Ennek az évnek a legfőbb célja, hogy találjuk meg ÖnMagunkban azokat az emberi értékeket, amelyek Emberré teszik az embert. Mindezt azért, hogy ne fájdalmak útján kelljen megtanulnunk, hogy kik is vagyunk igazából. Ne tragédiák, és saját magunk féltése miatt lássunk meg olyan emberiségnyi értékeket, amelyek mindig vannak. Ne kelljen háború, vagy csoport halál ahhoz, hogy rányíljon az emberi szem az igazán fontos dolgokra.
Nagyon mélyről jövő energia hullámok haladnak át a bolygónkon. Mindezt azért, hogy először szembesüljünk mindazzal, ahogy eddig gondolkodtunk, nézzünk a gödör legaljára, ahonnan elindultunk, amiért elbuktunk, majd legyen erőnk eldönteni, hogy mit is szeretnénk képviselni valójában.
Elfojtott fájdalmak kellnek életre. Elzárt lélekrészeink kérnek szabadságot. Ahol eddig elrejtőztünk, ott most már lassan kiszakad a fal, hogy szabadon állhassunk végre a világ elé, és hangosan mondhassuk “ez vagyok ÉN, a szívem és lelkem szerinti valóságom”
Tudjuk nagyon jól, és ősink is tudták, hogy ez egy fals és hazug világ. Hazudik az ember azért, hogy élve tudjon maradni, hazudik azért, hogy képes legyen némi vélt jót csepegtetni a mindennapjaiba. Hazudik azért, hogy védje saját békéjét, vagy önmagát. Az erőszakosok jól élnek, az Ártatlanok pedig túlélnek.
Ez nemcsak a külvilágban van így, hanem bennünk, a belső világunkban is. Mert hát a nagy igazság örök. Ahogy bent, úgy kint.
Ahogy lent, úgy fent.
Hogy a lelkünk szép részei már alig élnek, nem tudják jól kifejezni magukat, nem tudnak szépen és egyszerűen teremteni életet, az pontosan látszódik a Föld állapotán. Haldoklik. Mint ahogy a lelkünk is.
HOgy melyik mikor rázza meg magát, és veti le az élősködőket?
Addig nem, amíg van remény arra, hogy a lélek szép részei elő tudnak jönni és életet tudnak teremteni.
A szellemi térben sok Hang mondja a magáét. Mint mindig, amikor fordul a sorskerék a csoport tudatok rendszerében. Még jó, hogy kevesen hallják. Bár lehet inkább hallania kellene mindenkinek, hogy képes legyen nagyban gondolkodni. Nem saját életéről, hanem az emberiségről, az utódairól, a Földről stb…
A lélek eszerint gondolkodik.
A test tudat csak akkor adja át a hatalmat valójában a léleknek, amikor megijed, a test életét félti, vagy a megélhetését.
Mind addig ő akar uralkodni, jobban tudja, birtokol stb…
Elnyomja a lélek hangját, és ennek ezernyi oka van. Mondhatunk ezernyi okot rá, de mind ősi félelemből fakad. A halálfélelemből. Vagy önmagam veszítem el, vagy a szeretett személyt.
Sokan mondják, hogy ó ezt én már megoldottam. Én is gondoltam már ilyeneket. Valószínűleg pár elmúlt élet halálfélelmét feldolgoztuk váláskor, rokon halálakor, komoly betegségünk által. De az ősi ok rejtve volt ezidáig.
Az ősi ok megnyitotta a bugyrait. A nemes és értékes lélekminták rabsága, ketrece már látható.
Hogy merjük-e megnyitni, megtaláltuk-e azokat az embereket, akiknél a kulcs van? Vigyáztunk-e rájuk, vagy a láthatatlan szálakkal nem törődve csak azt néztük, hogy kivel érdemes barátkozni?
Egyáltalán látjuk-e, hogy a lelkünk mennyit dolgozik értünk láthatatlanul, megtagadva, csak a bajban előhúzva? Különben lehurrogjuk, megtagadjuk, átértékeljük minden sugallatát?
Most azt tanácsolom mindenkinek, hogy
Hallgass a szívedre!
Ne bonyolítsál túl semmit sem. Ne akarj megmagyarázni történéseket, érzéseket.
Ami feljön, azt éld át. Sírj ha kell. Engedd, hogy fájjon. Nem kell jó kedved, vagy bármit mutatnod.
Ezen a fájdalom küszöbön, fulldokló jelenléten halad át az Út.
Itt tudjuk elérni a betonba ágyazott ketrecet, ahol lelkünk szép része lakozik. A szabad Madár, aki tudja a sorsunk, aki vezérli minden pillanatunk, aki megment minket a nehézségek idején, aki ott van a bajban.
Még Él.
Amíg Ő Él, addig a Föld megtartó.
Nemcsak az egyedi sorsok fordulhatnak meg ez évben, hanem népcsoportok, csoport tudatok létezése változhat olyan irányba, amely Élet adó lesz a Föld és az emberiség számára.
Most itt még azoknak, akik takarítják, tisztítják az emberiség karmáját, nehéz a létezés. A pokol bugyrait takarítják. Megélnek emberiségnyi fájdalmakat. A test tudathoz tartozó ősök személyiségeit rendezni, érzelmi szennyeiket megérteni, és újraformálni nem kis feladat.
Ők fogják elérni először a lélek tiszta mintáit. Legyen erejük felemelni és a felszínre hozni, hogy az emberek megérezzék, hogy végre levegőhöz jutnak.
Ez olyan mintha a legmélyebb óceán legaljáról kellene a búvároknak felszínre hozni kincseket. Megküzdeni soha nem látott szörnyekkel.
Megküzdeni a saját testükkel, mert nehezen bírja a súlyokat.
Megküzdeni a félelemmel, amely az ismeretlennek szól.
Megküzdeni önmagunkkal, hogy most már merüljön más, mert elfáradtam.
De nincs más.
Erő és kitartás legyen velünk és veletek.
Már látszódik a láthatatlan. Megpattant a burok, amelybe az emberiség az örök élet kulcsait zárta be. Hogy mi teszünk vele? Visszazárjuk vagy megtanuljuk? Igazából már csak egy lehetőség maradt.
Kovács Judit üzenetét adom tovább Nektek:
Valószínűleg nem csak a Földre lehet ez igaz, hanem mára sajnos a legtöbb Közösségre:
Különböző okokból szinte minden Közösségben vannak eredetileg nem odatartozó lelkek / létezők. Talán segítő szándékkal érkeztek a Közösségbe megszüntetni valamilyen bajt (és aztán bent ragadtak a Közösségben), vagy a Közösség fogadta be őket azért, hogy segítsen nekik a túlélésben… vagy valamilyen más érdek az eredő.
Tudott, hogy mindenki csak abban a Közösségben képes „igazán teljes” (így szabad, boldog) lenni, amelybe „rendes befogadás” útján lépett be — ott ugyanis „élő a gyökere” (így képes közvetlenül hozzákapcsolódni nemcsak a társaihoz, hanem a saját Eredőjéhez, Önnön-Lényegéhez is).
Sok Közösségben (legtöbbször valamilyen idegen behatás miatt) korábban elkezdtek megtöredezni a Közösség Belső Áramlásai:
– a teremtők egymáshoz való természetes Kapcsolódásai akadozóvá váltak (már nem voltak olyan kiteljesítőek, mint korábban),
– és a teremtők „belső áramlásai” is elkezdtek megtöredezni. Ez azt jelentette, hogy a testben élő én-rész egyre kevésbé tudott közvetlenül kapcsolódni a lelkéhez és Lényegéhez (szelleméhez). Ilyenkor akár a testet, akár a lelket, akár a Lényeget megjeleníthetjük egy kalitkába zárt madárként is.
Egy teremtőben igazán akkor tud elkezdődni a belső rend-rakás, ha újra élővé tudja nyitni a Belső áramlását az ÖnLényegtől-a-lelkén-át egészen az anyagi testig.
Sokakban most ez a Belső rendezés zajlik: ha idegen rész befogadása vagy behatolása okozta a Belső áramlás megtörését, ezen idegenségek leválasztása a VILÁG Befogadásában lévő teremtőkben folyamatban van. [Hamarosan a YOSÁG teremtőiben is elkezdődik majd ugyanez a feltisztítás).
Az idegen minták leválasztása után kerülnek a teremtők abba a helyzetbe, hogy „Ítélhessenek” a saját sorsukról. Ekkor tudják csak újra felismerni azt, hogy pontosan kik ők, honnan erednek, mik az itt-és-most-lehetőségeik >>> ezekből választhatnak, és ennek megfelelően épülnek majd tovább.
Más jelentése van a képnek, de a madár példájánál maradva: az idegenség leválasztása után megszűnik egy addig BEZÁRVA tartó helyzet. Képessé válik felismerni a saját valóját (Lényegét, lelkét, anyagát), és képessé válik arra is, hogy azt (akár önerejéből is) visszavezesse majd a saját Életébe.
Az idegenségek leválasztása ugyanakkor sokakban csupán az első lépés a valódi ön-felismeréshez.
Ekkor válik igazán láthatóvá és megérthetővé, hogy pontosan mi is a helyzet „ott belül”: vannak-e sérülések vagy más Bezárt ön-részek. Választani kell valamilyen Továbblépési-Irányt is (például „visszaigazodom Önnön-Teljességemhez”), mert erre figyelemmel érdemes belekezdeni a belső sérülések kijavításába (már eleve arra elindulva, amerre majd tovább szeretne épülni).
Talán vannak, akik a Bezártságukból való kiszabadulásuk után már azonnal TUDATOSAN kezdik meg („fegyelmezetten”) gyógyítani / rendezni önmagukat.
És lehetnek olyanok, akiket először „megrészegít” a kiszabadulás, és minden erejüket összeszedve „azonnal szárnyalni” szeretnének. Rájuk fokozottabban szükséges odafigyelni kezdetben, hogy a gyógyuló részeiket nehogy újra meggyengítsék azáltal, hogy „olyanra használják fel (például megszokásból vagy lelkesedésből) a teljesedő erőt, ami önmaguk vagy más számára károkat okozhat”.
Lehetnek, akiknél az idegen hatások kitisztítása után megjelenik annak a Tudása (vagy akár megőrzött emlékezete), hogy ők nem ahhoz a Közösséghez tartoznak, ahol éppen élnek. Talán erős vágy ébred bennük az azonnali hazatérésre, és minden áron „ki akarnak jutni onnan ahol vannak”. Nem véletlenül VÉDI őket ekkor még a rács vagy a szoba (már egy tágabb, de még zárt tér / gondoskodás). A HAZATÉRÉSHEZ le kell zárni (!) az életet ott ahol él (nem feltétlenül szükséges ma már ehhez halál!), és el kell végezni olyan ELŐKÉSZÜLETEKET, amik ahhoz szükségesek, hogy AZ-OTTHON vissza tudja fogadni azt, aki onnan talán már nagyon régen eltávozott. Amíg valaki távol volt a saját otthonától, az a Közösség is sok változáson / épülésen haladt végig, új Szabályokat formálhattak meg az együttélés számára stb. Ezeknek az „alapjait” a hazatérésre készülő teremtőnek be kell fogadnia a lénye azon kiterjedéseibe, amelyeket „hazavisz”.
Mind az IDEGEN vagy LEZÁRT részek elengedése / távozása, mind a Hazatéréshez szükséges BEFOGADÓ ALAP befogadása és beigazítása az Életbe járhat fájdalom-érzettel, émelygés / elgyengülés / nem-tudom-mi-van érzetekkel. Sok pihenést igényel egy ilyen „Nagy-Lezárás” és Hazatérés (akár marad abban a Közösségben valaki ahol éppen van, csak Új Szakaszt nyit meg az Életében — akár ÁT-IGAZODIK egy másik Közösséghez).
Mára annyira „biztonságossá” felépültek az ÁT-VEZETÉSEK / HAZAVEZETÉSEK, hogy sok olyan teremtőben is elkezdődhet a Hazatérésre előkészület, akik eddig teljesen el voltak zárva ettől [(1) akár azért, mert nem volt ennek megnyitható biztonságos útja abban a Közösségben, amelyben éppen éltek (amelybe például beragadtak valamilyen okból), (2) akár azért, mert abban a Közösségben volt valamilyen belső gond, amelybe hazatérnének.]
A Bezáródások és idegen részek eltávolítása a legtöbbször csupán az első lépés a saját sorshoz visszatérésben. Fontos, hogy mekkora FÁJDALOM van a teremtőben és mennyire gyorsan akar hazatérni [(1) akár önmagához, (2) akár más Közösségbe haza].
Aki GYORS hazatérést választ [(1) akár az Ön-épülése számára (nem hagyja el a Közösséget, amelyben éppen él), (2) akár más Közösségbe való hazatéréséhez], abban néha fájdalomként is megjelenhet a GYORS VÁLTOZÁS / GYORS ÖN-IGAZODÁS.
Minden teremtő maga képes megítélni azt, hogy mennyire gyors változást szeretne: elviseli-e a rövidebb tartamú nehézségeket a gyorsabb hazatérés érdekében, vagy inkább lassít és több időt ad a lelkének-testének, hogy azok is hozzáigazodhassanak a változásokhoz.
Minél több Tapasztalatot szeretne valaki megtartani az Életében, annál teljesebben át kell vezetnie a Változásait az anyagi testében is (hogy az is képessé váljon élőként megmaradni, továbbvihető / továbbépíthető legyen).
Ha valaki nagyon gyors hazatérést választ (például egy másik Közösségbe), ma még gyakran nem képes megtartani az anyagi testet és továbbvinni a benne felépült tapasztalatait. (Az „Át-Vezető-Bárka” nem képes élőn megtartani az anyagi testet.)
Mindenki maga képes megítélni azt, hogy számára mi a fontosabb: a gyors hazatérés (lehet, hogy ekkor egyes ön-részeit nem lesz képes továbbvinni), vagy hogy minden Tapasztalata a lehető legteljesebben megmaradhasson az Életében (ez utóbbi nagy odafigyelést igénylő Ön-Igazodásokkal járhat).
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Évi!
Nagyon furcsa dolgokat okoz ez a mai nap nálam is.
Kb egy honapja nagyon megfájdult a vállam és a jobb kezem hüvelykujja folyamatosan zsibbad azóta is. Kódolok rá de semmi néha az ujjamtól a vállamig megy a zsibbadás de olyan érzéssel mintha az áram egy vezetéken menne a karomban. Hiába kódolok nem jön fel rá semmi.
Tegnap ahogy lefeküdtünk nem tudtam elaludni, olyan sötét volt, túl sötét és az érzés van itt valami hivatlan negativ energia. Recsegett a szekrény is magától.(Vadonat új) Reggel ébredve már furcsán éreztem magam a munkahelyemen pedig olyan roszullét jött rám többször azt hittem elájulok vagy meghalok. 11 óra felé hazahozott a párom mert hazaküldtek. Lefeküdtem kódoltam rá, keveset enyhült. De a madaraim végig mig feküdtem és kódoltam orditottak mint akit nyuznak, felkeltem és leellenöriztem van vizük és ételük nem volt okuk a hangzavarra ez nem megszokott tölük. Majd ismét visszafeküdtem és hallom csukott szemmel a szárnycsapkodást, a lány papagáj valahogy átpréselte megát a ketrec rácsán és a szobában repkedett. Adtam volna neki kölest amit imád hogy a helyére tegyem de alig érdekelte. Visszatettük végül és ismét kiszökött. Mondtam a páromnak hagyjuk akkor hagy repkedjen majd egy ora mulva ha elfárad jön önként a helyére, de még előtte visszabujt magátol a rácson. Lassan 4 hónapja vannak velünk. A lány papagáj soha nem jött ki a kalitkából ilyen modon.Még akkor se ha későn értem haza és elfogyott az étele. Aztán szerettem volna netezni, de nem volt net több órás probálkozásra is azt irta ki a probléma észlelve a kapcsolat nem jött létre (Nem ezzel a hibaüzenettel szokott megszakadni) Szóval annyi furcsaság van folyamatosan a mai napon hogy ez már több lehet mint véletlen de nem értem az üzenetét. A látásom meg olyan fura szétesett és szédelgek is. Mi lehet ez?
A mostani időszakban szerintem ne kódolj. Ne nyúlj direktben a rendszeredhez, mert eltérítheted, vagy éppen felgyorsíthatsz egy természetes igazodást, amely most amúgy is zajlik. Ha felgyorsítod, akkor azt nem bírja az idegrendszered. Mert amúgy is terhelt most a sok rendezés miatt. A madarak bizonyos lélekminták mozgását mutatják. A rab madár, az angyali részünk rabságát mutatja. Persze a különböző madárfajok más és más mintákra utalnak.
Hát, legyen így!
Nekem tegnap megint sikerült megtapasztalnom, hogy vannak emberek, akik olyan szinten be vannak ragadva a saját lelki mocsarukba, hogy semmi nem hat rájuk. Teljesen mindegy bármiféle megközelítés, az eredmény ugyanaz.
Jókai adta az öreg zsidó szájába A kőszívű ember fiaiban: „az ördög nem gonosz lélek.. az ördög irigy lélek.. ”
Az irigységnek pedig – úgy látom – nincsenek határai.