Csak egy gyors bejegyzés. Lelkünk áldozati részét alkotó ősök kerülnek ez évben fény alá.

Ez azt jelenti, hogy a bennünk lévő olyan örökölt minták, előző élet programok, amelyek miatt sok áldozatot kellett adnunk, képesek a megnyíló átjárókon átlépni a Fénybe. Mindehhez az is kell, hogy kérjük a lelki békéjüket. A kérés mindig az élőtől indul el, aki tudatosítja önmagában, hogy van agresszív és áldozati része. Mert mindenkinek van. Ha nem lenne, akkor a belső béke tökéletes lenne.

Mivel ez a világ még a polaritásé, ezért az agresszor és az áldozat együtt lel békét. Mindkettőt engedjük el békével. Ne ítélkezzünk, hogy ne ítéltessünk.

„Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!” (Lukács 6,37)

Itt most önmagunkról van szó, a bennünk rejlő örökölt programokról. Ezzel közelebb léphetünk az önszeretethez. Az önszeretet alakulásával közelebb kerülünk a belső békéhez. A belső békével közelebb kerülünk a testi egészséghez, a gyógyulásokhoz.

Ugyanakkor imádkozzunk a nagy egészben rejlő agresszor és áldozat minták fénybe kerüléséért is. Földünk és az élőtere is gyógyulásra, békére vágyik. A ember pedig teleszemetelte érzelmi szemeteivel. Éppen ezért ki is kell takarítania.

Önmagát és élőterét.

Ezeknek a napoknak az energiái komoly segítséget adnak mindehhez.