Egy furán nehéz, ugyanakkor nagyon erős alkotó energia kíséri mindennapjainkat. A családi örökségek, titkok, nehézségek, amiket eddig bármiért is hagytunk, most mind kiteríti a szennyesét, nagy mosást várva.

Ezekben az örökségekben ugyanakkor ott rejlik saját gátunk is. Ezek a gátak olyan önértékelési zavarokká nőtték ki magukat generációk alatt, amelyek erőink helyes megélését gátolják.

Félelmek. Az erő ellenünk fordul, ha dacolunk.

Minket támogat, ha beleállunk az áramlásába.

Nem teszem meg ezt, mert…

Te vagy a hibás, mert….

Biztosan jó lenne, de…

Ezektől óvakodjunk.

Ami ott belül megjelenik erős gondolatként, tegyük meg azokért a kellő lépéseket. Ne másokkal tetessük meg, hanem mi magunk oldjuk meg.

Ne hárítsuk el jól alátámasztott okokkal, mert többet nem jön elénk az elindulás lehetősége.

Ezzel nem azt mondom, hogy ugorjunk fejest a bokáig érő vízbe.

Azt mondom, hogy gyűjtsünk információt, kezdjük el, amit a sors elénk tesz, gondoljuk tovább az ötleteinket, használjuk az energiát.

Nem lesz könnyű, mert önmagunk árnyékain kell átlépnünk. Önmagunk félelmein kell erőszakot tenni.

Éppen ezért sejteni lehet, hogy amit most meg kell tennünk, az nem az, ami amúgy is tökéletesen ment már eddig is.

Egy zárolt én részünk szabadul fel. Ha észleljük őt, és segítjük.

Leginkább a szolgálathoz tartozik.

Szolgálatot mindenki ott végez, ahol vérvonalbeli örökség rejtőzik, vagyis még futó karma.

Hogy engedni, beleállni kell? Ez már egyedi.

Ha valaki túlszolgált, akkor engedni.

Ha valaki menekült a szolgálat alól, akkor beleállni.

Ami biztos. Egy kapu bezárul, és kinyílik egy új. Ez a kapu évezredek óta zárt volt.

Visszafordulunk? Belépünk?

Ez már saját döntés.

Az egyedi sorsokban ott játszódik egy részlete az emberiségnyi karmáknak.

Az univerzum és az emberiség kölcsönhatásaiból eredő karmáknak. A Föld és az emberiség kölcsönhatásaiból eredő karmáknak.

Ki ki a maga szintjén teszi hozzá az oldását vagy az elutasítását.

A cél:

Engedjük el a múltat, és irányítsuk a sorsunkat úgy, hogy a világunk értékesebb lehessen általunk.

Nehéz lesz, néha fájni fog. De a kitartásunk meghozza az eredményét.

Kinek mi a fordulópont? Hol kell döntést hoznia?

Egész életünk erről szólt, ekörül örvénylett. Sőt szüleink élete is ezt tárta elénk.

Az erő kis időre visszasodort minket a gyökereinkhez. Most ismét előre visz az áramlás.