2019.10.29

Tegyél az álmaidért. Egy határozott  lépést.

Higgy abban, hogy minden rossznak jó a vége. Mind a tündérmesékben.

Hogy nehéz lépni?

Hogy ezernyi indok van, ami visszatart?

Hogy jelenleg semmi nem jó? Pontosan tudom én is.

Térdig járok a múlt árnyainak meg nem oldott helyzeteiben.

Ha letakarítjuk a felszín sarát, mégis ott rejlenek mögötte aranyrögök. Sok a munka a sár letisztításával, de most megéri. Végleg le lehet takarítani. Ha nem dobálunk sarat a saját becsületünkre, nemes és főleg természet tisztelő lelkünkre támaszkodva hozzuk meg a döntéseinket, nem véthetjük el a lépést.

Időszakonként az energia források megnyitják önmagukat. A Fény eredendő állapota elérheti már  a mi

Univerzumunkat is, és a benne élők ezáltal szintén megtisztíthatják saját belső eredetüket. Ezáltal a jövőt is.

Mindenkinek van egy nagy álma.

Van, akinek a Szolgálat.

Van, akinek az Otthon.

Van, akinek a Társ.

Van, akinek a Gyermek.

Van, akinek a Szülő.

Az örök fájdalom, és az ebből fakadó vágy. Sok generáció kevergette és főzte a levest, amelyet most megeszünk. Ha tetszik, ha nem. Eljött az idő új leves készítésére, mert  a tányér alját kapargatjuk.

Világunk minden mocska a felszínen van. Nagyon átlátszó és tisztán látható minden, ha el merjük hinni, és átlátunk a rózsaszín ködön, amelyet hazugságokból szőttünk, vagy szőttek meg mások.

Nem véletlenül lett divat a fáradt rózsaszín és a szürke. De ezeknek az energiáknak az átgondolását rátok bízom, ha érdekel benneteket. Mivel minden mindennel összefüggésben van, ezért a divatból is le lehet szűrni lélek állapotokat. Ha eddig nem tudtuk elfogadni, hogy a sorsunk az egész része, akkor igyekezzünk ráérezni. Ha nem sikerül sehogy se, különállónak érezzük magunkat, akkor nem a saját sorsunk éljük.

Mivé, kivé váltunk? Mi vagy ki irányít minket és minek, kinek a nevében?

Két fényforrás van az eredendő lényünkben. A hideg és a meleg fény. Az egyik átvilágít és tisztít, a másik feltölt békével. És a béke érzésének minden velejárójával. Valahol mondhatnánk férfi és női lélekformáknak is a két fényforrást, az ősszülő pár forrásának is.

A fényforrások régóta takarva vannak már. Huszonéves korunkban esélyünk van rá, hogy a forrásokat takaró kősziklák megnyissák önmaguk,  és a belső templom védelme alatt működjenek.

Ha túl sokat gondolkozunk, a hitünk labilis, dacos ellenállásba vagyunk a kapcsolatainkban, akkor a kőszikla bezáródik és 20 évet kell várnunk. Mindez az emberiségre is igaz, csak sokkal több a nulla a 20 mögött.

Most viszont az emberiségnek  nyílik meg a szikla barlang bejárata, hogy a fényforrások elérhetőek legyenek. Rávilágít mindarra, ami buktató lehet, vagy éppen megoldást hozhat.

Nagyon érdemes a Segítőinkre támaszkodni. Az univerzumunkhoz tartozó minden fizikai vagy szellemi szinten élőnek egyformán érdeke a FényForrásokhoz vezető út megtisztítása és a fizikai testben élőknek a hozzá igazítása.

Minden ezt segíti, így elvileg ha nem agyaljuk túl magunkat, vagy nem vagyunk kényszerkörben, akkor a gondolataink, felismeréseink is a saját sorunk rendezéséhez vezetnek minket.

A józan ész és a vágyaink arany középútja a legeredményesebb.

Lemondások azokról a dolgokról, amelyek eddig a vigasz körből kerültek elő.

Túlruházkodás, divatőrület, túlmutogatás, túl extrém dolgok, gyűjtögetések, túlevések,vagyon harácsolás…

Ezek mind kompenzációk saját drámáinkra.

Ideje elengedni, és visszatérni egy egyszerűbb létezéshez, amely természet közelibb.

A Szolgálat tévő részünk kiemelkedése nagyon fontos.

Támogatni  a rászorulókat. Időseket, elesetteket, betegeket, vétlen áldozatait a hatalmi rendszernek. Akiknek dolguk lenne, ők nem érnek rá ezzel foglalkozni, saját nagyságukat szeretnék tápláltatni.

Ez a fajta összefogás hoz létre egy erőkoncentrátumot, amelynek az ereje áttöri a korlátokat.  Ezek a korlátok úgy néznek ki, mintha egy tündért skatulyába zártak volna és le is pecsételték. Csak annyi helye van, amennyit megenged a felsőbb rendelkező. Pecsét már lekerült, a doboz tetejét nekünk kell ledobnunk.

Vannak csodák ebben a világban is. Muszáj hinni benne, mert ez tud csak előre vinni minket. Az emberi összefogás, egymás segítése tudja a legnagyobb csodákat megadni.

Még akkor is, ha már feladtuk a reményt, hogy bármi változna.

Minden változik. Bár még a felszín alatt mozog, de néha már kilobban némi fény.

Ne cipeljük tovább a múltat. A jövőnk a tét.

 

 

 

1 gondolat erről: „2019.10.29

  1. Kedves Évi!

    Szóval az ugy volt… 😀 hogy csütörtökön mentünk volna fogat tömetni (iskolafogászati trauma óta nem voltam) De a kolléganőm variált hogy csütörtökön neki is dolva van,igy most hamarabb kellett-tudtam menni. Szóval túl vagyok rajta és bár nem volt kellemes a fúrás a félelmem jócskán felnagyitotta az emléket. Menni fogok mostmár bátran amig rendbe nem lesz az összes fogam. De előtte halálfélelemmel olvasgattam itthon persze… benéztem ide is, és valami végtelen nyugalom öntött el amikor megláttam a mai irásodat, hogy nem véletlen hogy épp ma kellett mennem ugy alakult, és hogy minden rendben lesz. Ezzel most önmagam számára áttörtem egy közel 20 éves félelemgátat.
    A hidegfényről annyit hogy tegnap este óta szinte folyamatosan fázok, felöltözve, fütés mellett, pedig odatekertem neki, de mintha a hideg nem is kivülről jönne hanem belőlem.
    Van egy szürke rózsaszín pulcsim, ami jó puha meleg, azt terveztem ma felvenni a fogorvoshoz de itt olvasgatva inkább egy fehér mellett döntöttem 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhét − 12 =