Önértékelés és önbizalom értéke és mértéke. Ekörül mozog minden.

Ezek a játszmák már nagy léptékűek. A vérvonal bűntudati programjai kérnek megoldásokat. A bukásélmények miatta elzárkózás az erőtől, az akadályok előtti megállás, régi programokba való beleállás jellemzi a most időszakát. Boszorkányság fejezetei lapozódnak fel az emlékezetben. Boszorkány üldözés okforrásai, a rossz és jó oldal erővel való támogatása és annak következményei kérnek oldásokat. Ezerszer megfizetett árak ezek már.

Természetesen most is vannak és élnek még azok, akik irtották a rend ellen vétőket, és sokszor az ártatlanokat is. És élnek azok is, akik még mindig nem az univerzális rend szerint használják az erőt, hanem önkényesen, saját hatalmuk vagy saját zsebük, vagy éppen nemi vágyaik támogatására.

Mindenkiben felerősödött saját Rendhez való hozzá állása.

Mibe és hogyan bukott bele?

Mit képviselt és hogyan tette?

Háborút és pusztulást hozott akár a béke nevében is?

A bűntudati lenyomatok erősen pusztítják az önértékelést és az erő használatát. Ami kétségtelenül jó, amíg nem értjük a nagy egész rendjét.

Ebben a hónapban az Orion Rendfenntartók szinte láthatóak. Figyelnek, segítenek, ugyanakkor vagy leveszik a pecséteket az erőről, vagy meghagyják egy újabb tanulási folyamat számára.

Tehát dönthetünk lelkünk fejlődéséről, szintváltásáról.

Melyik utat választjuk?

Egy békés megoldást saját értékünk szerint?

Vagy újabb bizonyítási, menekülési köröket?

Kitartás kell ehhez az időszakhoz. Kitartóan rendezni önmagunk. Életmódváltásokkal, helyzetekhez való hozzá állással.

Minden segít minket, kivéve a régi dogmáink. A szűk gondolkodási módok, a felszínesség.

A mélységek értése, az alázatos szellemi feladat vállalás, a megadott rendek betartása sokat segít. Jusson eszünkbe az, hogy a régi iskolákban, de még most is a buddhista szerzetesi rendekben a testet, lelket és szellemet úgy edzették, hogy az elemeknek kitették, a kényelmet nem ismerték, következetesen és rendszeren, nagyon szívósan edzették.

Ezzel nem azt mondom, hogy mindenki vesse el a kényelmet, de mindenképpen adjon fel magából olyasmiket, amit eddig tett, és beteggé tette önmagát. Akár a testét, akár a lelkét, akár a szellemi szintjét.

Mindenből a túlzást nézzük meg. Evés, nem cselekvés, szexualitás, pénzhajhászás, munkamánia, tehát valami mániaként működő. És az ellentettjét is vizsgáljuk meg. Valami megtagadása.

Mindegyik félelem forrásból fakad és megbetegít.

Nagyon-nagyon rég volt ekkora lehetősége az emberi sorsoknak a rendezésre, mint most.

Éljünk vele, formáljuk át önmagunk. Váltsunk karaktert. Legyünk kitartóak, és törekedjünk a helyes önértékelésre, hogy az önszeretet meg tudjon jelenni.

Az önzés nem önszeretet. Az önzés mások fosztogatása energiaszinten. És sokszor fizikailag is. Ez csak azért írom le, hogy az önző ember ne gondolja azt, hogy szereti önmagát. Végtelen bizonytalanságot takar el vele.

Az önzetlenség helytelen mértéke pedig önpusztítás. Hihetetlen lelkiismereti blokkokat takar.

Ezek vérvonali örökségek, amik most oldódnának. Sok generáció kalapálta össze.

Sok segítséget kapunk hozzá. A Rendfenntartó egységek ezernyi módon mutatják, üzenik a megoldásokat. De hogy kinek hiszünk?

Saját egónknak?

Vagy a felettük ható energiáknak?

Vagy a segítőinknek?

Egyáltalán tudjuk, hogy ki segít és ki használ?

Az egész életünk erre tanított. Gondoljuk át és rendszerezzünk.

Ez az év vége különleges lehet. Le lehet térni az eddig járt útról. Megnyílt egy másik Út lehetősége.

Vegyük észre az oda vezető ösvényt. Nagyon rég keressük már.