Ezen a héten egészen érdekes időszakot élhetünk meg. Ez most más módon érdekes, mint az eddigi káosz volt.

Tudatalattink feldobálja a vérvonalunk tévhiteinek emlékét, és vele együtt küldi a megoldókulcsokat is.

Kienged a karmikus körökből lélekcsoportokat.

Megtévesztések áldozatai láthatnak tisztán.  A felismerések nem feltétlen gondolati szinten jönnek, hanem megjelenhet egy érzés, amely a szabadságot hordozza. Egy egyszerű jóérzés, amely boldogságszikrákat hordoz.

Ezek sokkal mélyebb felismerések, mint a gondolati. Megkönnyebbülésféle érzés. Nem a kényszeresség, megfelelés fog már hajtani, hanem egy másik forrás.

Mint amikor a gyermek be meri vallani végre a szüleinek, hogy miféle hülyeséget csinált, és a szülők megértően hallgatják végig. A gyermek addig lázadt, haragudott a szüleire, mert tudattalanul is félt, az ítéletüktől.

Aztán érkezett egy Segítség, aki elindította a kommunikációt, és kiderült, hogy a szülők megértik, és segítik a gyermeküket  a megoldásban. Nem ítélik el. Soha nem is tették, csak nem tudtak segíteni a gyermeküknek, mert nem tudták megérinteni a lelkét a nagy ellenállása miatt. A gyermek saját félelmei miatt messzire elfutott saját gyökereitől.

Mindez zajlik kicsiben, az egyedi sorshoz kötődve, és nagyban, azon lelkek számára, akik bejárták az Út egy részét. Nos, ők nem feltétlen spirituálisak, vagy szellemi vezetők, vagy éppen vallást követők.

Ők olyan jóra törekvő emberek, akik felismerték a saját tévedéseiket, meghozták áldozataikat, segítettek, ahol szükség volt rájuk, nem adták fel önmaguk lényegiségét, és törekedtek a belső békesség megtartására.

Tévedtek, de felismerték és kijavították. Hazudtak félelemből, de aztán bevallották.

HOztak rossz döntéseket, de a következményeit rendezték. Vagyis törekedtek arra, hogy ne hagyjanak a világban maguk után megoldatlan, nehéz karmákat, súlyos lábnyomot. Ezzel törekedtek arra is, hogy kirendezzék azt is, amit az ősök hagytak rájuk. Tudatosan, vagy csak lényükből fakadóan tették, hogy milyen módot találtak minderre, az mindegy. Az nem mindegy, hogy mi van a hátuk mögött.

Vagyis felismerték a fizikai lét valódi értelmét.

Az örök igazság, mely szerint az energia nem vész el, csak átalakul, most komoly szerepet kap.

Mivé alakul át?

Ez világunk nagy kérdése most, és az egyedi emberé is.

Diktátori rendszerek alap energia mintája oldódik el világunktól. Remélhetőleg nem születik többet semmilyen formában. A tér már elengedné, az idő még nem. Az idő még átalakulási folyamatokat iktat be. Ennek ellenére sok “elnyomott” és fosztogatott emberben megjelenik a megkönnyebbülés.

Még ha nem is tudták mi hat rájuk, hiszen Atlantisz világa óta jelen van ez a minta megtörhetetlenül. Durva karmikus lenyomatokat hordoztak, és ezernyi áldozatot adtak.

Előtte féken tartották.

Nos ez az infó számunkra most nem annyira fontos, sok éven keresztül foglalkoztunk áldozati minták eredetének oldásával. Sokan haltak bele életről életre.

Inkább az a fontos jelenleg, hogy keressük önmagunk lázadásait, vélt igazságait. Már ami még megmaradt. Türelmetlenségeink és hitbéli töréseink megmaradt mintáit vadásszuk még le.

Próbáljuk megérteni napi kis küzdelmeinkből, hogy miért jobb a békés megoldás, mint a “harc”.

Mit akarunk uralni és miért?

Mit akarunk “megmondani”, és miért?

Ezek a kérdések arra mutatnak rá, hogy hová forgatjuk úgy az energiáinkat, hogy  a háború istenét szolgáljuk tudattalanul is.

Ne feledjük, hogy minden lázadásunk, akaratoskodásunk a vérvonalunk karmikus hagyatéka, amely a belső békénket támadja. Ezt vetítjük ki a külvilágra, amely bevonzza a megtapasztást, felismerést és a megoldásának lehetőségét is.

Mivel a karantén pár menekülési útvonalat elzárt, ezért több időnk maradt felismerni önmagunk belső háborúit, amely tönkreteszi a sorsunkat és a testünket.

Ezen a héten még sokat tehetünk ezek rendezésére. Bár ahogy elnézem zajlik mindez akkor is, ha nem agyaljuk túl, csak követjük a napi kihívásainkat és tennivalóinkat. ÉS értelmezzük saját érzéseinket.