2020.02.16

Az elmúlt hét megvilágította a generációk összefűződéséből fennmaradt karmikus adósságainkat. Ezt a mondatot úgy tudnám leegyszerűsíteni, hogy mindaz, amit 4 generáció eltitkolt, nem oldott meg, elfedett, annak a következményei, energetikai lenyomatai megjelentek valamilyen formában.

Legtöbb esetben ez még lefedi a világháborúk borzalmait is. Ráadásul a háborúk most is zajlanak. Az emberi leleményesség a túlélésre, harácsolásra,  a meggondolatlanság, vagy éppen a meg nem tett dolgok ezernyi következményei mind a felszínre kerültek és vámot szednek.

Tönkrement autók, kapcsolatok, balesetek, betegségek mind mutatják a fel nem oldott érzelmi mintákat, amelyek mint hologram dolgoznak bennük. Legtöbb esetben tudattalanul. Hiszen honnan tudná a most élő, hogy a nagyapja milyen bűnt követett el, amit el is titkolt szégyenében. Ezt a szégyent éreztette az egész családdal, megélte mindenki a következményeit, az utódot pedig örökölték a viselkedési mintákat, félelemeket, lelkiismereti blokkokat. A most élő már rendelkezik mindenki megélésének emlékezetével, tudja mi a jó és a mi a rossz. Nagyapa bűnét már nem követi el. De a lehetőség megjön. A bukás veszélye is. A figyelmeztetés is. És a menekülés lehetősége is. Ha nem nyúl alkoholhoz, bármi kegyszerhez, vagy felelőtlen viselkedéshez. Ha igen, akkor megidézi nagypapa szellemét. Ha a megoldást választja, mégha nehéz is, akkor viszont nagypapa szellemisége őrző angyali szerepben segíti tovább.

Van olyan eset, ahol elég, ha legalább önmagunknak beismerjük, hogy sok mindent elrontottunk életünkben. Megbántottunk másokat, akár észrevettük, akár nem. Megoldások helyett elmenekülünk. Eltitkoljuk a szégyenünket. Ez már egy gyónás, egy tudomásul vétel, egy beismerés. Ez már sokat segít az elengedésben.

Sok esetben ki is kell mondani. Szüleinknek, gyermekeinknek, barátainknak, házastársunknak. Még ha nem is ellenük vétettünk, de a viselkedésünkben ez nyomot hagyott és ők viselik ennek a terheit.

És van, amikor cselekedni kell, hogy helyrehozzunk valamit.

Mindennapjaink pontosan mutatják, hogy hol mire van szükség. Egy biztos. Őszintén kell magunkról vallani.

A másik háttérben futó történet, az Istenhez való visszatérés. Hogy kit is hívunk Istennek? Hogy Ő valóságos, vagy szimbolikus a tudatunk számára? Hogy az Ő forrása hol is van?

Mindenkinél más és más.

Ebben az életünkben minden olyan ember, aki elkezd foglalkozni szellemi erőkkel, önismeretben keresi saját lényegiségét, szembenéz egy helyzettel.

Megtagadni Istent, leválni, majd újra megtalálni egy másik szinten.

Pontosan úgy, mint amikor a gyermek nagyon hisz a szüleiben, majd csalódik, leválik, megtagadja őket, és eljön az idő, amikor ismét hazatalál hozzájuk. Már sokkal bölcsebben.

Most tartunk azon a ponton, hogy egy olyan lélekcsoport, aki meghatározója ennek a világnak, elkezd ismét egyesülni és hazatalálni.

Sokkal bölcsebben, ismét megtalálni Istent.

Ehhez viszont az kell, hogy a felszínre bukkanjanak bennünk azok a félelmek, amelyek mozgatják a háttérben a sorsunkat. És ott voltak már generációkon keresztül.

Düh, félelem, üldöztetés, kétségbeesés, sértődöttség, csontig hatoló fájdalom, fogpanaszok, eltúlzott dolgok mind mind felerősödtek.

Ugyanakkor, ha mindezek ellenére tesszük a dolgunkat becsülettel, nem adjuk a lelkünket, hiszünk abban, hogy minden segítség megérkezik a maga idején, bízunk a társakban, akkor lassanként elcsendesedik a belső vihar.

Ez az év elég munkás. Önmagunkon és kapcsolatainkon sokat kell változtatni. Gyökeresen.

Az elkorhadt, elszáradt, életképtelen részeink leválnak. Megtörnek és leválnak.

Az élet sok mindenre megtanított minket. A megtapasztalásainkat össze kell foglalni, erőt kovácsolunk belőle, amely szilárd alapot ad a sorsunk megformáláshoz. Amihez már erős hit is szükséges. És közben feltárni, hogy mi nyomaszt még minket bármiért is. Ez ott van a szavainkban. Mindenkinek van szavajárása. Vagy csak valamit mondogat következetesen. Történeteket, emlékeket. Tipikus válaszokat ad. Rutinból.

Ezek a mondatok és szavak nagyon jó támpontot adnak ahhoz, hogy hol van még bennünk bármi gond is. Mert van. Aki ebben az időszakban emberbőrt visel, annak vannak megoldandó feladatai. Méghozzá több generációsak. Ezek nagysága attól függ, ki milyen szerepet kapott az összjátékban, és hogy mit hagytak rá örökül az előző generációk.

Felvetődött a karma, az előző életek és a generációs születések összefüggő rendszere is. Ez mind egy és ugyanaz, hívjuk bárhogyan is.

Egy az egyben újra születés nincs. Aki élt sok ezer éve, ő ugyanolyannak nem születik meg többet. A leszármazottak tudása mindig változtat. Mindig minden változik. A lélek is, a tudat is, hisz ez a születések rendszerének értelme. Az emlékezet mindig tovább adódik, tárolódik. Hogy kinek milyen génállomány lesz aktív, milyen emlékezet nyílik meg, és esetleg ennek nagyrésze egyezik valamelyik ősével, ilyen van. De valamivel mindig másabb lesz. Az emlékezetben ott lesznek más megtapasztalások is. Az előző életre emlékezés csupán annyit jelent, hogy milyen emlékezetek lesznek aktívak, milyen feladatok tartoznak hozzájuk, amit abban a sorsban meg kellene oldani.

Sok élő ember emlékszik ugyanarra az előző életre. És oldogatja részeit. Fontos, hogy a szülőkkel való kapcsolatunk tisztázzuk le, értsük meg az ő miértjeiket, mert a kapu rajtuk keresztül nyílik az eredethez. Ezt nem lehet kikerülni. Illetve ki lehet, a belső harag miatt le lehet róluk válni, vagy le lehet őket energetikailag gyerekesíteni, de ez sok rosszat hoz magával és az életenergia gyors fogyását.

Csak akkor tudunk gyógyulni, regenerálódni, ha az ősök energiája tiszta szeretetet ad át és mi be tudjuk fogadni.

Ennek az évnek még egy hozamodványa lesz. Az Életvirága szimbólumot szinte mindenki ismeri. Ennek szirmai a kapcsolódásainkat jelzik. A most élőkkel, múlttal, jövővel, dimenziókkal. Ezek biztosítják az életenergia Áramlását. Rendeződni úgy, hogy megtaláljuk a helyünket az áramlásban, az energiatesteink és a fizikai testünk olyan rendeződése, hogy a 8-as áramlás középpontjába tudjunk helyezkedni, nem egyszerű. A családban a helyünk is így tud rendeződni. Amikor a családban rendezzük magunkat, a középpontunkat, akkor tud rendeződni a többi szirom is.

De ezt most csak jelzésként írom le, foglalkozni fogunk mindig azzal a résszel, amely éppen aktív.

Érdemes rajzolgatni a vízszintes 8-ast. Keresgetni rajta a családtagot helyét. Már megjelent a függőleges 8-as is, ami a múlt és a jövő. Az áramlások zajlanak, ezek teszik, hogy ilyen időanomáliák vannak, hogy ennyi belső feszültség jön felszínre, hogy sok az új ötlet, gondolat, hogy változunk, vagy legalábbis gyökeresen megváltoztatnánk az életünk.

Mert ez a cél. Gyökeresen megváltoztatni az életünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkilenc + hat =