Mivé teszi a férfi a nőt?
Mivé teszi a nő a férfit?
Érdemes mindezen elgondolkodnunk a saját sorsunk tükrében.
Apaként fiút vár és eszerint neveli leányát?
Apaként elkényezteti és nem engedi saját erejét kifejlődni?
Férjként „kurvát” csinál a feleségéből?
Férjként eszközként használja a feleségét? Vagy netalán megveszi?
Vagy netalán eltartatja magát vele?
Nőként a fiát a maga csakráihoz köti és nem engedi felnőni?
Feleségként megtöri a férj egyediségét?
Sok a kérdés, egy a lényeg.
Ki kit manipulál saját tudattalan céljai miatt?
Soha ne feledjük. Bűneink megbüntetnek minket. De dönthetünk minden pillanatunkban, hogy mivé vagy kivé szeretnénk válni. Mit szeretnénk képviselni. Gondolatban, érzésben és cselekedetben.
És a kérdés, amely a legfontosabb jelenleg.
Képesek vagyunk mások egyediségét tiszteletben tartva létezni?
Mások tiszteletben tudják tartani saját egyediségünket?
És innen a következő kérdés.
Érezzük azt, hogy kapcsolódunk nagyobb folyamatokhoz? Másokhoz, akikkel együtt rezeg a pillanat, amely hullámot ver a világ hullámterén?
De nem az agyunk egyediségre vonatkozó óhaja szerint, hanem egy természetes jóérzésből adódóan? Hogy részei vagyunk egy nagyobb tervnek, és minden mozdulatunk kezd ehhez igazodni?
Vannak még fájdalompontok bennünk. Vannak még tisztázásra váró kérdések.
De elkezdődött mindaz, ami értelmet ad létezésünknek. Olyan értelmet, amelyet eddig fel sem foghattunk. Nem lesz könnyű befogadni, elfogadni. Csak a jó érzésünk jelezheti a lehetetlenségek határán, hogy EZ AZ, AMI ÉS AKI.
Az agyunk nem fogja érteni, mást akar, a régi sémákat keresi.
A hullámzás elindult. Megváltozik minden. Kimozdul a sarkából a világkép, amely eddig irányított.
Nem kér Áldozatot senkitől, senki. Csak a jelenlét pillanatát, amely világunkat értékessé formálja a Jóság SzínTárában. Az összefogás tiszta erejét, az érdek nélküli létezés pillanatképeiben.
Csak hallgass a belső hangra, amely a szívedből árad, és lépj oda, ahová Elhív. Akkor és oda, ahová és amikor kell.
Kedves Évi!
Elalvás előtt megint kódoltam, a céltalanságomon, csak a szándékot fejeztem ki és bealudtam még a valós kódolás előtt.
Az álmom eleje összecseng a mostani üzeneted elejével.
A párom mondta álmomban hogy ő most megy és beszélget valakivel aki jo barátja és rég látta. Elkisértem, kocsival mentünk, éjszaka volt. Mondta hogy majd ők kettesben beülnek meginni valamit valahova. Kiderült útközben hogy a régi barát egy nő, és ha a nőnek nem lenne párja akkor ő vele lenne mert nagyon tetszik neki- ezt ő mondta álmomban. Felszaladt a nőért én közben a kocsiban vártam, hát erre hozza az én régi barátnőmet, akivel nevetgéltek a barátnőm meg se puszilt köszönés képpen meg semmi szálltak be a kocsiba, én pedig mondtam a páromnak ha igy akarja menjen aztán szedje össze a cuccait mert hozzám többet ne jöjjön vissza. Mondta hogy oké, és elhajtottak én pedig éjjel gyalog hazaindultam. Már közel a lakhelyemhez az utcán volt egy fiatal pár, nem ismertem őket de papanaszkodtam nekik, s közben arra gondoltam hogy érzem látom hogy nem éreznek velem együtt csak informáciot és pletykát akarnak. Elrugaszkodtam a földtől. És lebegtem lótuszülésben, és még pár egyéb jógapózban lebegés közben pedig forogtam a saját függőleges tengelyem körül is. Éppen hogy hazaértem megjelent a párom is hogy hazaért, és én azon gondolkodtam milyen hamar, vajon tényleg csak egy italt ittak meg, vagy azonnal megcsalt ott a kocsiban mert a kettőre biztos hogy nem volt idő…
Váltott a kép, itt átépitette valaki a lépcsőházunkat (elől hátul is üveg ablakok vannak igaziból is) Valaki az üvegablakhoz közel épitett egy Wc-t , ami nem volt semmilyen modon takarva. Lakógyülés volt, (egyik lakót sem ismerem igaziból, nem ők a szomszédaim, álmomban ismertem őket nagyjából) és én a lakógyülés kellős közepén pizsamában kimentem és elkezdtem használni ott mindenki előtt a mellékhelyiséget, miközben rettenetesen szégyelltem magam.
Megint váltott a kép, egy jól megvilágitott nagy és forgalmas boltban voltam aminek nagy ablakokból voltak a falai.És vásároltam és lenéztem magamra és anyaszült meztelenül voltam. és hogy uristen kintről belátnak, bentről meglátnak hogy megyek igy haza meglátnak messze van, gondoltam el kéne valahogy menni arra a sorra ahol nagy törölközöket árulnak hogy eltakarjam magam…
Aztán megint váltott a kép, a madarak itthon szabadon voltak,a kalitkájukat a röpdéjüket sehol sem láttam, mogyoróval etettem őket, és nem repültek el.
Mi jelenthet ez a sok kellemetlen szokatlan és fura helyzet sorozat az álmomban?
Köszönöm!
Talán kapcsolódhat az álomhoz is. Tegnap elkezdtem írni, de még nincsen teljesen készen. Az a lényege, hogy most formál a MINDENSÉG-FORRÁSA egy olyan Kiáradást, amelyben az egyedi teremtők számára (!) is értelmezhető módon szerepel majd a Kérésekre, Felajánlásokra, Egyeztetésekre és Összecsendülések megformálására vonatkozó szabály (a szabályokat nem a MINDENSÉG-FORRÁSA találta most ki, hanem erről EGYEZTETÉSEK folytak / folynak jelenleg is a teremtőkkel).
A céltalanság (vagy „helyén-nem-való” megtapasztalás > mások előtt nyilvánosan illemhely használata, pucérság felismerése egy nyilvános helyen, furcsa-értelmezhetetlen viselkedés) adódhat abból, hogy eddig nem tanították meg a MEGTARTÓINK, hogyan formálhatjuk a saját sorsunkat [Kérésekkel, Egyeztetésekkel stb].
Egy kiüresedett vagy kényszerű helyzet megfelelő Lezárásához sincsen ma még eszköze a legtöbb teremtőnek [mert nem ismerik / nem értik ezeket az egyszerű és bennük már ott lévő eszközöket / utakat], pedig a Sors-Rendezések útjai valójában mára elérhetővé válhatnak bárki számára. Nincs tudatában ma még a legtöbb teremtő annak, hogy megfelelő irányú és erősségű Kéréssel elkezdheti a kiüresedett vagy kényszerű kapcsolódásai / feladati Lezárását, elkezdhet keresgélni a megnyitható új lehetőségek közül [olyan ruhát választhat, ami csinosan illik rá, nem szükséges kényszerből törölközőt magára venni].
Az eddigi megértésem szerint minden Közösségben sürgető Feladata a MEGTARTÓKNAK, hogy (1) ezekre az egyszerű alapokra / szabályokra megtanítsák a teremtőiket, és (2) ne csak a szabályok szintjén legyen ez pontosan meghatározva, hanem valóban működjön / nyilvánuljon is meg immár az Életünkben.
Ezek a képek mind a bizalomról szólnak. Rossz beidegződések , bárhonnan jövő emlékek, amelyek reménytelenné teszik a jövőt. Az átépített ház az átláthatósággal már megoldásokat hozó képsor. Látod a helyzeteket. A WC a megemészthetetlen dolgok elengedését szimbolizálja. A lakógyűlés a belső tered személyiségei, akik előtt nyíltan vállalod, hogy neked mire nincs már szükséged. A fájdalmaid nyíltan vállalod, így a lakógyűlés tud más határozatot hozni számodra. A lecsupaszított önmagad ennek következménye. Nem kellenek álcák, csak a meztelen igazság. A szégyenérzetekkel kell kezdened valamit.
A kellemetlenségek a lelki tisztulást szimbolizálják, nekem is voltak egy időben ilyen álmaim. A szabadon röpködő madarak pedig a cél, az elérni kívánt állapot, ahova van lehetőséged eljutni 🙂