Gusztav Klimt : Csók
Nekünk ebből az Ölelés szimbolikája a fontos.
Van ennek egy csodálatos módja, ahol a női és férfi aura egymásra simul. Ugyanazt érzik, ugyanazt szeretnék. A férfi óv, a nőt a saját védelme alá veszi, aki alázattal belesimul az ölelésbe. A férfi beöleli saját aurájába. A nő lágyan belesimul. EGY aurájuk lesz.
És van a másik mód, ahol a férfi erőszakkal birtokba veszi a nő auráját és használja. Megöli a nő egyéniségét, elveszi a szabadságát.
Természetesen ez fordítva is igaz. A nő erőszakkal helyezkedik bele a férfi aurába és ott fosztogatja, élősködik.
Vagy elfogadja a férfit és átadja magát kétségek nélkül.
Mindezt gondoljuk át ne csak a saját sorsunkban, hanem a korszakunk programjaiban is. Hitvilágok, vallások stb…
Istenek és istennők (emberi szimbolika szerint), emberiségnyi játszmáit játsszuk le egyedi sorsokban.
A 20. században egy pár leginkább úgy nézett ki aura szempontból, mint két halmaz, amelynek van egy közös részhalmaza. Hogy mekkora a közös halmaz és mi van benne, az pedig már egyedi.
A részhalmazok lejátszandó karmikus minták. Hogy ki játszik csak pár generációs karmikus játszmát, ki játszik nép szintűt, vagy emberiségnyit vagy univerzálisat, az azon múlik, ki mennyire ismerte fel magát az egész rendjében.
Amikor már ráébredt névtelenségére és “semmi” mivoltára, név, cím és rang nélkül létezik, akkor már nagy játszmák szemlélője. Amennyi belefér táguló tudatába, annyi színdarab szemlélője. A lényeg az, hogy egy szereplővel se azonosítsa önmagát, mert ezzel összeszűkül egy szerepre. Amíg valaki azt mondja, hogy ő Mária vagy Kleopátra vagy bárki lelkületével azonosítja önmagát, addig nem tud tovább lépni. Hatnak ránk lelkületének programjai, de ez csak a megoldandó feladatot segít felismerni. Sok sok ember játssza ugyanazt a szerepet.
De ez már egy másik megélés, ugyanakkor az aktuális helyzetekben elfoglalt helyünk megítélése szempontjából érdemes eszerint is vizsgálni dolgokat. Kicsiben, a saját sorsunkban, és nagyban a világunkban.
Ide még egy gondolat.
Amit néven nevezünk, az a része az egésznek. Egy emberi sors általában egy részhez kapcsolódik. Hogy a forrás melyik hitvilághoz tartozik? Angyali vagy isteni, istennői? A sorsban élő ember számára nem mindegy. Tudatának és aurájának méretét határozza meg.
Istenek és istennők, angyalok és arkangyalok felett húzódik a több tudatú világ, a névtelenek világa. Hangok akik meghatározzák a létezést.
Felettük pedig az EGY. Ahol nincs hit, nincs elkülönülés, csak a létezés, amelyben minden a helyén VAN.
Ez így elég primitíven van leírva, sok réteg húzódik még, de talán egy egyszerű megközelítése a leírhatatlannak.
Nézzük úgy, hogy visszafelé haladunk az időben, ahogy mélyül a tudatalatti. Mintha a fa csúcsáról, az egyik ágról elindulnánk a gyökerek felé. Egyre nagyobb, erősebb ágakhoz kapcsolódunk. Aztán a törzshöz. Ott sokáig időzünk, míg elindulhatunk az eredetig, a gyökerekhez és az őket tápláló forráshoz.
Most még a női és férfi közös aura rendezés zajlik. Figyeljünk erre. Miképpen viszonyulunk a másik nemhez.
De őszintén.
Mit várunk? Hogyan szeretünk? Félünk? Sodródunk? Bizalom? Ellenállás?
NÉzzük meg jól a képet, és fogadjuk magunkba.
Meglátásom szerint, ha nekünk egyedi létezőknek (az élőknek) felépülhet a tudatosságunk és ön-tudatosságunk, ha a választásainkat / Szándékainkat / ’akaratunkat’ képessé válhatunk megformálni és kinyilvánítani, mindez azért lehetséges, mert a FORRÁSBAN ez már megnyilvánultan ott van.
A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK Tudata / Tudatossága / Ön-Tudata, ÉN-Tudata számunkra értelmezhetetlen (de ettől még ’VAN’).
Maga az ’ÉLET’ (A-LÉTEZÉSBŐL] a FORRÁS ’akaratára’ ’tudott’ kiáradni [Van, és állandó Változásban is van].
Ma is vannak az én megértésem szerint olyan ’Új Irányok’ [ilyen például a legutóbb megformálódott KÜLÖNLEGES Birodalom, az ÉLŐTÉR], amelyek a FORRÁS Akaratából és Választásából áradnak ki / indulnak el. Egyre inkább figyelembe veszi a KIÁRADÁSAIBAN [Akaratában] a FORRÁS ma már a Tudatosság és öntudatosság valamilyen alap-szintjét megélni képes teremtők Választásait is, és így egyre inkább ’Közös Szándékból’ formálódik tovább a teremtés [a KIÁRADT-Valóságban az ÉLET].
Mivel anyagi testet mindig csak egy KÖZÖSSÉG (például a Föld) Befogadásában tudunk (szabályosan) megformálni, a test megformálásához szükséges alapokat a MEGTARTÓ (a Földanya) ’adja át’. Itt a Földön egyfajta ’előtest’ felépítése szükséges a megtestesüléshez, ebben rögzíti be a Földanya a megszületésére készülő Választásait, a vele megformált megegyezéseket.
Az ’előtest’ megformálása a FÖLDANYA részéről ’felajánlása’ a megtestesülésnek, és ez egyben kifejezése annak is, hogy a teremtő Választásai olyanok, hogy azok Valóvá formálódhatnak a FÖLD Közösségében. Az ’előtest’ formálódása alatt a teremtő szabadon hozhat egy olyan ön-rendelkezést is, hogy mégsem kíván élővé válni a FÖLDÖN, tehát akár ’egyoldalúan’ is elállhat a megtestesüléstől (vagyis ezt ’elfogadja’ a FÖLDANYA). Amíg az ’előtest’ formálódik, szabadon folytatható EGYEZTETÉS, lehet változtatni az addig megformált harmonián. Az ’előtest’ megformálódása ’kötést’ hoz létre a FÖLDANYA és az egyedi teremtő között, ami annak a kinyilvánítása mindkettőjük részéről, hogy a megformált EGYETÉRTÉSHEZ tartják magukat, és azt csak EGYETÉRTÉSSEL változtathatják meg.
Mivel az anyagi test a Földön a Földanya gondozásában lévő térből és áramlásokból formálódik meg, a test megformálásában (!) fontos feladata van a Földanyának. Csak érzetben jelent meg bennem, hogy például a nemi jelleg kiválasztását követően a Földanya ’fordítja’ az előtestet ’különböző irányokba és helyzetekbe’ attól függően, hogy férfi vagy női forma formálódjon-e meg. Való igaz, hogy nem szól bele a Földanya abba, hogy a teremtő mit és miért tapasztaljon meg, messzemenően figyelembe veszi a Választásait, és ha lehet, a megvalósuláshoz megformálja az áramlásokat.
Valószínűleg minden Közösségben más a megtestesülés szabálya, és a MEGTARTÓ nem mindenhol ennyire gondoskodó, mint a Földanya.
A MEGTARTÓK a saját ÖN-Jellegük alapján maguk határozzák meg, hogy
– mennyire akarnak közel kerülni a Befogadásukban élő egyedi teremtőkhöz,
– milyen kapcsolódási formákat nyithatnak meg egymással a teremtők,
– mennyire kerülhetnek közel egymáshoz,
– mit ’mutathatnak meg (formálhatnak valóvá) önmagukból’, így mennyire ismerhetik meg egymást stb.
A FÖLD egy olyan Közösség, ahol mindenki megnyit valamilyen Különleges megtapasztalást (például Szolgálatot)(mindenki szabadon választhat a már megnyitható lehetőségek közül).
Ez azért van, mert a Föld egy olyan irányú ön-épülést nyitott meg, hogy KÖZVETLENÜL is részt vesz a már meglévő nehézségek megszüntetésében / Rendezésében, Új Harmoniák megformálásában. Ehhez az szükséges, hogy a teremtők (a meghatározott harmonia szerint) képesek legyenek egymáshoz ’annyira’ közel kerülni, hogy megérthessék a társuk nehézségeit / gondjait, és utat találjanak arra, hogy segíthessék egymást a nehézségek megszüntetésében. [Tehát ne csak „tanulmányozzák” egymást egy bizonyos távolságból, hanem tényleges Érintések útján segítsék egymást a Megértésben, Igazodásokban, Rendezésekben.] Ez az oka, hogy a Földön élők a Földanyához is belső utakon egyre közelebb kerülhetnek (ez csak lehetőség, senki számára nem kötelező). Akikhez közelebb tud kerülni a Földanya (anélkül, hogy befolyásolná őket), azoknak sok tapasztalatát / megértését képes ma már közvetlen belső úton megmutatni. De ez csak egyik lehetséges útja a Különleges ön-épülésnek, más Közösségekben más (már nagyobb múlttal rendelkező) utak formálódnak.
Nekem mindig a végcél lebeg a szeme előtt, amihez kaptam is egy megértést tegnap este, hogy mi is a problémám. „Így nem ébredhet erejére (a nő)… ” Márpedig én pont azért öltöttem női formát, hogy ezt próbáljam valahogy elősegíteni, a nő valódi erejére ébredését.
De megértettem (megint), és elfogadom, hogy vannak közbülső állomások, amiket te látsz, Évi, és amiknek a feloldásában belülről segítesz.
„azért öltöttem női formát, hogy ezt próbáljam valahogy elősegíteni, a nő valódi erejére ébredését”
Legtöbben itt (a hozzászólásokban) is nőként élők osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat…
Sok munkában megjelenik feladatként a férfi és női forma harmonikus összekapcsolódásának újbóli megformálása. Nem csak az éppen megélt párkapcsolat szintjén, hanem ’A-Közösség-Egészében’.
Mivel a Földön a FÉRFI ÉS NŐI FORMA EGYMÁSHOZ KAPCSOLÓDÁSÁNAK valószínűleg MÁS az ALAPJA / CÉLJA (alap-harmoniája) mint más Közösségekben, itt a Földön A FÖLDRE JELLEMZŐ HARMONIA SZERINT TUDUNK RÉSZT VENNI ENNEK AZ ALAP-KAPCSOLÓDÁSNAK A RENDEZÉSÉBEN. Azt tudjuk itt megtapasztalni és megérteni, hogy EBBEN A KÖZÖSSÉGBEN hogyan lehet a férfi és női formában élőknek „egymással is” harmoniában élnie.
Leginkább a PÁRKAPCSOLATBAN és EGYES TEVÉKENYSÉGEK során van nagyobb jelentősége a választott nemiségnek. Életünk EZEN RÉSZEIBEN fontos, hogy megtaláljuk a harmoniát a párunkkal. A többi kapcsolódásunkban inkább ’Az-Életünkkel’ és egyéb megtapasztalásra-választott ön-jellegünkkel vagyunk jelen, kevésbé fontos a nemi jelleg.
Sokszor visszaköszönő gondolat az, hogy a párkapcsolatban [ez talán a válaszható egyik legszorosabb összekapcsolódás a Közösségekben a gyermek-és-szülő kapcsolat mellett] a nőiség akkor tud igazán kibomlani / élővé válni, ha ’ott van’ a társ férfiként (és természetesen megfordítva is igaz ez). Valójában ekkor van ’értelme’, és ekkor tud megnyilvánulni ez a nemi jelleg.
Ha a pár tagjai közül valamelyik nincs a helyén, a másik is inkább csak „takarék-lángon” tud a választott nemi jellegében megnyilvánulni.
Itt a Földön a férfi jelleg elég hosszan egy „várakozó” jellegbe „záródott be”. Nemrégen elkezdődött ebből a kioldódás, és ez reményt ad arra, hogy a férfi és női alap-kapcsolódás rendeződése végre az egyedi teremtők életében is elkezdődött.
Valószínű, hogy a különböző Közösségekben
– nem csak a férfi és női összekapcsolódás ’alap-harmoniája’ más [milyen okokból / célokért, milyen formában, mennyire szorosan / mennyire tartósan kapcsolódhatnak egymáshoz]
– hanem különböző az az ’eredő-ok’ is, ami miatt egymástól eltávolodtak.
Ezért minden Közösségben először azt kell nagyon pontosan meghatározni, hogy hol volt az a ’pont’ a Közösség Életében, amikor az ’alap-harmonia’ „megbomlott”. Az akkori (tudatos vagy tudattalan) „elváltozást” kell nagyon alaposan Értékelni. Lehetséges, hogy magába az ’alap-haroniába’ lesz szükséges valamilyen újabb Egyetértést (szabályt?) belefoglalni ahhoz, hogy a női és férfi forma együttélése harmonikussá lehessen. Ha „csak” valamilyen „idegen” rész zavaró behatása nehezíti a harmonikus pár-kapcsolódás megnyilvánítását (de nem szükséges változtatni az ’alap-harmonián’), akkor meg kell erősíteni a meggyengült ön-részeket.
Zavaró az, hogy a Földön „idegen” (más Közösségekből eredő / más Közösségekre jellemző) nehézségekkel is megterhelődött („keveredett”?) az itt élő férfiakban és nőkben megformálódott saját [a FÖLD Közösségéből eredő] sérülés. Ezt írtam úgy, hogy „idegen szerepek” is nehezítik annak a Felismerését, milyen a Földön megélhető harmonia a férfi és nő között.
„Kívülről” („Kint”) olyan sok egymásnak is ellentmondó vélemény van arról, hogy milyennek is kellene lennie egy nőnek és egy férfinak, hogy ha bárki is megpróbálna ezeknek megfelelni, az rövid időn belül erőtlenné válna (valószínűleg valamely része túl-formálása miatt, ami miatt egy másik fontos ön-részét elhanyagolja), vagy akár zavarodottság is megformálódhatna benne.
A „társadalmi elvárások” mára teljesen félrevezetőek, leginkább talán azt „tanítják”, hogyan legyen a férfi és nő „munkaerő, adófizető” és felelős „szavazó”-„polgár”, és „család-fenntartó” a munkaerő utánpótlás és „fizetőképes kereslet” biztosítása érdekében.
Csak „belülről” lehet rálátásunk arra, hogy ott-ahol-vagyunk-éppen (akár a családban, akár barátként, társként) mit tudunk tenni a női és férfi jelleg gyógyulásáért. A családban megtanultakat, a más példájából megtanultakat jól kell használni: megtartani és továbbadni ami érték, és kijavítani a saját (!) életünkben azt, amit jobbá kell vagy lehet tenni.
Fontos, hogy egy Közösségben mi a párkapcsolat Célja és Alapja.
A Földön (és valószínűleg a YOSÁGBAN) a párkapcsolat CÉLJA a teljesebb / mélyebb ön-megismerés és megismerés. Ennek érdekében kerülünk (sok megélhető fokozatban) ’egymáshoz közelebb’. A közelebb kerülés ALAPJA a Megbecsülés (ennek formája a Földön a Tisztelet) és a Szeretet. A Bizalom minden harmonikus megnyilvánulás alapja.
Talán először ezeket az ’alapokat’ szükséges magukban a helyére tenni (a tartalmukat, lényegüket pontosan megérteni), hogy (itt a Földön)(és a YOSÁGBAN?) elkezdődjön a párosság Rendezése.
Más Birodalmakban egészen biztosan más a férfi-női (vagy egyéb) pár-kapcsolódás megformálásának az Alapja és Célja. Ott is valószínűleg ennek az eredeti Alapnak és Célnak, valamint az ’Eltérülés Pontjának’ a Felismerése és Megértése vezethet vissza a harmoniába.
Csak példaként arra, hogy milyen jellegű „fertőzések” nehezítik a párkapcsolatok rendezését. Párkapcsolatnak vagy barátságnak álcázva olyanok is közelednek a másik nem tagjaihoz, akik vagy csupán a meglévő javaitól / hatalmától akarják megfosztani a másikat, vagy a megformált tudását akarják „megszerezni”, vagy tudatosan ki akarják szakítani a családi és baráti közösségeiből / helyzeteiből… vagy csupán „használni” akarják a saját céljaik elérése érdekében… Amikor ezt utóbb felismeri a megtévesztett / „használt” társ, az akár jelentősen is meggyengítheti a bizalmát a társas-kapcsolódásokban, és meggyengítheti az ön-bizalmát is. Ilyenkor (1) a SÉRÜLÉSEKET is el kell kezdeni gyógyítani… (2) és valahogyan az ALAPOKAT is fontos megerősíteni… A tapasztalatok szerint mindkettő szükséges.
Az is fontos lehet, hogy nem szabad a saját Valónk teljességét azonosítani a férfi vagy női (megtapasztaló) jelleggel. Mert akkor az Életünknek csupán egy kis (természetesen fontos) részével azonosítjuk magunkat. Ha „csak” erre a részre (ezen részünk) Rendezésére irányul a figyelmünk, „zsákutcába” kerülünk. Erről Évi is írt pár napja.
Tegnap (megint séta közben) ez a következő képben mutatta meg magát (ez minden ön-épülésre vonatkozik). Először ahhoz hasonlított a kép, mint a „tányér-pörgetés”. Egy hosszú pálca tetejére egy kerek tányér illeszkedik a közepével. Ahogyan egyre inkább ’élőnek’ mutatta magát a kép, inkább egy virághoz kezdett el hasonlítani a számomra (én így tudtam elkezdeni az értelmezését).
Képzeljünk el egy „virágot” (talán érdemes egy tulipánt, mert annak egy szára van, és azon egy virág). Az erős szára magasra nő, és kinyílik rajta a virág (megformáljuk azt, amit szeretnénk megtapasztalni). Ha a tulipán képénél maradunk, a tulipánnak hat szirma van (belül középen a porzók és a termő). A hat szirom az éppen (!) megtapasztalásra választott életünk hat alapja, és ezek kiegyensúlyozottan épülnek (ekkor marad meg harmoniában az életünk). Legyen az egyik szirom a választott nemi jelleg, mondjuk éppen a női formánk. [Tehát a hatból csak az egyik fontos ön-jellegünk a nőiség ebben a példában.] Ha a női jelleggel (vagy bármelyik másik szirommal) „azonosítjuk” teljesen vagy túlzottan önmagunkat, akkor ez a szirom gyorsan növekedik (hiszen az erőt és figyelmet ehhez összpontosítjuk), míg a többi szirom lemarad a növekedésben, egyesek talán el is sorvadnak.
Mindig „van egy olyan pont”, ameddig visszafordítható az (el)változás, amíg még SAJÁT ERŐBŐL újra kiegyensúlyozottá tudjuk tenni az életünket [folyamatosan figyelmeztet is ennek érdekében a MEGTARTÓ és az (Ön)Lényeg/Lélek]. A figyelmünket az addig elhanyagolt részeink felé fordítva újra élettel tudjuk feltölteni a ’szirmokat’, ÉS EKKOR KERÜLÜNK ABBA A HELYZETBE, HOGY FELISMERJÜK HOGYAN ILLESZKEDNEK EGYMÁSHOZ / EGYMÁSBA AZ ÉLETÜNK FONTOS (MEGTAPASZTALÁSRA VÁLASZTOTT!) ALAP-PILLÉREI. Ekkor tudjuk újra a saját harmoniánkba visszaigazítani az Életünket.
Ha ezt az (ÖN)Igazodást nem tesszük meg, a ’virág’ ’feje’ a „túlsúlyos irányba” elkezd „elhajlani”. Még nyilvánvalóbbá, magát még jobban megmutatóvá válik a veszély, a torzulás. Ilyenkor (1) vagy egy „nagy észheztérés” (feleszmélés), nagyon tudatos visszafordulás a harmonia felé segíthet, (2) vagy egy tudatos együtt-dolgozás a MEGTARTÓVAL a Rendezés érdekében. Ilyenkor ha követjük a belsőből érkező (saját és/vagy MEGTARTÓI) vezetést, még Rendezhető és Kiigazítható az „eltérülés” [és így a virágból megformálódhat a ’továbbvezető mag’].
Ha nem kezdődik el az „ELHAJLÁS” Rendezése, és az ELTÁVOLODÁS a saját választásainktól eléri azt a bizonyos „pontot”, VISSZAFORDÍTHATATLANNÁ VÁLIK az elváltozás: a megbillent egyensúlyú virág-rész (akár csak egy szirom, akár az összes) LETÖRIK, LESZAKAD. Akár a virág szára is [’alapja’, akár az (Ön)Lényeg értelemben is!] megtörhet.
Ilyenkor a teremtő (1) vagy végleg elengedi (Lezárja) ezt a megtapasztalást, (2) vagy Ön-Rendezést követően újból elkezdi felépíteni. A „LE”-tört ön-részt már nem lehet ’vissza-igazítani’.
A teremtőkben lévő belső Megtörések nagyon sok esetben csupán részleges ’leválások’ (félig levált faágak)(még időben Irgalmi gondoskodásba kerültek), és ezeket a teremtők (ha azt választják) visszaigazíthatják, és harmoniába Rendezhetik az Életükben.
Ha eltúlozzuk a nőiség jelentőségét, ha „kiemeljük” az Életünk egyéb fontos részei közül és „csak ezt” akarjuk rendbe hozni, az valószínűleg nem fog menni, mert a nemi jelleg a testi valónkban megtapasztalható olyan részünk, amely a párkapcsolatban tud a maga teljességében felépülni és kiteljesedni. A többi fontos meghatározó részünkkel (a többi szirommal) együtt tudjuk ezt is ’egészségessé’ megformálni.
Valószínűleg a ’párunk’ számára is nehéz, ha „eltúlzott” vagy épp „nagyon gyenge” az a nemi ön-jellegünk, ami a párkapcsolódásunk egyik meghatározó alapja. De a párkapcsolatban sem a nemiség az egyetlen kapocs, valamilyen (közelebbi) megismerési céllal formáltuk meg a párkapcsolatot.
Az is lehetséges, hogy egy párkapcsolatban élő férfi és nő „befejezték” azt a Megismerést, ami miatt egy párrá váltak. Ilyenkor vagy felbontják (Lezárják) a páros (szorosabb) összekapcsolódást, vagy ma már arra is lehetőség van, hogy valamilyen újabb ’közös célt’ válasszanak, és így párként ne egy kiüresedett kapcsolódásban éljenek, hanem valami „új tartalom és öröm” nyíljon meg az életükben.
Ha például a női formát nézzük, sok ’belső tartalma’ is van. Megéljük azt, hogy kislánya vagyunk a szüleinknek, felesége a férjnek, édesanyja a gyermekünknek, nagymamája az unokáknak, barátnője a barátainknak, a női utat megismerő Lélek is (Ön)Lényeg… A női út tapasztalatait sokféleképpen használhatjuk akár a környezet / növények / állatok gondozása során, a sportban, tudományban… mégis az Életünknek csupán az egyik olyan része, amelyet meg kell tanulnunk harmonikus részként beilleszteni a megtapasztalásra választott többi ön-jellegünk mellé…
Kizárólag magamra és a céljaimra gondoltam ezen megjegyzés írása közben, nem azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy itt bárki nem lenne megfelelően nő, vagy én különb lennék/többet tudnék bárkinél 🙂
Ez számomra érdekes csupán, mert általában férfiként szoktam testet ölteni, ám egyrészt az előző életembeli viselkedésemben voltak olyan momentumok, amiket jónak látszott most nőként helyrebillenteni (nevezzük karmának), másrészt én is úgy látom, hogy a nemi szerepek itt elég rendesen fel vannak borulva. A spiri-ezo vonulatot követőknél talán még jobban, mint általában.
Ugyanarról beszélek, amiről te, csak más megfogalmazásban. Elsősorban szellemi/lélek vagyunk, a személyiségünk több összetevős.
Amit a jelenlegi ezospiri tanításokban nem megfelelőnek találok, hogy a nőiséget ‘csak’ szelídként, lágyként igyekeznek bemutatni, elhatárolva a határozottságtól, bátorságtól, magabiztosságtól, pedig ezek nem nemhez kötött tulajdonságok. Ezek nélkül nincs egészséges személyiség, se egészséges párkapcsolat.
És van egy harmadik megélés, ami a jin-jang metodikán alapul. Amikor a két fél harmonikusan illeszkedik egymáshoz a körben, mindkettő tartalmazva a másikat.
(ez eredetiben, a piros és kék színek használatával sokkal jobban érthető, a fekete-fehér magyarázat torzít)
Egy részem erre az óvó, féltő szeretetre vágyik, miközben tudom, hogy nekem ugyanezt kell adnom a másik felé. Mert így Egész-séges.
Bárhogy próbálom értelmezni, aki a védelme alá vesz, az ‘fölöttem’ áll. Ha valakinek a védelmére szorulok, annál gyengébb vagyok.
A nő megadja magát, ahogy a festmény is tükrözi.
Igen, lehet ezt kedvesen, szeretettel, és erőszakkal is véghez vinni. De akkor is alázat és áldozatiság.
Nekem az a legcsodálatosabb, amikor úgy simulunk egymásba, úgy leszünk egybe, hogy közben mindketten önmagunkban is maradunk, két tökéletesen önálló, mindenféle értelemben egyenrangú és jogú létező, aki most önként, egymást szeretve és felvállalva azonosul.
Nincs alázat, nincs szükség védelemre, egyszintű összefonódás van.
Amiről te írsz Évi, az valaminek a gyógyítása, egyfajta önként felvállalt női elnyomatás, behódolás, megalázkodás, akárhogy is szépítjük.
A nő nem gyerek v. pláne csecsemő, akit védelmezni kell. Más minőség, mint a férfi, de semmivel nem gyámoltalanabb.
A dualitás meghaladásával ez a minta is módosul.
Ez a világ a két princípium azonos szintű, harmonikus együttműködésén alapul. Arra lett tervezve.
Hidd el semmi köze a megalázkodáshoz annak a fajta szeretetnek, amiről írtam. Sem elnyomás, sem behódolás nincs benne. Hasonló ahhoz, de mégis nagyon más, mint amikor a gyermek belefolyik anyja ölelésébe és ott nyugalmat, biztonságot talál. Megáll az idő is. Teljes a béke. Csak a csend, a biztonság, a nyugalom van. A valós szeretetben nincs alá vagy fölérendeltség. Dualitás sincs. Férfi és nő sincs. Energiaformák vannak a maguk helyén, hogy a rendszer működjön. Azonos szintűek. De amúgy érdemes kipróbálni, hogy egy nő mikor érzi biztonságban magát. Ha egy biztonságot adó erő átöleli védően amikor szüksége van rá, vagy akkor, ha neki kell a férfit védően óvnia? A férfi óv, a nő vigasztal. Mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. A túl sok sem jó és a túl kevés sem.
Azt én sem veszem rossz néven, ha a férfi szükség esetén megvéd, sőt ezt el is várom tőle, de ha úgy alakul, ugyanúgy megteszem én is. Ettől még ő a férfi, és én vagyok a nő. A biológiai szerepeket nem vitatom, ha rendszeresen nekem kellene őt megvédenem, akkor ezek lennének felborulva.
Védő ölelésre is vágyhat bárki, nemtől függetlenül, egy kibillent pillanatban, de ha rendszeresen arra vágynék, hogy a férfi így óvjon engem, akkor gyerek lennék, aki apaszerepet vár el a másiktól.
Nem hiszek a nemek ilyen alapvető szétválogatásában, nem ugyanott van a hangsúly, de mindkettőben ott kell hogy legyen minden.
Amit én leírok, az az energia térben látható folyamat. A férfi és nő kapcsolata még erősen alakulóban van. Amíg háborúk vannak a világban, gyerekek és idősek halnak éhen, emberek nem ismerik önmaguk, amíg nincs önszeretet, csak silány másolata, addig mindig azzal kell gazdálkodnunk a megértésekben, ahol a folyamat tart és azt lenne jó felismerni. Kell tudnunk az ideálisat. De az utat fel kell építenünk hozzá. És még sehol sem vagyunk az ideálishoz képest. A végcél az, amikor az ember önmagában helyére teszi a férfi és női minőséget. Ez kivetül a külvilágra és ott is rendezni kezd a kapcsolatokban. Az ölelés nemcsak párkapcsolatban mutatja, hogy mit kell most megérteni férfinak és nőnek.
Tegnap séta közben egy érdekes megértés jelent meg bennem. Szorosan kapcsolódik a férfi és nő kapcsolatához is.
(A MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL Kiáradt) ’én’-ünkben, az abból továbbépült (Ön)Lényegünkben, sőt még a mára ’középsővé’ megformált testben (Lélekben, műhelyben) sincsen ’nemünk’. ’ÉLETÜNK’ (!) van, amellyel valamely Közösségben megtestesülhetünk, és az ott már megnyílt megtapasztalások közül választhatunk valamit (hogy azt saját tapasztalat alapján teljesebben megismerjük, megértsük).
Nincs minden Közösségben férfi vagy női forma (vagy ha van, annak egészen más jellege is lehet, mint amit például itt a Földön vagy a YOSÁGBAN megismerhetünk).
Most sok ránk erőltetett idegen „szerep” nehezíti a férfi és női formában lévő lényeg felismerését és megélését. A zavaros értelmű „nemi szerepek” „alatt” nehéz nem csak a saját választott nemiségünk valódi lehetőségeit felismerni, hanem a nemiségünktől teljesen független saját Valónkat is.
A séta közben az anyaméhben fejlődő magzat képe jelent meg, és hogy mitől függ az, hogy leánynak vagy fiúnak születik meg egy gyermek. Ez igen kevéssé függ a szülők Szándékától (habár sokszor erre is figyelemmel vannak a beszületők). Mégis az határozza meg ALAPJAIBAN a megformálódó nemiséget, hogy a megszülető a későbbi életében ’milyen Szorosságokat’, ’milyen családi összekapcsolódásokat’ választott megtapasztalni önmaga számára. Ha én Lélekként megformálok egy megegyezést egy másik Lélekkel, hogy majd egymással rövidebb vagy hosszabb tartamban pár-kapcsolatban is élünk, akkor valamelyikünket nőként, a másikunkat férfiként indít a megtestesülésben a Földanya. Ha egyikünk számára fontos valamelyik nemiség, akkor ez határozhatja meg melyikünk milyen formában születik meg.
Amely Közösségben nem az édesanya testén belül fejlődik a magzat, ott más határozza meg, hogy ki milyen formát választhat.
Itt a Földön az anyaság megtapasztalásának ezen formája meghatározója annak, ki és miért válhat / válik nővé. Az anya ’magába öleli magzatságában’ a születésre készülő gyermekét, és őket-együtt öleli (vigyázza) a férfi. Mivel férfi és női formában is élünk, fontos, hogy a szülők (mindketten) a bennük felépült TAPASZTALATOT, TUDÁST továbbadják a gyermekeiknek, akik erre építve TELJESEN ÚJ SZÍNEKKEL gazdagíthatják mindkét (férfi, női) megtapasztalási formát.
Ma még az is befolyásolja (a Különleges Utat megnyitott teremtőkben) a férfi vagy női formában való megszületést, hogy milyen meglévő nehézség megszüntetésébe kapcsolódik be az életével (melyik forma alkalmasabb a számára, hogy a vállalt feladatait elvégezhesse).
Ennyi volt a tegnapi megértés. Lényegünkben és lelkünkben tehát nem vagyunk sem férfiak, sem nők, csupán (vagy csodaként) társai egymásnak és a FORRÁSNAK. Az anyagi formákban megtestesülve tudunk egymáshoz KÖZELEBB kerülve egy-egy rövidebb tartamban KÖZVETLENÜL (és ’egyedibb’ módon) is kapcsolódni egymáshoz, és így megtapasztalhatjuk az ’Érintéseket’, amelyeket egyre újabb és újabb megnyilvánulással gazdagíthatunk, egyre újabb formáit építhetjük fel a Boldogságos (vagyis mindenki számára kiteljesítő) összekapcsolódásoknak.
Nemrégen volt egy olyan megértésem is, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA általában (vagy kezdetben?) nem tekintette (tekinti?) saját magát a MEGFORMÁLT-VALÓSÁGBA Kiáradt (és élővé vált) teremtők ’szülőjének’. Mert hogy a Kiáradt-Valóság is Ő-MAGA.
Úgy értettem meg, hogy mára ’Felismerte’, hogy a közvetlen (!) Gondoskodása nélkül az Élet elpusztul, és ezért ma már TÁRSAKÉNT tekint (kezd tekinteni?) az Élőkre.
Ahogyan mi a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN ’felépítettük’ (!) a szülő és a gyermek kapcsolódását, a férfi és nő egymást segítő és részben egymást-kiegészítő összekapcsolódását, az idősebb (tapasztaltabb) és fiatalabb egymáshoz kapcsolódását, ezek a MI tapasztalataink ’megformálódnak’ a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN is, és a MI MAGUNK által felismert és fontosnak tartott Gondoskodást a MINDENSÉG-FORRÁSA is elkezdte / elkezdi megnyilvánítani a KIÁRADT-VALÓSÁG felé. Mivel sokan a gyermekének is tekintik magukat, bizonyos szülői Gondoskodást is megformált. Ahol a megformált ’nőiesebb’ ön-jelleg miatt fontos (!), ott egy kis ’férfiasabb’ (Gondoskodó!) ön-jellegben van jelen.
Elnézést, hogy megint hosszabban írtam. Azt szerettem volna jelezni, hogy az én érzékelésem szerint is ’átrendeződésben’ van minden kapcsolódási jellegünk (nem csupán a nemi jellegek, hanem a különböző generációk, különböző Ön-jellegben megnyilvánulók, Különböző Közösségekben élők tekintetében is), és ’ÚJ TARTALMAKKAL TÖLTŐDNEK’ [az eddigi VÁLASZTÁSAINKRA alapulóan!] a kapcsolódási lehetőségeink. Kevéssé tudjuk ezeket értelmezni az eddigi fogalmainkkal. Ugyanakkor sokszor szinte már ’megtapinthatóak’, ha a békesség / elfogadás / szeretet egy ’alap-mértéke’ meg tud nyilvánulni bennünk.
Csak kiegészítésként a megértésekhez az én meglátásaim szerint:
vannak transznemű létezési formák, ahol a kifejlett egyedek nemet tudnak váltani akár többször is, és vannak hímnős létezési formák is, egyikben sincs a nemeknek akkora lelki jelentősége, mint nekünk embereknek itt a földi létezésben.
Igen, a nemválasztást elsősorban az határozza meg, hogy valaki mit szeretne megtapasztalni v. elérni, mindez a környezet figyelembe vételével történik.
A Forrás nem egy tőlünk független tudati létezési forma, minden, amit megtapasztalunk, beleépül. Ezáltal változik. Nincs önálló akarata. Igen, ha mi egyre több gondoskodási minőséget teszünk bele, akkor egyre több lesz, ami visszaépül ide.
„indít a megtestesülésben a Földanya” – nem tudom… ha te így érzékeled, akkor biztosan ilyen is van, én inkább úgy látom, hogy tudomásul veszi a kapcsolódást, ami mindkettőnknek jó, és megfelelő a számára.