Az emberek életében legfontosabb a párkapcsolat. A férfi és nők harca és megbékülése mozgatja ezt a világot.
Párkapcsolat van rendelve a saját sorsunkhoz, saját tudatunkhoz.
Jöhet előző élet be nem fejezett, le nem rendezett érzelmi blokkjából.
Jöhet a közös tudat eredendő lélekforrásából, ahol még EGY test és lélekként éltek a határtalan egyezőség és összetartozás szépségében.
Természetesen mindenki az utolsó megélésre vágyna.
De hogy hozzá van-e rendelve a sorsunkhoz. Vagy a pár sorsához?
A jelenpont káoszában ez igen kérdéses.
Az örök keresés ennek az EGY-nek szól. Minden sorsban, minden álomban.
Sok találkozás, érintés megjelenik. De a jelen sors kiégett érzelmi világa, valótlan képekhez való ragaszkodása, vagy éppen a karmikus mintákba beragadás nem engedi meg sok esetben a tiszta és őszinte egyesülést.
Sok sok életen keresztül teszünk rendet magunk után.
Feladatokhoz, rendrakásokhoz, egykori bűnök rendezése miatt kapunk társakat. Aki nem az EGY.
Gyermekek, sorsok születéséhez kapunk olyan társakat, akik a génjeinkhez adják a sajátjukat, hogy olyan sorsnak adjanak esélyt, amely változtathat a világon jó irányba. Esély a jövőhöz.
Ezek mind Útak, amely hozzá vezethet.
Ezekben a hónapokban a gyökerekig hatolunk, ahol ott az EGY társ energiája és emléke. Ezeken a pontokon át kell gondolnunk, hogy mit is tegyünk.
Belekapaszkodunk egy ideába, aki nincs testben?
Vagy önmagunkban megéljük az egységet vele? De mi lesz a mellettünk élővel?
Ezek már túlagyalásai valaminek, ami az emberi agy számára fel nem fogható.
Az EGY bennünk él. Az emléke, az energiája. Az emberi test eredendően, férfi és nő egyben. Valamikor így volt.
A jelenben megélt nemisége az, amely testet a lélek választott ezen sorshoz. Jelen életünkben olyan nemiség van kiválasztva, amely a gyökereknél, az EGYről való leválásnál kiválasztatott.
Vagyis “Évaként, vagy Ádámként” kezdtük-e el az anyagi szintű valóságot megélni.
Volt egy időszak, és csak remélni tudom, hogy vége felé jár már, amikor mindenki ikerlángokat vélt felfedezni más emberekben és bármit, bárkit otthagyott, csak hogy vele lehessen. Vagy éppen egy spirituális rendezvényen, tanfolyamon vélte megtalálni párját, a mesterben.
Ez mind mind egy vágy után való loholás. Sok család ment így tönkre, sok gyermek maradt így magára. Sokan csalódtak.
Mindezzel azt mondanám el, hogy nem tart ott még ez a világ, hogy a múlt árnyai nélkül tudjunk élni, csak önmagunk boldogságáért. Hogy ki és hol kötött alkut az ősök közül, és adta el utódai lelkét is?
Hogy ki mit akaratoskodott bele a sorsvonalakba?
Hol térültek el egymástól az összetartozók?
Ki hogyan nem tud kilépni még az árnyak világából a valóságba?
Ki kit fog le tudatosan vagy tudattalanul?
Ki áldozat és ki bűnös? Ősök által vagy már csak saját akaratból?
Nehéz kérdések ezek, és az agy számára eléggé átláthatatlanok. Csak a közös tudat és lélek tud ezekre választ adni, mert nagy időket kell feltárni mindezen válaszokért.
Ennek az évnek fontos kérdései ezek.
Magunkban mindezen csak keveset gondolkodjunk. A múlt tisztulása zajlik, az árnyak ránk való hatása enyhül. Nézzük mindig a jelent, hogy mi a helyzet éppen. Mit lehet megoldani, megtanulni. És mit kell elengedni, mert jelenleg nincs helye az életünkben.
Gondolok itt az ideákra.
A visszatérés a gyökerekhez időszakát éljük. Amúgy is nyaranként nagy a jövés-menés, nyaralás címszóval. Mert az emberi mindig vél valamit, és a háttérben teljesen más zajlik.
Ezek a hónapok mindig elvisznek mindenkit olyan helyekre, ahol rejtőzik számára valamiféle energia csomag, amely a tovább lépéséhez kell.
Ebben az évben konkrétan oda hív vissza mindenkit a hely, ahol a párkapcsolati Egysége tört meg. Bármiért is.
Megkapunk minden érzést és információt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy rendbetegyük párkapcsolati érzelmi világunkat.
Aztán eldönthetjük merre tovább.
Ami teljesen biztos, az az, hogy egyre tisztábban láthatjuk önmagunkat. A helyzetünket a világban.
Helyzetünket a kapcsolatokban.
Így tisztábban láthatjuk a valóságot. Ami lehet rémisztő lesz először, de csak így lehet tovább menni a saját Útunk irányába.
Próbáljuk elengedni a vetített világot. A valóság nem a sztárvilágban, a politikában, az interneten, a TV-ben zajlik, hanem az utcán, a tömegközlekedési járműveken, az erdőkben, kertekben.
És elsősorban ott belül. Bennünk. Mindig mások szemével láttuk önmagunk. Ahogy a tükör és mások mutatták.
Most eljött az idő, hogy önmagunk lássuk meg saját lelkünk. És végre kapcsolódjunk hozzá.