Mivel csoport tudatként működünk, és ez a helyzet a csoporttudatok átrendeződéséről szól,  ezért érdemes ebből a szempontból is megvizsgálni a ma állapotát.

Ahogy elhelyezkedünk a történésekben, az megmutat rólunk sok mindent és a viszonyunkat is a belső világunkban.

Otthon maradást hozott a helyzetünk? (túlzásba vittünk valamit, holott pihenhettünk volna? család rovására munka kényszerben voltunk? vannak olyan családi helyzetek, amelynek megoldása nem halogatható?)

Vagy mi akartuk otthon maradni? (bizalmatlanság, elhúzódás, hitvesztettség ?)

Van bennünk reakció a közösségi félelemre, és az milyen? (mennyire vesszük át a külvilág hatásait?)

Felfokozza bennünk, vagy ellenállásba lépünk?

Milyen típusú ember betegedett meg körülöttünk? (mivel a külvilág megszemélyesíti a belső világunkat, ezért a gyenge pontjainkat mutatja, ahol nem békültünk még meg, vívódások, belső harcok vannak)

Az influenza melyik programja hat ránk? (több vírus program fut egymás mellett, a korona egy összetett programcsomag). Ha csak részei hatnak ránk, az már igen áldásos.

Ezek mélységeit érdemes feltárni önmagunkban, hogy meglássuk mi a helyzet önmagunkban, mi az elfoglalt helyünk a csoporttudatban. Ne feledjük, hogy ezernyi módon bármit megmagyarázunk, ha a védelmi rendszerünk azt kívánja. Nehéz a belső hangokat féken tartani, de most

Mivel a rendszer részei vagyunk, legyen az nép, helység, fajta jelleg, globális minta, ezért a részeként kell működnünk úgy, hogy megmaradjon benne egyediségünk.

Most az is kiderül, hogy mennyire érezzünk magunkat a rendszer részének. Mit hittünk eddig, és mennyire vagyunk azok. Hogyan hat ránk a közös tudat.

És mi hogyan hatunk rá.

Az is kiderül, hogy hivatásunk-e a munkánk, Szolgálatot végzünk, vagy csak dolgozunk valamit, mert úgy gondoltuk ez a munka jó lesz valamiért.

A Szolgálatot felül írja-e a félelem? ÉS ez a szolgálat lehet mentális és fizikai.

Természetesen az is kiderül, hogy mennyire hiszünk csak a fizikai világnak, vagy éppen fordítva, csak a “megmentő” szellemi világban.

Vagy másokat szívesen áldoznánk fel most is, csak mi meneküljünk meg?

Nem is tudjátok milyen sűrűn elhangzik ez a háttérben, gondolati szinten. Nemcsak most.

A külvilág felé mutatott kép elég hazug tud lenni, de ami belül zajlik….

Az örök kérdés most nagyon fontos.

Én amit tudok tenni, hogy segítsem a testemet? Mert egy dolog, hogy értelmezni próbálom a háttér történeteket, de a test már viseli a becsapódásokat és támogatni kell.

Csak a saját testem sugallatait tudom most tovább adni.

Vannak a szájfertőtlenítők, amit érdemes többet használni. Mint ahogy a kezet, a szájat is fertőtleníteni kellene. A torok fertőtlenítők szintén fontosak. Foghagyma, csípős paprikák, oregano, gyömbér, ki mit fogad el.

A lerakódásokat oldani kell, ha tudunk róla, ha nem. Amúgy szinte mindig van valamennyi, csak nem okoz tünetet. Most jobb, ha időben feljön, kijön. Sok jó gyógytea, gyógynövény van erre.

Meleg tea, meleg víz ivása. Forró kávé. Aszkorbinsav.

A gyomorsav ha működésbe lép, azt tapasztaltam, hogy érdemes most hagyni dolgozni.

Biztosan vannak ennél okosabb tanácsok is, én ezekkel próbálom magam rendezni, amennyire lehet, mert ezekre támadt igényem.

A felszabadult időt fordítsuk alvásra, befelé fordulásra. Jó és értő beszélgetésekre. Nem véletlen a torok és a tüdő probléma. Önmagunk kifejező szervei. Ahogy megmutatjuk magunkat a külvilágnak, ahogy megélünk helyzeteket.

HOgy miből mi lesz, azt még senki nem tudhatja, mert állandóan változik. Tegyük meg ami rajtunk múlik, és bízzunk abban, hogy amikor változik a helyzet, akkor majd felkészülten JELEN leszünk.

Megélhetjük úgy is, hogy feltérképezzük végre önmagunk, a helyzetünk, megláthatjuk a valóságot. Ami elkeserítő. De eddig is ilyen volt. Felépíthetünk egy belső képet egy olyan világról, ahol a szabadság nem pár ember jussa, hanem mindenkié.( Bár ez is csak látszólagos.)

A szabadság mindenkié, állatoké, növényeké, minden létezőé. Legyen az élő avagy holt.

Megélhetjük úgy is, hogy ismét a külvilág elvárásait követjük, ha félni kell félünk, ha hősködni, akkor hősködünk, ha drámázni kell, akkor drámázunk. De ezt most nem érdemes.