Egy önfeltárási folyamat következő állomásaként, így éltem meg a mai reggelt. Gondolom hozzásegítenek a légköri viszonyok, és remélhetően nem maradok így. Erős fejfájás és hányinger kíséri.
Az úttesten haladó autók energiatestként jelennek meg. Nagyon hasonlóan működik, mint a trolibuszok. De itt az úttest mellett lévő fák táplálják az úton haladó rendszert felülről.
Az autók olyanok mint egy fényszálakból szőtt áttetsző rendszer. Nem akkora, mint az autó valódi mérete, hanem a benne ülők energiatestéhez, ködszerű állapotához igazodik. A benne ülő emberek ködszerűek, alig lehet látni anyagiságukat. Az energiatestek néhol szakadozottak, lyukasak. A benne ülők mintha huzatban ülnének, a ködszerű anyag állandóan változik ott, ahol lyukak szakadások vannak. Ettől látszódnak vörös ködrobbanások, amelyek valószínűleg belső dühöt jelölnek.
Amin nagyon megdöbbentem, hogy a fák töltik a rendszert. A fák az úttest mellett nem kapcsolódnak fényszálakkal felfelé, csak az úttesten haladókhoz. Ezek a fák szenvednek. Elveszik az energiájukat és nem tudnak saját maguk lenni. Vadul kapaszkodnak a gyökereikkel, és a talajból elszívnak szinte mindent, hogy élni tudjanak. Fájdalmas látvány. Egy autó volt, akinek a vezetője visszaadta a fák felé a kapott energiát. A fák mintha levegőhöz jutottak volna egy pillanatra. Mint a fuldokló ember, aki hirtelen levegőhöz jut. Ennek az autónak az energiateste légiesebb volt, pontos körvonalai voltak, finomabban haladó, figyelmes. A többié merev, fémes jellegű, csak ment előre szinte vakon.
Lehet nem tudok még jó szavakat használni minderre, de nagyon szeretném tovább adni, hogy mi is látható.
Ezután az embereket kezdtem nézni. Egy fiatal lány, aki derékban el van vágva. Felfelé lágy, kedves, ködből néha felbukkanó fényszálak, amelyek tiszták és határozottak. Deréktől lefelé pedig mintha ezernyi éhes manó lógna rajta, akik vihogva marcangolják. Egy másik nő, akinek a hátán egy fura lény ül, mintha egy lovat hajtana. Itt ezen a ponton dühösen förmedtem rá “látlak és takarodj”.
A lény azonal leugrott, de nem tudom hová lett.
Itt már tudtam, hogy elő kellene vennem az eddigi tapasztalataimat. Nem lehet dühből megoldani ezeket a helyzeteket. De eddig ez a történet irányított volt valamennyire nálam és egyszerre láttam az anyagi és energia testet, ha kellett. Az anyagi világ volt az erősebb, ami biztos talajt adott számomra. De most a másikat látom erősen, az anyagi világ szinte elveszik. Minden sokkal intenzívebb. Hiába akarom visszaállítani a szem fókuszomat, nem tudom. Némi rángatózás után így marad.
Egy idős hölgynél láttam, hogy teljesen rendben van. Csupán egynél. Test formáját követő aura, köd nélkül, látszik a fizikai test egészében. A jelenben van.
A többi ember mintha egy alagutat húzna maga után, vagy éppen kősziklát tol maga előtt.
Az energiatest ezerfelé eltolódva, mint egy Picasso festmény. Rengeteg fura lény nyüzsög mindenhol, mint egy rossz horror filmben. Legtöbbje nem foglalkozik az emberekkel, bár az emberi aura melege vonzza őket. Negatív energia koncentrátumok. Az alakjukat a jellegzetességük adja. Irigység? Élősködés? Bosszú? Valahonnan tudom, hogy nem tudhatják, hogy látom őket. Áldom az égieket, hogy ilyesmit csak akkor láttam eddig, amikor nagyon szükséges volt.
A családi házak energiateste fa szerű, fa struktúrájú.
Az üzemek, boltok geometriai formákból állnak össze. Ezeknek nem igen van felfelé kapcsolata.
Igazán élő kapcsolatot csak azon a részen láttam, ahol a telek nincs lekaszálva. A gyomnövények, a füvek minden irányba élő kapcsolattal vannak, és örömmel láttam, hogy nem is reagálnak az emberekre.
Vajon más városokban ez hogyan nézhet ki?
A fürdőszoba csempéből torz vagy éppen túl szép arcok néznek vissza és tűnnek el. Minden mozog. A parkettából kiemelkednek apró örvénylések és vissza süllyednek. Némelyik szinte sűrűsödni kezd, hogy aztán egy pillanatban szétrobbanjon. Egyedül az üveg ablak mutat sűrűséget, biztos pontot. És élettelenséget.
A kávé az üvegpohárban olyan, mintha sok apró háromszöget innék. Ahogy iszom, érzem, ahogy bököd. Egy új ízvilág.
Durván megváltozott a világ ma reggelre számomra.
És most mi is van velem?
A kérdésemre gyors válasz jött. Macska látásom van. Így látnak a macskák.
Mondhatom azt, hogy értem ennek okát. Nem vagyok egy macskás típusú ember, de sok dolgom volt és van macskákkal. Félnek tőlem, de azonnal reagálnak rám, ha a lelküket érintem. És látok éjszaka is. Sőt éjszaka azt is látom, amit nappal nem láttam eddig.
Vannak emlékeim az ősi Basztet templomokban zajló rituálékról. Hogy mit adott az emberiségnek ez a fajta jelleg. Emlékszem mindennek a megcsúfolására, eltorzítására, és egy ehhez kötődő durva halálra, amely valószínűleg az emlékezet megkövülését okozza. Tudom, hogy ebből a Templomból származnak a Tanácsadók és a Tudósok.
És arra, hogy ebből hajtott ki a fekete bőrű ANYA tisztelete.
A lábamba van belecsontosodva ez az emlékezet, amely egyre inkább kiszabadul.
Ahogy írok, a betűk folynak egymás után és lüktetnek, mint egy élő mintafolyam. Kanyarognak ezer felé az energiatérbe kilépve. Bele tudnék felejtkezni ennek csodálatába. Vajon milyen messzire folyik el a betű folyó?
Valamennyire megerősítettem magamban az anyagi lét látását. Itt kell élnem és dolgoznom továbbra is, nem maradhatok így.
Viszont ha én így jártam, akkor veletek is előfordulhat, hogy sajátos erő jellegetek felerősödik durván.
A lélek sajátossága feltölti a testet. Mindezt elfojtottuk, elutasítottuk, vagy pont az ellenkezőjét akartuk megvalósítani, mint ami lelkünk szerint való. Ennek oka, az emlékezetben rejlő sok fájdalom.
Még egy látásomat megosztanám veletek, bár ez sem szép dolgokról szól. De a valóságot jobb, ha tudjuk.
Az állat tartásnak az a része, ahol összezsúfolják őket azért, hogy húsosabbak, tejelőbbek és főleg kényelmesen kezelhetőek legyenek levágásig, kb. így tartják az embereket is. A valóságot elfedik olyan frekvenciák bevetítésével, amitől nem tudják, hogy mire is vágyhatnának, mit is élhetnének meg, és főleg hogyan lehetne valódi örömökben részük.
Hogy kik teszik? Sok elmélet született erre már, de ez majdnem mindegy. Az a fontos, hogy az egyed megtalálja saját lelkét, saját sorsát és önmagát. Ne másoktól várja szabadulását. Akkor tud kilépni minden korlátozó hatás alól, amikor meglátja önmaga valóságát.. És vissza adni a fáknak az elvett energiát. Vagy rendezett energiatesttel a jelenpontban élni. És megélni.
Türelmet és kitartást mindannyiunknak!
Az utóbbi időben aggasztóvá vált, hogy egyre jobban elveszek a belső világokban és visszatalálok-e. Vezetés közben, valahová menésben élem meg ezt a sokféle jelenlétet, mint valami koncentráció zavart, hogy újra meg újra tudok e visszatalálni ide. Nehogy elfelejtsem hol is vagyik, hová kell összpontosítanom. Talán jobb ha nem félek a túl elmerüléstől és megnézem mit is akar mondani.
Hogy vagy most Évi, változott e valami? És hogy bírod?
Köszönöm kérdésed. Enyhült az egész. Tegnap nagyon nehéz volt, de gyorsan regenerálódom. Hosszú volt a szoktatási idő 🙂 a szememnek megmaradt ez a fajta látása, de mögötte jól kivehető a fizikai lét. A szemüveg sokat segít. Arra jutottam, hogy leírom nektek, hogy hogyan lehet látni az energiatérben a világunkat. Minden nap annyit, amennyi kiemelkedik valamiért. Az is biztos, hogy mindennek egy alapja, hogy megláttam önmagam. Mert eddig csak és kizárólag másokat láttam és a saját tudatalattim. Az energiatestem és a lelkem nem láttam.
Örülök, ha megteszed, engem nagyon érdekelne!
Hát nem tudom, mondjuk amennyire én el szoktam merülni, az vezetés közben nem lenne szerencsés 🙂
Hát nem is ülök autó kormánya mellé.
Eminek ment válaszul 🙂 Néha én is érzem, hogy nagyon nem vagyok képben, olyankor nem szoktam kocsiban ülni…
Sokszor figyelmeztet az (Ön)Lényegem és a Földanya is: amikor valamilyen Különleges teremtésben nyilvánulok meg, nagyon fontos akkor-és-ott-csak-arra-összpontosítanom (a „Teljes-Lényemmel-ott-lennem”).
Valójában az lenne a jó, ha mindig ezzel a Tudatossággal élnénk.
Ma már odafigyelek ezekre a jelzésekre, így ezek a jelzések ma már „lágyak” (nem szükséges, hogy megütődjön valamely testrészem).
Példa: ha közeledik egy olyan pillanat, amelyben majd minden figyelmemmel jelen kell lennem, és éppen egy kicsit szétszórtabb vagyok, elkezdődnek a Figyelmeztetések az egyszerű megéléseim során. Például mosogatok éppen, és közben a gondolataim elindulnak valamerre. Ekkor megcsúszik a kezemben az edény (ma már nem ejtem el, nem törik össze). Vagy miközben valamerre elindulnának a gondolataim, leesik a konyharuha… Ma már nekem ennyi jelzés bőven elég ahhoz, hogy attól kezdve „a Teljes-lényemmel” arra figyeljek, amit éppen csinálok, és így viszonylag hamar tényleg „bele is nyílok abba” a tevékenységbe (Megértésbe), amit csak ebben a Tudatos jelenlétben vagyok képes megélni-és-megérteni.
Otthon valamivel könnyebb erre odafigyelni, az egy kicsit nehezebb, amikor tényleg mondjuk vezetés közben jön egy érzés, hogy most azonnal figyelni kell, át kellene állítani a fókuszt valamerre.
„valójában az lenne a jó, ha mindig ezzel a tudatossággal élnénk” – hát igen, itt ebben a fizikai világban muszáj arányosítani.. én nem is tudnék például bejárni munkahelyre, mert van amikor képtelen vagyok itt lenni, egyik pillanatról a másikra jön, hogy muszáj átmennem egy másik helyre.
Hát ez ‘borzasztó’ most küldött el a rendszer a fenébe, pedig már nem tudom újra összeszedni. Piszkozatot kell írnom, hogy ne kelljen újra kezdeni? Hogy lehet elmenteni amit az ember leír?
Sok mostanában neten a zavar. Jobb ha piszkozatot írsz. Nemcsak itt.
A fákról…. sokszor megyünk át a szerpentin utakon autoval, olyankor végtelennek és egynek érzem magam, mintha a lelkem összekapcsolodna velük és csak nézem őket, végtelen békét és szeretet érezve és az energia áramlik végig érezhetően át rajtam. Volt egyszer egy élményem, megelőztünk egy másik autot tavasszal, egy család volt az apa vezet a nő mellette telefont nyomkod, a gyerek hátul telefont nyomkod. Én pedig mélységes szomoruságot éreztem. És olyan gondolatok kavarogtak bennem hogy itt ez a csoda, az élet, a virágzó fák, a leveleken átszürödö napfény az a gyönyörü zöld szin.Ott tudom megélni az érzést hogy egy vagyok Istennel, hogy része vagyok a teremtésnek, hogy az önmagát hatalmasnak és felsöbbnek gondolo ember milyen pici és mulandó hozzájuk képest, de ez nem ijesztő hanem felemelő.És akkor jött egy érzés hogy határtalan is vagyok és végtelen, mintha össze olvastam volna velük energetikailag. És ők és a többi ember nem lát belöle semmmit, mert egy képernyöre kötve éli le az életetét.
Na kitörölte a rendszer a kommentemet, próbálom újra:
ezt találtam a boszorkány szócikknél https://hu.wikipedia.org/wiki/Boszork%C3%A1ny „Az emberen való lovaglás a lóvá tevés (megkötés?) motívuma. Elbolondít, levesz a lábáról, akarata alá hajt, ezekben a kifejezésekben az asszony hajtja uralma alá a férfit.”
ezt meg nagy guglizgatás után: „Kubera a gazdagság, vagyon istene, a világ kincseinek gazdája. Sokszor ábrázolták törpeként vagy kövér férfiként, akit ékszerek borítanak és pénzes zsákot hord magánál. A védikus szövegekben ártó szellemek vezetőjeként írják le, csak a hindu eposzokban és a Puranákban emelkedik deva, isteni szintre. Ezek szerint Kubera egykor Lankát uralta, de démoni mostoha fivére Ravana megdöntötte
uralmát, ezért Kubera a himalájai Alaka városban telepedett le. A Puranákban gyakran jelenik meg különböző testi hiányosságoktól, deformitásoktól szenvedve. Háromlábú, nyolcfogú, egy szemű lényként írták le, akit ékszerek borítanak, nem ritkán három fejjel vagy négy karral is ábrázolják. Előfordul, hogy emberháton lovagolva örökítették meg.”
Hu ez nagyon komoly, ha én ilyeneket látnék lehet kiszaladnék a világból
Nekem tegnap előtt volt fejfájás, ami nálam nagyon ritka. Álmodtam is. Egy korházban voltam, jött egy nő és a bal lábam sipcsontjába furt valami kanül félét, iszonyuan fájt még álmomban is aztán lassan enyhült és elmult. Azt mondta a nő ha be tudná lőni nem fájna de ahhoz most nincs idő. Aztán mentem a folyoson és gondolkodtam hogy miért tették ezt a lábamba ha nem adnak be semmit. Megálltam egy nagy tükör előtt, nem az én mostani testem volt, szép arcu göndör haju angyalka kinézetü lány voltam, de nem lepett meg hogy nem a jelen testem az. Jött az orvos és közölte hogy anyám meghalt, a homlokomat a tükörnek döntve sirtam. Később hazajöttem és azt beszélték hogy hazugság mert valami nagyon távoli rokon halt meg.
Ma reggel arra ébredtem, hogy egy bandaháború közepén vagyok, véletlenül keveredtem bele. Tudtam, hogy tart, meg azt is, hogy valami újfajta gyógyító-energetizáló eszköz megszerzése a cél. Kiderült, hogy ezek aprócska magok (amik véletlenül elémbe kerültek), és amikre ahogy ráspriccelődött egy kis víz, mint a pattogatott kukorica, hirtelen látványos átváltozás történt velük, ragyogó sárga paprika lett belőlük, 4 darab (mintha a színnek és a mennyiségnek jelentősége lett volna, pont ilyen alakú termett egy a kertünkben néhány napja). „Aha” élmény, szóval ez az a csípős paprika, ami több mint gyógyszer, életelixír. Aztán gyorsan menekülnöm kellett, mert észrevették, hogy előttem bomlottak ki.
(a kérdés, amivel lefeküdtem előző este, hogy hogyan tovább a saját életemben, hát ezzel nem nagyon tudom összefüggésbe hozni )
Hát végül is az apró magok, amire víz kerül, új élet hordozói. Lehetőségek, amik gyorsak. Mivel te megláttad a folyamatot, ezért tudod is alkalmazni. A hogyan tovább 🙂 Nem konkrét, csak jelzés, hogy elindul.
Hát, így kell h. legyen, mert ezt az értelmetlenséget időszerű befejezni 🙂
Lehet hogy ha van valami egészségügyi gond akkor azt javitaná a paprika evése?
Vagy amin dolgoztál a munkád gyümölcse (zöldsége) kezd beérni és jó uton haladsz de vigyáznod kell mert van akik irigylik töled amit elértél?
Az én válaszomat ne vedd készpénznek mert sajnos nincsenek olyan képességeim mint Évinek meg Omah nak. 🙂 Csak tippeltem.
Pedig lehet van abban valami, amit mondasz, az a paprika nem véletlenül nézhetett ki ugyanúgy, mint a kertemben 🙂
A gátolást meg sajnos több irányból is érzem, mondhatnám az utóbbi idők tapasztalata leginkább csak arról szólt, hogy amit elképzeltem, szeretnék, hogyan NEM lehet…
Huhh… nálam néhány napja kezdődött, de nem ilyen erősen, fejfájás, hányinger, szédülés, látászavar váltakozott (ezek mondjuk együtt és külön-külön máskor is előfordulnak különböző intenzitással), mára úgy tűnik, rendeződött. A párom tegnap közölte, hogy „elgörbült a tér”, vagyis nem látott egyenes vonalakat, csak íveket meg ferdéket, és második napja lázas némi fejfájással, egyéb tünet nélkül.
A fákkal kapcsolatosan nekem is vannak hasonló érzéseim, ill. konkrétan van egy hely, országúti szakasz nagy fákkal, ahova konkrétan azért járok, hogy töltsem őket, amit ők aztán továbbadnak másoknak. Van egy állandó kapcsolatunk, szoktam érezni, hogy várnak rám.
Sok sok energiát kellene visszaadnunk az élőterünknek.
Igen. És igen, a kerttel is sokkal jobbat teszünk, ha nem visszük túlzásba a beavatkozást. Az ültetett növényeket, a veteményt egyáltalán nem zavarja, ha mások is vannak körülöttük 🙂
Na tessék. Napok óta olyan vagyok mint akit letaglóztak, napi 20 órát tudnék aludni és a munkakedvem a béka feneke alatt. Eddig nyenyerésztem ezen, de a te megéléseidet olvasva rögtön rájöttem, hogy remekül vagyok, max iszom még egy-két-sok kávét 🙂 az emberen lovagló lény meg visszatérő kép különféle “tündérmesékben”, legalábbis mintha már többször olvastam volna, mások is találkozhattak ezzel.. Ezek a megélések kívülről nagyon érdekesek, de belülről iszonyat fárasztó lehet, kitartást hozzá! (És egyre gyanúsabb, hogy mit nézhetnek a macskáim, amikor meredten bámulják a semmit..)
Most jövök rá, hogy pár hete tart, hogy amikor némi figyelemre várok, a MAUU szóval jelzem, igen fura hanglejtéssel ? Ez magyarra fordítva : légysziii szónak felel meg. Hááát naa. Macska főnök lettem ?
de igazad van, megnézem ezeket a képeket, hátha találok róla némi irodalmat, vagy valamit.