Sorsunkat meghajtó erő került “támadás” alá. Ez a támadás végül is azért jöhet létre, mert a megkeményedett dogmák, a világról alkotott képünk nem engedi kiáradni a külvilágba a belső, lágy erőket, amelyek teremtenének ÉLETET.

Mindenkinek van egy sajátos ereje, amely más mint a többieké, valahol, a világ valamelyik szegletében teremteni képes általa. Legyen az szó, érintés, gondolat, kiáramlás, lélek munka, fizikai munka.

A düh energiája, amellyel az év első felében foglalkoztunk, képes ellenkező pólusúvá változtatni ezeket az erőket. A düh, amelyről nem is tudjuk sok esetben, hogy ott lakozik bennünk. Mert talán egy egész népcsoport “megtört gerincének” programjait hordozzuk.

Sok “kitört nyak”, boszorkány bélyeg, a külvilág megvetése, pusztítása, a sok oktalan halál mint dühöt okoz generációkon keresztül. Nem is tudjuk miért fojtogat a düh.

Most jelenleg a fojtogat szón van a hangsúly.

A torok csakrán és a közvetlenül hozzá kapcsolódó tarkón, amely a tudatalattihoz vezető közvetlen út.

Világunkban nagyon fontos a Szó ereje és a CSend.

Mit mikor és hogyan mondunk. Ennek a hajtóereje a tudatalatti energia teréből származik. Ebből láthatjuk, hogy sokszor oktalanul, tudattalan érzések kifejezésére használjuk. Tehát nem tudjuk mit és miért beszélünk. A hang energiája pedig teremt. A megformált szó, ha tiszta, pontos és erőben van, akkor az, AMI.

Ha a legkisebb törés megjelenik benne, akkor már nem az. Csak a töredéke.

Az erő formálásnak alapja az önismeret és formálása önmagunknak.

Mindennek legfontosabb kulcsa a HIT.

Ha valaki zsigeri szinten hisz, semmi kétség nincs benne, akkor a SZÓ pontosan megteremti. Ezért veszélyes a vak hit. Ha van némi kétség, annak pontosan utána járunk, önmagunkon megtapasztaljuk, és úgy tesszük be az elveink közé és válik hitté egy gondolatmenet, akkor már közelebb vagyunk a mindenki számára jó kimenetelű teremtéshez. De hogy kinek mi a jó, mennyire tud tág térben gondolkodni, az már más kérdés. Van egy örök igazság, ami mindenki érdekét képviseli. Vannak kőbe vésett rendek, amelyek mindenkire egyformán igazak. Amíg az anyagi valóság ennyire durván erős, addig ez a kőtábla is létezik.

Hogy a világban jelen lévők miképpen gondolják, az pedig már másik szint.

Egy közelítő mércéje van ennek. Ne tégy másokkal olyasmit, ami neked nem lenne jó. Ha megteszed, az már bűn, és hozza magával az ördögi köröket. Pontosan akkor, amikor már nem számít rá senki.

Amikor az ördögi körben másképpen kezdünk viselkedni, felismerve az okforrásokat, akkor kezd a tanító szorítás lazulni.

A mostani időkben ez a beszéd. A kimondott szó. Mikor beszélünk, mikor figyelünk másokra. Mikor vagyunk csendben. Ez az arány mitől és hogyan tolódik el.

Világunk folyása a hitrendszerekre épül fel.

A HIT egy csodás dolog, erőt és tartást ad. Csak ne a csorda ösztön és a vezér tudat irányítsa úgy, hogy nem gondolkozik a benne lévő, csak parancsokat teljesít. A felelősség a tetteinkért, mindig a sajátunk.

És itt nyugodtan lehet gondolni a háborúban parancsra ölőkre, akik hiába hárítanák a felelősséget, nem fogják tudni lemosni a bélyeget. A politikára, ahol a jólétért eladják az elveiket emberek és vakká válnak a valóságra. Hiába okolják később a vezért, mindenki maga döntött arról, hogy hová áll és arról, hogy kell- e egyáltalán valahová állnia, vagy inkább a mindennapi tetteiben teszi többé a világot. A vallásokról, amelyekben ott van rengeteg gyilkosság, amelyet Isten nyakába varrtak, vagy éppen JÉzus nevében követtek el. Ez egyszerűen elborzasztó. Még nem sikerült megértenem ezeket soha. De nem is akarom.

Az én hitem a testvériség, a jóság. Az Élet tiszta áramlása mellett állok hitem szerint. Bár nem tudom igazán jól működtetni, mert van bennem egy mély félelem. Sokat “fejlődtem”, de még van mit.

Ha ez a hit letisztul bennem a félelem mintáktól, akkor a Fivéreim, Nővéreim és Én egyé válunk.

Óvakodjunk mindentől, ahol békétlenséget és megosztást szítanak. Bármiért is.

Óvakodjunk mindentől, ahol 5 perc alatti csodát ígérnek, vagy kánaánt. Nem tart ott ez a világ.

A tudat képes lenne rá, de olyan erős még az anyagi valóság, a hit pedig olyan gyenge, hogy nem lehet élni vele.

Amikor a saját lelkünkben rejlő saját egyedi HIT ott lesz testünk minden porcikájában megdönthetetlenül, akár úgy, hogy a testünket áldoznánk a bizonyosság végett, akkor lehet a teret és az időt alakítani és teremteni. Ezzel azt is mondom, hogy a teljes elengedés is része a misztériumnak.

Feltámadás egy másik dimenzióban csak akkor teljes, ha a halál ténye a természet részévé válik. A legmagasabb szintű beavatás, a test elhagyása saját döntésből. Itt a HIT az élet folytonosságában, már megdönthetetlen a tudat számára. Tudja, hogy bármire képes, akár úgy is, hogy ezer tézissel bizonyítják lehetetlen mivoltát.

Természetesen ezt az állapotot sok kis halál előzi meg. Veszteségek, amikor szeretteinkkel változnak a kapcsolódásaink. Vagy éppen munka, lehetőség elveszítésével. Ezek rendezése, és átformálása a tudatunkban megalapozza, a nagyobb szintű átalakulások hitrendszerének bennünk lévő változásait. Jézus Mester maradéktalanul itt hagyta számunkara az ehhez kellő tudást. Aki ott és akkor, esetleg most is bármennyit is kételkedett, ő Júdás sorsát látva juthat el saját felismeréseihez.

Két Út, amely ugyanoda vezet.

A mai nap energiájának összefoglalása :

Saját hitünkből fakadó erő, amely kivisz minket az Áramlásba. Ez az áramlás a csoport tudattal való közös munka. Ez pedig a fizikai és a lélekcsaládra vonatkozik. A fizikai család mutatja az ÉN hozott dolgait és viszonyulásait az egész rendjéhez. A lélekcsalád pedig a közös munka minden szinten. Az én részek egymáshoz való viszonya, formálódása. Mindennek hajtóereje, hogy miről és kiről mit is hiszek. Ez támogat vagy hátráltat.

Ma már energiák szabadulnak fel, amelyet befektethetünk a jövőnkbe. Mondhatni a „0” pontba keveredtünk. Itt lehetőségünk van másképpen lejátszani ördögi köreinket.