Erősödnek az energiák, a mentális térből már csak a “fogjad már fel ember” igehirdetések zuhognak ránk.
Első körben felerősödnek a félelmek. Ebből felmérhetjük, hogy hol is tartunk.
Mindenkiben feljön az az oldala, ami a gyengébbik láncszem. Lehet nem vagyunk magunkra büszkék, de legalább tudjuk, hogy ez is ott van, és dönthetünk, hogy mit is szeretnénk képviselni.
Próbáljuk tisztán látva vizsgálni önmagunk a helyzetben.
Gondoljunk felelősen önmagunkra és a környezetünkre.
Nem kell hősködni, és el sem kell bagatelizálni a helyzetet.
A Kárpát-medence védett hely volt mindig. Most is az lenne, ha az emberek nagy része nem hinné azt, hogy nekik bármit lehet és szabad.
Viszont sok a bátor lélek. Sok a megszentelt lélek, kiknek ereje megemeli a kételkedőket, vezeti azokat, akik elesettekké válnak.
Ami igazán fontos, hogy tartsuk be a szabályokat. Az emberiség vizsgázik felelősségből, előrelátásból, összetartásból. Nehéz a vizsga, hiszen nagy a tét. De lássuk be, ha nem lenne így, mindenki tovább ásná szép lassan a bolygónk és vele együtt minden rajta élő sírját.
A szó kevés. Minden elhangzott már ezerszer.
Jó szó, kedves mosoly, megértő viselkedés mindig segít mindenkinek, de most több kell ennél. A belső rend és béke megtartása sokat jelent.
Életemben sokat megtapasztaltam, hogy válság helyzetben életet ment a higgadt, érzelem mentes gondolkodás. Pánik nélkül tenni a dolgunk, figyelve minden pillanatra.
Valami hasonlót kér tőlünk a mostani helyzet is.
Bár én úgy éltem, hogy állandóan válsághelyzetet érzékeltem, ezért az érzelmi életem elég fura lett. De ez korrigálható.
Hiszek benne, hogy a Kárpát-medence védettsége enyhíti a következő időszak nehézségeit. De nekünk is segíteni kell a Segítőket.
ohhh, valóban??? ha és amennyiben ez lenne ill. számítana, a részünkről eddig „hozzáadott” -akat nézve már rég teljesen más viszonyok közt kellene élnünk, és VALÓBAN élnünk, a legnemesebb értelemben.
Én csak a magam részéről beszélhetek. Kétségtelenül lehet okolni bárkit és bármit. De nem érdemes, mert attól nem lesz jobb. Én a hitem szerint igyekszem megtenni mindent, hogy javítsak valamennyit a világunkon. Keresem a problémáim forrását, próbálom érteni, elfogadni, változtatni önmagam. Állandóan szembemenni a viharral nem egyszerű. Senkinek sem. Ami biztos, hogy a világképemet és a hitemet soha senki nem fogja eltorzítani, mégha nagy erőkkel szeretne is megfélemlíteni. Tudnék erről nagyon sokat mesélni. Ami másnál tudattalan folyamat, az nálam tudatos átélés. Pontosan tudom miféle hatások érik az embert minden pillanatában. Elég rémisztő tudni. Ezért is próbálok valamennyit továbbadni abból, miképpen lehet erőn maradni. Ami biztos, hogy a jó szándékú hozzá állásomat senki nem tudja megmásítani, mert ez az én döntésem. Sok manipulatív hatás elér. Nehéz ellene védekezni, mert nekem is megvannak a magam rémálmai, félelmei, örökölt karmám. És hoztam is létre rossz döntésekkel. De az én döntésem a becsületem, a gondolataim, a tetteim, és ezért vállalom a felelősséget. Ezeket nem az aktuális irányító akarat határozza meg. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy benne élünk ebben a világban és ennek oka van. Ennek a világnak megvan a maga uralkodó és irányító rendszere. Mindez hat az egyedi sorsokra. Hatunk egymásra. Hat ránk a Hold, a Föld, a bolygók, és nagyon nagyon sok minden. Viszont az, hogy az egyedi ember mit tart valóban értéknek, mit fogad el, hogyan él meg a szűkre szabott világában, a családjában, munkájában, barátságaiban, kapcsolataiban, az a mi döntésünk. A boldogságunk pedig ebből fakad. Hogy ki mennyit adott hozzá ennek a világnak a többé tételéhez? Ez elég relatív. Valószínüleg sokan gondolják, hogy sokat tettek hozzá. Mindenki a maga módján. Én csak magamtól várom el, hogy igyekezzek minden nap hozzátenni valamit, amit értéknek hiszek. Vagy ha nem megy,legalább ne rontsak. Az biztos, ha az emberiség egy adott tömege a maga jóságát tette volna hozzá a világhoz, nem a szakadék felé táncolnánk. Lehet dühöngeni kiszolgáltatott helyzetek felett. De ezzel csak rontunk.
Komolyan, miért kell érzelmi területre terelni a kérdést? Miért kell személyeskedni? Nem erről beszéltem. Amit írsz, Évi, az egy érzelmi túlfűtöttségből fakad. Semmi közöm hozzá. Azért nézzük csak meg kicsit részletesebben a dolgot: mégis, hogy lehet JÓL megélni azt, hogy amikor bemész egy bármilyen élelmiszer-boltba (ami ugye, az emberiség táplálását kellene, hogy végezze) és alaposan feltérképezed, rájössz, hogy az áruk 95%-a az enyhén mérgező (csak azért nem súlyosabban, hogy lassan ölő méreg legyen és még véletlenül se hozd összefüggésbe az állapotodat a kajával) kategóriába tartozik. Vagy amikor olyan elvetemült vagy, hogy kielemezteted a csapi vizet, rádöbbensz, hogy tele van mérgekkel ( persze, egyszerre csak kevéssel, hogy ezek is lassan öljenek) , vagy amikor kilépsz a lakásodból, (bár van olyan is, mikor már a lakáson belül) már szinte azonnal elköhögöd Magad, és rosszabb esetben levegő után kapkodsz, mert az éltetőnk is mindenféle „érdekességet” tartalmaz. Vagy, amikor arra vetemedsz, hogy elvetsz a kis földecskédbe egy magot, ki sem kel, vagy 2 hét után, ha nem a csigák eszik meg, akkor a savas vagy a mittudomén mit tartalmazó eső intézi el végleg a kis növénykédet…. Mégis, hogy lehet ezeket jól megélni? Merhogy itt most CSAK az alapvető fizikai szükségleteinkről beszéltem. Sorolhatnám még az élhetetlen szitukat egész holnap estig akár…
Mehetsz Te a sóhivatalba az összes szellemi meg pozitív jótéteményeiddel, ha azt sem tudod, hogy abban a pohár vízben, amelyet 1 órája megittál a csapból, milyen –pl. a hormonrendszeredre éppen nem pozitívan ható – anyagot tartalmazott, mely eredményeképp durván 3 óra hosszáig meg fogja még határozni a viselkedésedet és hozzáállásodat a minden Körülötted történéshez. Ami sztem első, és alapvetően lényeges lenne, az a fizikai testünk tényleges, valódi működésének megértése egészen mély szinten. Merhogy igazán ennek lenne jelentősége, mer akkor talán nem tudnának bennünket abban a mérhetetlenül és kimondhatatlanul mély függésben tartani, amiben most leledzünk. Hogy a különböző anyagok, vegyületek, mit okoznak a testben, milyen folyamatokat indukálnak, hogy a kölcsönhatások milyen összhatás(oka)t eredményeznek… na ezeket kéne folyamatosan és nagyon alaposan a nap 24 órájában tanulmányozni… hamar rájönnél, hogy mi mindennel manipulálnak és az egyes (akár szellemi szintű) megéléseid valójában milyen fizikai manipuláció és együtthatás következménye esetleg (általános alanyt érts a Te alatt) Akkor talán nem ringatnád tovább az elmédet abban a rózsaszín cukormázas fátyolból tákolt függőágyban, amiben tőlem bárki bármeddig ringathatha magát amúgy…. Ezen én túljutottam, már tudom „kívülről” szemlélni, de annyira nem tetszik, amit látok. Mindegy, mindenki úgy fátyolozza le a saját elméjét, ahogy jólesik neki ( akár nagyon felemelő és hangzatos, magasztos kinyilatkoztatásokkal) – valóban sokkal könnyebb és egyszerűbb, mint hozzáfogni leásni a valóságig.
Szerintem is így van. Soha nem is mondtam, hogy másképpen lenne. Az én részem nem ezeknek a kiértékelése, sok szakember megteszi, sok okos cikk megjelent már erről a témakörről. Elnézést kérek, ha bárkit is megbántottam a véleményemmel, semmi személyeskedés nem volt benne. És sajnos érzelmi túlfűtöttség sem. Az én részem csupán annyi, hogy az emberi sorsokra ható háttérprogramokról és szimbolikákról mondjak annyit, amennyit megtapasztalok, és konkrét felismerést kapok. Ezek felszinen, a külvilágban megjelenő hatásait és azok kezelését csak azon a ponton érintem meg, amennyiről tapasztalatból tudom, hogy miképpen lehet változtatni. Mert végigvittem magamon. Ez csak egy apró töredéke az egésznek. Mások megtapasztalásai és látásai szintén egy képet adnak.
Nem gondolnám, hogy megbántottál valakit , engem biztosan nem . Arra utaltam, hogy talán Te bántódtál meg valamennyire. Az a 2 mondat semmilyen kétséget nem tartalmazott arra vonatkozóan, ami megkérdőjelezné a Te hozzáállásodat és szellemi tudásodat. Viszont én úgy látom, hogy a szellemi és fizikai nem választható el egymástól, és oda-vissza hatás van. Fizikai síkon is folyamatosan „etetnek” Bennünket, és tapasztalataim szerint szellemi síkon is ez történik. Analógiájában és (ha úgy tetszik) szimbolikájában ott van sztem az azonosság. Amire utaltam az ember lét-fontosságú fizikai szükségleteinek a kielégítésére most rendelkezésre álló eszközök tekintetében, az a teljes ‘félretáplálás’, ami sztem egy totális láthatatlan függőséget hozott létre, és ehhez sztem nagy köze van már a programozásnak. Most nagyon finoman szeretnék fogalmazni: miért ne lehetne „eljátszani” azzal a gondolattal, hogy mi van, ha szellemi szinten ugyanez folyik?
Nem bántódtam meg, hiszen nem bántottál. Talán erősebben próbáltam kifejezni a hitemet. Sokan támadják, néha elfáradok tőle. Szellemi szinten egy adott szintig az folyik, ami a fizikai világban. Régi, már elavult programok, elméleti szintű, gyakorlatban nem működtethető programok. Olyan rendek fenntartása, ahol az ember csak egy kísérleti alany. Az egyedi sorsokat nem nézik, csak valahány generáció teljesítési szintjét. Talán 8-9 éve lehet a fizikai szintről kijuttatni olyan információkat, amik egyértelműsítették, hogy az emberi lény fájdalmát figyelembe kell venni. Amíg az ember az állataival úgy bánik, ahogy most megteszi, addig tudhatjuk, hogy az emberekkel is így bánnak egy magasabb szinten. Amíg van vágóhíd, amíg az állatok szenvednek az emberi oktalanság és érzéketlenség miatt, addig tudhatjuk, hogy mi is ezt megkapjuk. Elkezdett mindez változni, de nagyon lassan. És igazad van. Többféle program hat ránk. Sokféle csatornát lehet áthallani. Ezeket meg lehet valamennyire különböztetni a frekvenciájuk és bele helyezett információ alapján. Ki mit érez hitelesnek és miért? Mit erősít és képvisel? A világvége és a hatalmi hipertér csatornákat néha meghallgatom, hogy tudjam milyen tervek vannak, de elkerülöm. Keresem a megoldó kulcsokat hordozó csatornákat. Ezeket is néha átprogramozzák. Vagy ködösítik. Az én tapasztalatom az, hogy szellemi szintről csorog be mindaz, ami fizikai szinten lejátszódik.
És viszont: ha nem tettük volna eddig hozzá azt, amit, akkor már sokkal rosszabb körülmények között élnénk …
Mindenki rakosgathatja önmagában ide oda, hogy ez most jó vagy rossz nekünk, jobb v. még rosszabb, a tények tények, a jó hír, hogy továbbra is csak rajtunk múlik, mit kezdünk velük.
Én így fogom látni 🙂
Köszi Évi, ezekkel így vagyok, meg így látom én is (az előző Airt-nak ment)
Sokat dolgoztunk azért, hogy ne a szakadék legyen az egyetlen választható lehetőség. És kell is még bőven tenni.
Ez így van 🙂
Nem csak találgatni tudunk azért teljesen, az biztos, hogy hatalomátvétel folyik a bolygó felett, és ehhez a földi emberiségnek nem sok köze van. Ehhez az új irányításhoz valamelyest új irányelvek is köthetők, ennek köszönhető a karantén, a gazdaság leállítása.
A „vírus” egyfajta elterelés, aminek a tudatossághoz is köze van.
Bennem billeg ide oda az egész. Egyik pillanatban, ha nem is tudom pontosan, de érzékelem, mit akarnak azok, akiknek nem a rend a célja, a másikban pedig jön, hogy nyugi, minden rendben, lehet, hogy más lesz innentől, de nem lesz az rosszabb, nézőpont és választás kérdése.
Ami engem megijeszt, az a megvezetettség mértéke. Pedig semmi meglepő nem kéne, hogy legyen benne.
„ha az emberek nagy része nem hinné azt, hogy nekik bármit lehet” – mit értesz ezalatt?
A mondat értendő úgy is, hogy globálisan emberi tudatok határoznak meg folyamatokat. A pénz és a hatalom érdekében.
Most egy kis éhinség, aztán egy kis háború itt és ott, aztán némi vegyszeres mérgezés, víz fertőzés, aztán gazdasági válság, esetleg emberek utcára küldése, szegénységbe taszítása, no és némi vírus. És persze hazug hitrendszerek a féken tartásra. Jó kis marketing a hatalom megtartására.
Értendő úgy is, hogy az egyedi emberek egy részében nincs semmilyen alázat, csak az a hit, hogy ő bármit megtehet, ővele nem történhet olyasmi, mint a többiekkel.
Sok esetben a mások által létrehozott helyzeteket kezeljük. Ami elvesz a időből, energiából, egészségből és minden valóban fontos történetből.
Sztem CSAKIS a mások által létrehozott helyzeteket kezeljük. Ami teljes mértékben leköti minden időnket és energiánkat.
Sztem programozottság van, igazából ami van, az már nem annyira a megvezetettségből, hanem sokkal inkább a programozottságból fakad.
Egy totál „dróton rángatott” faj lettünk, csak vannak ún. finomabb és durvább „drótok”. Ami most a háttérben folyik, arról valójában mindannyian csakis találgatni tudunk, még az olyanok is, akik valódi…mély szellemiségű-nek, látónak stb. gondolják Magukat és kapcsolatnak vélt valamivel bírnak .
Mégis, kinek van kedve ehhez a mélyőrülethez????
Tegnap még én is így voltam vele, ma már jobb… szép az idő, meleg van, ki lehet ülni a napra, a kutyust is elvittem sétálni. Kiderült, hogy egész jó kis helyek vannak a környéken, ahova eddig eszembe nem jutott elnézni 🙂
Ami a legfontosabb, és most talán a legnehezebb (nekem legalábbis), hogy továbbra is el kell engedni az elvárásokat. Tudomásul kell venni, hogy a végkimenetel nem csak, vagy akár egyáltalán nem rajtunk múlik, de az igen, hogy mennyire tudjuk megőrizni a higgadtságunkat, lelki békénket, nyugalmunkat.
Azért ez nem egészen igaz. Vannak döntési felületeink, nem is kevés. Most is van döntésünk. Miképpen éljük meg a jelen helyzetet, mit és hogyan adunk hozzá. Ez mind rajtunk múlik.
Persze, abszolút.
ez sajnos így van…