogy a gyógyulás első lépései mindig nagyon fájnak.

Ma legyünk magunkhoz őszinték. Legyünk vizsgálódok és segítő szándékúak, hátha valaki megoldása, felismerése tőlünk függ.

A Húsvét előszele nagyon takarított minden családban. Lelki és fizikai családban egyaránt.

Engedjük a szennyest kitisztulni.

Ha fáj, ha nehéz akkor is. Nézzünk szembe téveszméinkkel. És engedjük el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 5 =