Tűz energia a mai nap energiája. Ez a tűz most nem rombol. Finoman kivonja a még fennmaradt feszültségeket, erőviszonyaink túltengéséből. Ez a hónap kihozta belőlünk mindazt, ahol túl vagy alul működtettünk energiákat. Mindenkinek van egy sajátos területe, ahol az életfeladata lakozik. Ha valakinek több van, mert a sorsa vérvonali összegző sors, akkor több életterületen is villogott a vészlámpa, vagy megjelentek a hiányból fakadó nehéz érzések, élethelyzetek.

A vérvonali összegző sors azt jelenti a jelen olvasatban, hogy apai és anyai ágon megállítja a saját sorsában a régóta halmozódó megoldatlan érzelmi blokkokat, téveszmén alapuló gondolati mintákat.

Az ilyen ember hordozza a téveszméket és a helyes gondolatmeneteket, a félelem forrású érzelmi mintákat és a kioldó, megoldó mintákat is. Kettős személyiség. Vagy többes. Attól függően mennyit vállalt. Vagy esetleg útközben mennyit tettek még a nyakára. Az ilyen emberek Szolgálatra születtek, így képesek felvenni útközben mások megoldatlan feladatait is. Miközben nincs hozzá igazán jó megoldóképletük. De ez egy másik, nagyon mély témakör, ebbe most nem mennék bele. Csak annyit talán, hogy az ilyen ember tanulási folyamatában a határok és mértékek érzékelése a nagyon fontos.

Ma forduljunk befelé. Tegyünk ott belül rendet magunkban. Gondoljuk át mit hagyhatunk a hátunk mögött. Mit tanultunk meg másként gondolni és főleg érezni. Mi az, amire valóban vágynánk. A külvilág minden hatása nélkül. És főleg merünk e olyanok lenni, amilyenek szeretnénk lenni. A finom égés energiái okozhatnak belső remegést, némi bizonytalanságot, idegrendszeri zavarokat.

Az ilyen napokon csak szeretni érdemes. (bár nehéz, a megjelenő villongások, energia kisülések miatt) Máskor is nehéz jól szeretni, de más napokon más feladat, önkifejezés is társulhat hozzá, ami a szeretet energiák mellé másfajta önkifejezési módot is igényel az oldások miatt. Ma csak a szép gondolatnak, önmagunk kitárulkozásának adjunk energiát.

Az elmúlt napokban sok energia összesűrűsödhetett bennünk, amivel még nem tudtunk mit kezdeni. Feljött a tudatalattinkból, megoldást kívánt, de mivel még nem tudtunk elengedni, vagy mert nem volt időnk vagy energiánk feldolgozni, helyére tenni, rendezni, ezért összesűrűsödött. Mondhatni dugulást okozott a rendszerben. Égessünk mécsest, hordjunk piros ruhát, megkönnyíti az átalakulás folyamatát. Május már a harmonizálás ideje lesz. Éppen ezért pár szót engedjetek meg erről is.

Az energiáinkban lévő  disszonancia, a másságunk megélése tisztult le eddig. Májustól pedig ennek harmonizálása kezdődik.

Ez a világ szép a maga tökéletlenségében. Ami tökéletes, és aszerint létezik, nem tud változni, tanulni. Csak önmagában forog. Itt a tökéletes szó a harmóniát is takarja, nem pedig azt, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy tökéletes, mert valami, valaki ezt láttatja vele.

HArmóniában minden mindennel illeszkedik, semmi formabontó nem jelenik meg, azonosságok vannak jelen, stb…

Aztán érkezik valami, ami nem is hasonlít az addigi rendszerhez. Valamiért MÁS. A maga erejével becsapódik és megtöri az addigi harmóniát.

Ezek a mondatok sorsunkra, testünk működésére, auránkra, kapcsolatainkra is igazak. A családba megszülető, szülőktől eltérő  formavilágú kisemberre, aki MÁS, mint a szülők. Munkahelyi vagy iskolai  csoport, ahová fura idegen érkezik. A társunk olyan része, amelyről nincs tapasztalatunk.

A testünk, amelybe idegen energia csapódik, jöjjön bárhonnan is. Stb..

Embertől idegen génállományok kivetülése az ősidőkből, amely az átlagostól eltérővé teszi az emberi viselkedést, gondolkodást, létezési módot, látásmódot.

A MÁS, amit nem ismerünk. Amit szüleink nem tudnak megtanítani, mert nekik is idegen. Amit önmagunknak kell felfedezni, megérteni és harmóniába helyezni.

A MÁS, amely megbont egy megszokott rendszert, és változást okoz. A külvilágnak van egy elfogadott paraméterezése. Bár ez az utolsó évszázadban sokat módosult és változott, még mindig sok az elfojtás, megtagadás, az ismeretlentől való félelem.

Mindehhez hozzájárul az a látásmód, hogy az erőszak érhet el bármit is. Erőszak azokon, akik MÁSOK. Ugyanakkor a MÁS-ságukat megélni óhajtók a ló másik oldalára estek, elriasztva még jobban azokat, akik szeretnének arany középúton maradni.

Ál Mások, akik pszihés zavaraik miatt felvettek álcákat. Alakváltók, akik a sok üldöztetés miatt durván villogtatják önmagukat, erőszakosan megélve önmaguk.

Sokat lehetne erről is beszélni. Egyet érdemes elfogadnunk. Soha ne akarjunk olyanok lenni, mint az éppen divatos emberek. Ne akarjunk követni trendeket, valakik által kikiáltott követendő mintákat.

Törekedjünk megtalálni önmagunk jóérzését. Önmagunk divatját. Önmagunk békés kifejezési módját.

Levetni mindent, ami nem ÉN vagyok. Merni megmutatni a különbözőségem. Még ha nem is fér bele az elvárásokba. Egyszerűen, nem maga mutogatva. Mert az már hamis álca.

Halljuk saját hangunk őszinteségét, tisztaságát ott belül, önmagunkban. Merjünk megállni egy mondat közepén, ha hamis, játszmás a mondanivalónk.

Merjük kimondani, “ez nem én vagyok”. És keressük tovább önmagunk a káoszban.

És ne feledjük soha. Nem az a szép, akin nincsen semmi rendbontó.

Ez vonatkozik testre és lélekre is.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy miképpen állunk az élethez. Az élet ebben a szövegkörnyezetben a növények, állatok életéhez való viszonyunk. A nekik okozott kár. Tudatosan vagy tudattalanul.

Ez a tanulási folyamat veszi nemsokára kezdetét.