2019.07.05.

Folytatom a tudósítást az energiatér világából ?

A tegnapi autós hölgy, aki képes volt vezetés közben visszatölteni a fákat, ma reggel énekelt az autóban. Látszódott rajta, hogy ő most jól érzi magát, és nem foglalkoztatja mindaz, ami felé halad. Vagy ahonnan jött.

A motorosok olyanok, mint egy faltörő kos. Az úttesten az energiavonalakat nem zavarják meg olyan lények, (legalábbis eddig nem láttam) mint ami a gyalogosokon látható.

Viszont vannak összeakadt, összegabalyodott energiavonalak, amik lefogják az autósokat. Ha jól érzékeltem, akkor ezek képesek az autókban kárt tenni. A motorosok viszont áttörik. Egy adott sebességnél. Az autó viszont húzza maga után, mintha egy kötélgomolyag a szélvédőjére csapódott volna és ezt vinné magával. Mint egy pókháló, amelybe belegabalyodik.

Az autó szimbolikusan a sorsot jelöli. Ahogy vezeti a tulajdonos az autóját, az pedig azt mutatja, miképpen közlekedik a kapcsolati viszonyaiban.

Egy kicsit más…

Szemöldök. Mivel szőke és ritka a szemöldököm, ezért reggelenként némi színt próbálok rávinni. Továbbadom, amit erről láttam.

 Ezek az energiaszálak olyanok mint egy kagyló hullámtere, ahogy halad az agyban. S alakban görbülve a tarkóhoz (tudatalatti) fut be. Ezt magamon néztem meg. A buszmegállóban megnéztem más embereknél is. Valakinél erős, határozott szálak, kissé lecsapottan, amelyek szinte kettészelik az agyat. Van akinél sűrűek, van akinél pár határozott vonal. Van akinél lefogja a tudatalattit, van akinél szinte gyengéden belefut.

Akinél lefogja a tudatalattiba való bejutást és az onnan való merítkezést, (és ez nem jó vagy rossz) ott mint egy fedő lefedik a bejáratot a szálak, hátrafelé elfutnak a vonalak. Gondolom őket a múlt nem igen izgatja. Azt is elfelejtik, ha valaki ellen vétettek bármit is, vagy hogy mit is ígértek és nem tették meg. A karma nem is nagyon talál fogást rajtuk. Vagyis eltolják a gyerekeik nyakába.

Láttam olyan embert, akinél a tarkónál egy jel féle húzza magába az energiaszálakat. Valamire rákoncentrálja minden figyelmét. Kényszeresen be van akadva egy gondolat körbe, vagy vágytestbe.

De ezek csak pillanatnyi helyzetek, amiket kiragadtam, mindegyik további elemzést kíván. ÉRdemes átgondolni, hogy miért lett ekkora divat a szemöldök tetoválás. Ok nélkül semmi nem történik ebben a világban. Karaktert ad az arcnak. Minden embernek több arca is van. Amilyen az érzésvilága, olyan lesz az arca. Van egy adott formavilág, de sok minden változik. Néha előjön a nagymama arca, vagy éppen egy szelíd arc, vagy valamiért durvább lesz.

Aki képes kicsit a szemeit elengedni a fókuszból, és figyeli percekig a másik ember arcát, sok sok arcot láthat meg. Mindenki megmutatja magát, aki ebben a sorsban “használja” a testet. Legyen szellemi lény, állat, démon, angyal, vagy ősök sorozata.

A szemöldök, a jelennek ad karaktert. Egy szőke szemöldök képlékenységet ad. Egy erős szemöldök pedig fogást a jelenben. ÉS ezek szerint visszahatást a tudatalattira.

Visszeres láb. Magamon néztem meg. A láb energiatestében, szálak hajlanak kifelé. Mintha kidomborodna erősen és a testtől elhajlana az energiaszál.  Az ilyen eltérés a külvilág irányába torzul el.

Saját lábamon lekövettem, és egy ragaszkodást a múltba találtam meg. Egy elmúlt idő emlékezetébe folytak bele az energia szálak és onnan merítkeztek.

Egy másik helyen pedig befelé, a sejt kvantumterébe  megy a torzulás. Ez a csillagok világához kötődik, ahonnan jöttük.
A kifelé hajló pedig a kapcsolati viszonyainkban mutatja, hogy beragadtunk valahová, és nem haladunk.

Én pár héttel ezelőttig nem láttam saját energiaterem. Csak másokat. Kellett az orvosi diagnózis, hogy tudjam testem állapotát, az agyam ezután tudott csak intézkedni. Kíváncsi vagyok, hogy ez most miképpen változik.

Szándékom szerint szívesen tovább adom a látottakat. Ha már így jártam, másoknak is meg tudjam mutatni ezt a fajta látásmódot. Ma már erősebb a fizikai tér látványa. A kettő együtt már viselhető. Csak a szememnek nehéz nagyon és a belső szem nagyon aktív lett, ami nehézségeket okoz. Meg kell tanulnom mindezt jól kezelni, volt rá időm bőven. Az hogy makacsul ellenálltam, az a saját döntésem volt.

1 gondolat erről: „2019.07.05.

  1. Elképesztően érdekes dolgokat írsz!

    Az autós motoros témához tudnék annyit hozzátenni, hogy én is érzékeltem már hasonlót. Motorral tényleg könnyebb áttörni ezeket a vonalakat, de autóval sem lehetetlen, csak a városi forgalom sebessége ahhoz nem igazán elegendő (lehet, hogy nem véletlenül viszik egyre lejjebb?). Magamon azt vettem észre, hogy ha nagyon rendben vagyok, akkor teljesen mindegy, hogy milyen sebességgel megyek, ha nem annyira, akkor szeretek gyorsan menni, mert – ahogy eddig fogalmaztam – mintha ilyenkor átvágnék valamiket, és az jó. Megkönnyebbülést okoz. Mondjuk amikor teljesen jól vagyok, akkor is jön néha ilyen érzés, hogy ezt kellene csinálni.

    És igen, ahogy vezet valaki, abból nagyon sokminden kiolvasható..

    (a többit egyelőre csak olvasom és bámulok 🙂 )

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

19 − egy =