Ma elég erős nap van ahhoz, hogy családunk egy „fertőzött részét” megtisztítsuk.
A fertőzött rész jelen esetben lehet egy berögzült halál pillanat, amely azóta is hologramként pulzál, az élőkre rávetíti saját kétségeit, fájdalmait, nehézségeit. Mintha bizonyos élethelyzetekben valaki átvenné a gondolataink vezérlését, és ő éli meg saját magát rajtunk keresztül.
De lehet mások átkozódása is, amely rágja sorsunkat féregként.
Ez a program is a génjeinkben fut. Egy rossz szokás, ami öröklődik generációról generációra, és készteti az embert megtenni valamit, mondani valamit. Ítélkezni saját igazságunk nevében, ígérgetni, hogy többnek érezzük magunkat, keverni mások életét, a „jobban tudjuk” gondolatmenet kíséretében. És lehetne sorsolni tévhiteinket, amik képviseletében nem vagyunk saját magunk és még csak nem is tudunk róla.
Egy a lényeg. Engedjünk meg a szívünk mélyén lévő valóságos szeretetnek, hogy megnyilvánuljon rajtunk keresztül. Ne csak mondogassuk egy kreált mosollyal, mert úgy véljük éppen ez mutat jó képet rólunk, vagy ezt várják el tőlünk, vagy ezzel érünk célt. Vagy mert így leplezzük el boldogtalanságunkat.
A valóságos szeretet átfénylik minden boldogtalanságon és melegséggel, mindenek elfogadásával jár együtt. Igazából megfogalmazhatatlan. Az élet, a létezés tisztaságának megértése, amely ha felbukkan és átáramlik az összes testünkön, akkor megoldások születnek életünk nehéz fejezeteire, és feloldódik a mágia, az átok, a beragadt halálpillanat. Eszünkbe jut a helyes megoldás a helyzetünk megoldására. Ami valószínűleg nem lesz könnyű, de elvisz az oldásig.
Nehéz lesz való szeretet érezni az olyan ember felé, aki iránt haragot táplálunk. Amely az elvárásainkból fakad. Ez az elvárás pedig a saját igazságunkból, amely csak a sajátunk, és egy kis levált rész a családi közös igazságnak.
Ebben szerepet játszanak azok a holtak, akik még anyagi kötődést tartanak fent, szerepet játszanak meg nem született gyermekek, régi szerelmek, a régi szerelmek számunkra domináns hozzátartozói, fogadott szülők és nagyszülők, stb…
Mindez azért írom le, hogy érezzétek, mennyire bele kell néha állnunk a családi történetek más szereplőinek életébe ahhoz, hogy megértsük a valóságot, és ebből valós megoldások tudjunk életre hívni az elfogadásokból születő megértések fényében.
A mai nap szimbóluma a FA.
Hívjátok magatok elé a képet, amely Fát tükröz. Nézzétek meg a képet alaposan. Gyökérzetét, lombkoronáját. Lehet láttok a fából kilépni szándékozót.
Nézzétek meg a gyökérzetet alaposabban.
Rágja-e valami?
Tud tápanyaghoz jutni?
Milyen a fa környezete?
Ha valaki esetleg nem tud, nem akar belelátni a képen látható nehézség okforrásába, ő kérjen hozzá segítőket. Kérje, hogy a gyökérnél mutatkozó probléma kerüljön megértésre és oldásra.
Ezek a képek abban segítenek, hogy a kérésünkre megmutatkozó kép szimbóluma az agy számára értékelhető lesz. Az agyunk pedig mint egy tökéletes számítógép megkeresi az emlékeket, információkat, és feldolgozza. Mi kértük a helyzetelemzést, az agyunk pedig elindítja a feldolgozást.
Figyeljük és alakítsuk addig a fát, amíg a mellkasunkban lévő feszültség ki nem oldódik és egy melengető jó érzés nem veszi át a helyét.
A meditációk is pontosan ezt a célt szolgálják. Felhívni az agy figyelmét egy állapot megoldásának szükségességére. Az imák is ezt a célt szolgálják. Befelé fordulni, észlelni a problémát, amely szimbólumok segítségével jelez nekünk. A kérést elindítani, amely a bennünk lévő szellemi források segítségével elvisz minket a megértésig, és ezek keresztül az oldásig.
A mai nap és a holnapi nap is egy ilyen feldolgozó nap. Nagyobb egységben segít átlátni a helyzetünk okforrásait. Anyáink, ősanyáink vezetnek végig minket a keresések láncolatán, ha kérjük.
Éppen ezért, ma nyissuk meg szívünket anyáink, anyósaink generációi felé, fogadjuk el, hogy ahogy ők tudtak segíteni, azon a módon tették meg. Még ha nekünk fájt is. Ha fájt is, de tanított, ha nem csak a fájdalmat és a sérüléseket vettük csak észre.
Sziasztok. Nagyon érdekes, ma olvasom csak ezt a bejegyzést, én vasárnap a kertben csináltam egy nagy rendezkedést, sajnos a „fák” most nem jártak jól ilyen szempontból (egy nagyon-nagyon elhanyagolt részt raktunk rendbe, ennek sok kis bokor kezdemény esett áldozatul, illetve egy gigantikusra nőtt tűztövis lett elég drasztikusan megmetszve, és sok random csipkebogyó ág, amik itt ott kinőnek), nem szeretem az ilyen munkát mert nem jó fájdalmat okozni a növényeknek, de az sem jó amikor már nem lehet tőlük közlekedni a kertben. Volt egy kis fenyőfa kezdemény, őt például beültettem cserépbe, mert ő is nagyon rossz helyen növekedett. Szóval nekem ez így kettős, mert alakulóban van a rend, viszont pusztítással jár. Összességében jó érzésem lett a munka végére és most is. Ez szinkronban van vajon a fentiekkel?
Ez az időszak rombolással is jár. Nem megy másként. Önmagunkban is néha lerombolunk olyan hajtásokat, amikre jó volt néha támaszkodni. De el kell engedni, hogy más tudjon a helyébe lépni. A növények nevében nem beszélhetek, de sokszor éreztem, hogy szeretnének levegősebben lenni. Úgy mint az embernél egy ráakaszkodó ős energiája, náluk is megjelenik egy régi minta, ami kihajt. Pedig nem kellene. És elveszi az életteret.
Kedves Évi!
Lehet hogy ez a tisztulás nálam álmomban, automatikusan megtörtént? Nem is kódoltam mióta anyu meghalt, mert nem sikerül.
Tegnap este görcsölt a hasam alja ugy mint amikor női dolgok jönnek, de az hónap végén lesz…..
Aztán álmomban Anyám élt, együtt mentünk emiatt orvoshoz, átküldtek a folyoso végére ahol egy arab v néger orvos azt mondta várjunk egy kicsit majd mintát vesz a méhemből.
Vártunk még de nem engedtem a vizsgálatot, vagy megtörtént e erre nem emlékszem,
Mentünk haza Anyámmal mentünk volna át az uton de egy részen javitották, csöveket fektettek le és a zebra ugy volt felfestve hogy egy hatalmas fa betonbol kiálló gyökerei miatt nem lehetett könnyedén odajutni. Végülis könnyen megtaláltam az odavezető utat, anyám tévelygett ott a gödör környékén meg a fa gyökerei között de végül mondtam merre jöjjön és ő hallgatott rám. Szemben ilyen kosaras emelős kocsiról (piros volt) egy másik fának a lombkoronáját vágták mert néhol a háztetőkhöz vezetékekhez ért, azért kellett ovatosan kerülgetni. Jöttünk el egy kollégium keritése előtt aminek mind a két kapuja nyitva volt és bent két hatalmas kutya volt aki mégsem jött ki, pedig nem volt megkötve. Kisértek minket a kerités mentén belülről, mi pedig anyámmal kedvesen beszélgettünk és valami friss finom zsemlét v kiflit ettünk de a kerités végéhez érve odaatuk a kutyusoknak a felét és megsimogattuk öket. Olyan Border Colli féle kutyák voltak de kb 3 szor akkorák mint az életben. (Nem tudom a fajtája számit e mert szinte naponta találkozok Colli kutyával, ezért lehet csak beszürödött az álmomba a képe 🙂
Mit jelenthet ez? Köszönöm szépen 🙂
Az álom is egy feldolgozása a belső terünkben zajló folyamatoknak. Általában szimbolikusan jelez. A nagyon felszínen való történések szokták egy az egyben megmutatni magukat. Vagyis ami pár napja volt és nemsokára lesz. Minden másnak keres az agyunk egy megfeleltetést.
A női petefészek sejtjeiben ott van minden információ az őseinkról és az utódainkról.
A kiinduló pont, az alkalmasság vizsgálat, valami megtörténtére. Nem engedted, tehát nem szeretnéd, hogy megtörténjen. Mivel anyud is ott volt, ez az ő öröksége. Ő sem érezte alkalmasnak magát. Ami utána történt, az már a feldolgozási szakasz. Az útjavítás, a csövek, a beton, a sérült idegpályák, a megkövesedett érzések. A gödör,a gyökerek között eltévedni a családi energiákba való belekeveredés. A lombkoronának az igazítása már a jelenlegi helyzeteknek a rendezése. A kollégium nyitott ajtókkal, ahová már nem tértek be, de szelídség és elfogadás árad a képből, a befejezése egy tanulási szakasznak. A Collik nagyon intelligens állatok, és nagyon jó örzők. Kétségtelenül a mostani energiákkal dolgozol éjszakánként.
Nagyon szépen köszönöm! 🙂 Akkor lehet hogy valami módon eljutottam lelki fejlödésem olyan pontjára, hogy mostmár kódolás nélkül is hozzák az aktuális energiák magukkal a tisztulásomat gyógyulásomat? Vagy azért még probálkozzak vele? De még mindig ugy van mintha le lennék tiltva róla…
A kódolás egyfajta mesterséges beavatkozás. Az önfelismerések és megértések a maguk természetes útján haladnak, ha figyelünk magunkra és a történéseinkre. Ha nem menekülünk, nem teszünk úgy mintha…, nem akaratoskodunk bele a saját sorsunkba, nem mások nyakába varrjuk a megoldásainkat és lehetne sorolni még, hogy mennyi úton haladva próbáljuk a sorsunkat jobbá tenni. És ezzel elrontani. Ezt most nem neked írtam, csak általánosságban 🙂 A kódolások, a technikákkal való beavatkozások van akiknek jók , felgyorsítanak folyamatokat a megértések útján. Abban az esetben, ha fel is dolgozzuk önmagunk a feljövő információkat, akkor jó, bár a sorsunk nem változik, legfeljebb értjük, ami azért nagy kegyelem. Mindennek megvan a maga ideje. Édesanyád átlépése, lelkének sorsfeldolgozó megélései, ahogy átadja neked a saját lelkében újraértékelt megtapasztalásait, neked is sok felismerést hoz. Amikor a maga természetes módján éljük át szeretteink távozását, akkor ez történik. Átadódnak sorsok között megtapasztalások, könnyítve az itt maradók sorsát.
Sokan vannak, akikben korábban rontások vagy más jellegű kényszer hatására megsérült (akár „feje tetejére állt”) egy vagy akár több belső tér (és emiatt megszakadhattak egyes belső áramlások is)(például megszakadt az anyagi test közvetlen összekapcsolódása az ÖnLényegével).
A „Fa” (teljes, harmonikus testének / életének) képe, és az ezzel való „együtt-lélegzés” azt is segítheti, hogy a korábban helyükről elmozdult belső terek most szépen visszaigazodjanak a helyükre. Ekkor a belső áramlások is újra felépülnek.
Vannak olyan belső részek az emberekben, amelyek felépítése és elhelyezése nagyban hasonló >>> mégis mindannyian „egyediek” is vagyunk. „Nem ugyanott van” mindannyiunkban például a termékenység vagy az élet (számunkra meghatározó) „forrása”. Ennek részben „biztonsági” oka is van [nehezebben találhatták így meg a jogosulatlanul kutatók].
Talán ezért érzékelted (tudtad?), hogy nem szükséges az a vizsgálat…
Talán a szívre (befelé, a „középpont felé”) figyelve érdemes lehet a „termékenységre” [megújulásra] és „életre” összpontosítani a figyelmet, nyugodtan és tudatosan lélegezni [együtt a Fával / segítőkkel?, védve-biztonságban], hogy kerüljenek vissza a helyükre a maguk ritmusa és rendje szerint az eddig rejtett (fokozottan védett) belső részek.
A termékenységhez / megszületéshez / szüléshez kapcsolódó korábbi sérülések mindenkiben Ellenőrzésre kerülnek, és elkezdődik ezek Kiigazítása. Ez „sürgető” feladat jelenleg.
Hallgass az érzéseidre. Ha úgy érzed, hogy most „le vagy tiltva” róla, akkor az most valamiért nem lenne megfelelő.
Hogy mikor milyen eszközöket érdemes használni, vagy érdemes-e egyáltalán, az nem csak személyenként, de életszakaszonként is változó lehet.