A mai nap csak az erőről szól és a forrásairól. Ég és Föld összeér, ha úgy akarjuk.

Bontsuk kétfelé. Fény és árnyék. Itt most olyan szimbolikákat fogok használni, amelyet minden ember tudata ért, és tud vele dolgozni. Ne keressük feltétlen az értelmét, a bennünk élő Bölcs tudni fogja mivel mit kell kezdenie.

Krisztus fénye, Isten sugara, Napunk fénye rávetül az auránk egy része. Ez a részünk már feltámadhatott. Keresi a békességet, szeretne segíteni mindenen és mindenkin, LÁT és megéli a VALÓSÁGOT. Az emberi test halála után hazatér a fény sugarain keresztül, majd önként visszatér, hogy segítse tovább a gyermekeit.

Ha nem küldjük „pokolra” ezt a részünket, akkor mindig több és több lélekrész kerül Krisztus fénye által a Feltámadás energiaterébe.

És van az auránk másik része, amelyre árnyék vetül.

A Kereszt árnyéka. Vagy Júdás pénze. Vagy mind a kettő.

A fájdalmak, amelyek a lelket nyughatatlanná, magányossá és keresővé teszik. Vagy magamutogatóvá, hatalmaskodóvá.

Az önérvényesítés, amely azt mondja „nekem kell mindent megoldanom egyedül”.

Miközben Krisztus fényében élő részünk pontosan tudja, hogy soha nem vagyunk egyedül.

ÉS minden rendben van.

A polaritás világaiban a fény és árnyék aránya általában ugyanakkora. Vannak időszakok, amikor valamelyik hatalma megnő. Vannak sorsok teljes árnyékban, és vannak sorsok fényben. És vannak vegyesen. Egyik sem jó vagy rossz. Csak VAN, hogy segítse a változások szükségességének megértését. Az árnyék olyan, mint egy fekete lyuk, amelyben az örvénylés állandóan formálja az anyagot. Dimenziókat köt össze. De mondhatjuk purgatóriumnak, pokol bugyrainak, karmikus köröknek. Mindenki hite szerint hívhatja. A lényege ugyanaz. Egy adott körforgás, amiből nincs kilépés, amíg fájdalom forrás van jelen.

A legjobb tanítók a polaritás világaiban azok, akikben fény és árnyék jelen van. Ők megértik a fájdalmat, és segítik a FÉNY lélek gyógyító folyamatait. Értik és élik mindkettőt.

Legjobb Segítők azok a fényben élő családok, akik megjárták az árnyékok völgyeit.

Most elérkezett egy olyan időszak, amikor a Fény ki tud terjedni a közös tudat közös auráján.

Csak tegyük fel az egyszerű kérdéseket.

Hiszünk a csodákban?

Hiszünk Krisztus megváltó erejében?

Hisszük, hogy Isten fénye rávetül a sorsunkra?

Hiszünk abban, hogy ami zajlik a világban, az értünk van?

Hiszünk abban, ha megtaláljuk Istennel a kapcsolatot, akkor bármi is van velünk, megjön a segítség pont abban a formában, amire szükségünk van?

Ha valójában hiszünk, akkor csak a hit ereje jelenik meg, a bizonyosság érzése, és nincs mögötte, de… talán… mégsem… vagy éppen kérdések sokasága a jövőnkre nézve. Amely részünkre fény vetül, ott a HIT töretlen. Amelyre árnyék vetül, ott kétség van jelen.

Csukjátok be a szemetek, és kérjétek Istent, hogy mutassa meg aurátokon a fény és az árnyék jelenlétét. (Isten jelenti ebben az esetben azt a Forrást, akihez fordulunk nehézségek idején)

Ma megfogja mutatni.

Minden további napunk, ebből fog elindulni. Elindul, hogy az árnyék felfényeződjön. Ha meglátjuk saját árnyékunk, akkor tudjuk, honnan fakadnak a fájdalmaink.

A Remete kibújik a barlangjából.

Ha tudjuk honnan fakad az árnyék, akkor elindulhatunk a gyógyulás útján.

A mai naphoz Napisten kapcsolódik és az ő fénye. Anubis, aki őrzi az árnyakat.

A fehér lepellel való betakarás, amely, mint védelem jelenik meg az árnyak ellen.

Kereszt árnyéka, amely a fájdalmainkat mutatja.

Ezekkel a szimbólumokkal gyógyíthatjuk magunkat.

Ne feledjük, a lineáris idő és a MOst pillanata ugyanaz. A lineáris idő azonos ponjtai hozzák létre a Most pillanatát. Ebben a pillanatban lecserélhetjük, az ehhez a pillanathoz kötődő összes képet az idővonalon.