A Helyesbítés idejét éljük. A május hónap harmonizáló hatású. Ez ebben az évben karma helyesbítő hatással bír, vagyis sokkal erősebb a megszokottnál.
A helyesbítést nem feltétlen jól éli meg az egyed. Olyasmi történhet, ami fájdalommal, elengedéssel, veszteséggel hozható össze. Megszokottból való kiszakítással. Sok esetben az életfa átültetésével új földbe.
Olyan érzéseket hoz fel, aminek az oldása karmikus feladatunk.
A poláris világokban a halál és a termékenység egymás kiegészítői. Ahol megfogan egy gyermek, ahol megfogan egy lehetőség ott valami meghal.
Régebben a Segítőim feltártak és megélettek velem összefüggéseket, amely látszólag egymással össze nem függő emberek sorsát összekötötte. Mindezt azért, hogy sokkal később ezek a sorsok a látható világban is összekapcsolódjanak.
Fogtam a haldokló kezét, miközben telefonon jelen voltam egy új élet kezdeténél.
Az új élet egészen addig nem tudott belépni ebbe a világba, amíg a haldokló el nem engedte a testét.
Sok fájdalom és szenvedés mindkét oldalon.
A Segítőim addig vittek ilyen helyzetekbe, amíg meg nem értettem törvényszerűségeket sors összekapcsolódásokról. A helyzetekben én voltam az élő kapcsolat abban a pillanatban. És tudtam, láttam, hogy mindez így nem jó. Olyasmi is átadódik, ami rendezetlen és oldatlan, és ugyanazt a halál módot adja tovább.
A távozó lelkének csak egy része kapcsolódott a születő sorshoz. És az anyákhoz, akik világra hozták a gyermekeket. Ezután sok éven keresztül láthattam mi is került át, és bizony ez is tele volt fájdalommal.
Amiért ezt most leírtam? Ahogy ismeretlenül is tovább adjuk a megoldatlan érzelmi mintáinkat, és kötünk magunkhoz ismeretlen sorsokat a nem látható térben, az a most idején igazodni látszik.
Szimbolikusan átkerülünk egy új sorsházba. Ennek kötései időben sokkal régebbiek, mint amit belaktunk eddig. Ez a mondat a tudatalattink időterére utal, és olyan dimenzióra mutat, ahol megoldókulcsa rejlik a sorsunknak.
Találkozhatunk olyan emberekkel, akikkel előző generációk összekötöttek minket.
Valami módon visszacserélődnek a lélekminták, amelyek egykoron eltérültek tőlünk. Jó okkal.
Még egy információ, aminek a birtokában elménk jobban tudja gyógyítani a testet.
Az átok, rontásenergiák, az árnyak kötődése, démoni energiák nem érintik az egész testet. Amikor valakit megszállnak, csak testének egy része kerül „beárnyalás” alá. Ezek nagyrésze nem ebben az életünkben került ránk, hanem örökségképpen kapjuk, beleszületünk. A magzati állapotban ezek a testrészeink már úgy fejlődnek ki, hogy negatív töltések vannak jelen.
A születés pillanatában kapott életláng, amely az éppen távozott létezőtől adódik át, szintén programot hordoz. Mint a váltófutásnál. Amíg célba nem érnek a sorsok, addig adódik tovább egy olyan életprogram, amely végig hajtja tulajdonosát kényszeresen az életén. Fut valami után, próbál elérni valamit.
A Most idején célba érhetnek a sorsok, ha jó időt futottunk és nem üldögélünk valahol a futópálya mellett.
A célba érve létrejön a sorskorrekció. Meg lehet állni, pihenni. És végre önmagunk lényegét kibontva örülni az életnek.
Mivel ez a világ jelenleg még erősen idő orientált, ezért a számok energiája határozza meg a napok erejét. Mivel a sorsunk a világhoz kötött, ezért a napi hajtóerők milyenségét az év,hónap, nap és a saját születési időpontjaink száma határozzák meg.
Vagyis az éppen elfoglalt helyünket a világban. Vagy inkább, ahol kellene lennünk.
A tudós emberek, akik sorsokkal és összefüggéseikkel foglalkoztak, ki tudják előre számolni sok ezer évre, hogy a lélekrészeknek mikor hol kell tartózkodniuk és milyen élethelyzetben. Ideális esetben.
A jóslás is ezekbe az energiákba néz bele.
A pálmalevelek is ilyen sorsösszefüggésekre épülve íródtak meg.
Mindezeket azért írtam le, mert a mostani napok korrigálhatják a sorsunkat. Méghozzá a számunkra legfontosabb kérdésben.
Fájni fognak testrészeink, amelyek a negatív töltéseket hordozzák. Ahová be vannak kötve a sorsunkat megrontó energiák.
Ha mindez a fejet nem érinti, akkor az nagy kegyelem, mert a gondolataink erejével tudunk gyógyulni.
Akinek a fejében megjelennek a negatív töltések, tehát érintett a fej, őneki nehezebb a dolga. Ő a jó szívére kell hogy hallgasson.
Akinek a szíve megkeményedett, a gondolatai pedig negatívak, ő mások segítségére szorul. Mert mindig megjön a segítség.
Égi Segítőink soha nem látott mértékű segítséget adnak.
Ha rendeztük a sorsunkhoz kapcsolódó más sorsokkal a rendezetlen érzéseinket, akkor ez is most sok energiát szabadít fel, amely a sorskorrigálásra tud koncentrálódni.
Érdemes megnézni, hogy népszinten mi az egyik legnagyobb törésvonal a hitrendszerben. Időben visszafelé nézve.
István király kora, és az ezt megelőző időszak. Népszinten ez kap korrekciót.
Vagyis, ha mindez rendeződni tud a most élők sorsán keresztül, akkor az ősi hitrendszer, amely a népünk megtartója, letisztul lélekszinten. Ez pedig magával hozza, hogy az ősi hitrendszer sorsszövődései lesznek az elsődleges törvényszerűségek. Ez pedig magával hozza, hogy a sorsok letisztulnak, a valójában összetartozó lelkek támogathatják egymást. De ez még csak a remény lehetősége egy egyszerűbb és tisztább életre.
Ma még önmagunkat gyógyítsuk. És főleg vonjuk le a tanulságainkat egész életünk nehéz pontjainak összefoglalásával. Bízzunk abban, hogy amit hozzátettünk őseink hagyatékához, az sokmindent felold, leegyszerűsít, megtisztított.
A karmakerék fordul egy hatalmasat. Már semmi nem lesz ugyanúgy és ugyanaz, mint eddig volt.
Elképesztő, pont ez bukkant fel most pár napja egy beszélgetésben anyámmal a mostanában zajló dolgok kapcsán agyalva, a magyarokon ülő „átok”, mi is arra jutottunk, hogy akkoriban kezdődött valamikor, István előtt.. És akkor most meg is jött a visszajelzés és a válasz, nagyon köszönöm!
Aki érzékeny a világunk rendjére, ő benne él a napi energiaforgatagban. Vagy csak gondolatban jelenik, vagy egy beszélgetésben, vagy egy könyv kerül elő, amiben ott az oldó gondolat, vagy a kapcsolatrendező minta. Amikor túl sok az erőszak egy fejlődési láncolatban, akkor megjelennek a negatív erők is. Istenek válnak démonná. Egy nép elveszítheti a „fejét”, szellemi eredetét. Amikor a változás úgy történik meg, hogy minden a maga rendjén halad a megértések útján, akkor tudunk rendezett múltat hagyni magunk után. Soha nem az a gond, hogy megjelenik egy új vallás, amely hoz magával valami mást, eltérőt, új nézőpontot, mint ami addig volt. A probléma az, amikor mindenkire ráerőltetik idő elött a válotzásokat. Túl sok a vér a népek múltjában. Túl sok az áldozat és a fájdalom. És főleg az erőszak. Erre jövőt építeni lehet, csak éppen tele lesz nehéz örökségekkel. A népkarmák pedig sok ezer évesek is tudnak lenni, mivel sok szálon mozognak, sok sors köti őket. Az Igazság István és Koppány között húzódott. A kiírtott családok Istentől való eltávolodása és ennek következményei máig nehéz örökséget hagynak maguk után. Nagyon remélem, hogy ezek az örökség rendezések jobb jövőt nyitnak.
[Ezeket a mondatokat most „sugallat” alapján írtam „engedéllyel”.]
Ha jól emlékszem az Arvisura úgy jelölte meg a magyarokat, hogy a „jó emberek” szövetsége. Értelme szerint talán ez azt jelentette, hogy a ’Jó’ Isten rendelése szerint a szeretetet, békességet élték meg, a harmoniát keresték. A Hatalom azt jelentette, hogy aki arra rátermett / érdemes volt, több feladatot vállalhatott a közös-jó érdekében, a közösség rendje megóvásában… de ettől nem volt több vagy más, mint a többiek, mindenkinek helye és feladata volt a közösségben.
Valószínűleg elegendő időt adott a Jóisten (Istenanya, Nagyasszony) ahhoz, hogy „felkészüljenek a feladatra”… mert bizony már gyorsan terjedt mindenhol néhány „Nehézség”. Mostanában úgy jelölik ezeket a nehézségeket, hogy
– mások irányítás alá vonása
– mások sorsáról való jogosulatlan rendelkezés
– szolgaság.
Írnom is nehéz most erről.
A Szolgálat azért van, hogy segítsen megszüntetni a meglévő nehézségeket.
Az a tipikus útja a Szolgálatnak, hogy a felkészülés után „belehelyezkedünk a nehézségbe”, hogy abból a saját sorsunkkal (együtt a társainkkal) megformáljuk a kivezető utat / a sors-rendezés olyan lehetőségét, amely azok számára is megnyílhat, akik maguk nem képesek a kivezető út megformálására… segíteni kell nekik a kezdő lépések megtételében „haza”.
Emlékeztek a Jézus Krisztus szupersztár azon jelenetére, amikor a vacsora után Jézus „megy fel a hegyre” és kéri az útmutatást, hogy mit tehet?… és amikor megérti a Mit és a MIÉRTET, térdet hajt, felvállalja a fájdalmas utat másokért is… a szeretteiért és mindazokért, akiket nem is ismer…
Kicsit István és mások (elődök) térdhajtása / főhajtása is hasonló lehetett a hosszas mérlegelés-fontolgatás után… És a nehézség, aminek a Rend-Tételi útja megformálásában a részvételt felvállalták, bekopogtatott az ajtón, majd bejött az új hazába. Testvér testvért, szülő gyermeket, gyermek szülőt ölt meg. Sorsok törtek meg pillanatok alatt… nemzetségek / Házak roppantak össze a terhek alatt… és máris ott volt a választott fájdalmas sors.
Hogyan lehet békességet hozni oda, ahol… a szívek is megtörtek… ahol már alig van hit és bizalom… és már sehol sincs a régi tudás.
Biztosan tudom (bent a szívemben), hogy a nehézségek hamarosan megszűnnek, a sorsok kiigazodnak, mindenkiben a saját érdemeire / tetteire alapulóan. Egyre többekben újra megnyílnak a régen lezárt (lepecsételt?) belső utak, és a régi tudás már a jelenhez igazodva formálja a szeretetből megnyíló és szeretetből-és-tudásból épülő új utat.
Néha csak „túlélni” lehetett, máskor csak rejtőzve lehetett életben maradni… Olyan kiutat kell(ett) megformálni [a ’szellemi hazában’ és az anyagi formában élő élet számára is], amely „elvehetetlen” és „nem fordítható át pusztításra”… és hogy az „értékek, kincsek” után kutakodók „ne ismerjenek rá” mint „elvehetőre / pénzzé-tehetőre”… vagy olyan veszélyeztetőre, amely miatt a hordozókat írmagostól ki kell irtani.
Nem (könnyen felismerhető) próféta fogja hozni a megoldást… hanem a nehéz helyzetekben igazán / őszintén (nem csak látszatra, a média vagy reklám kedvéért) megmozduló és összetartó szeretet. Nagyon meg fognak erősödni hamarosan azok, akikben már felébredt vagy most ébredezik a szeretet (kis tettek útján… egymás mellett, egymást is erősítve… csendben… tettekkel amikor az tényleg szükséges)… elvehetetlenül… megállíthatatlanul… ráismerve önmagunkra és a bármikor elveszített szeretteinkre.
Az előbb egy elég „nehézkesen kibomló” [sokáig (!) homályos, értelmezhetetlen] képet érzékeltem – utólag már értem, miért „nehezen vált láthatóvá”. Türelemmel és bizakodással kivártam, amíg elkezdett kitisztulni a kép.
„Ijesztő” [bár békésnek (beletörődőnek?) látszó] formákat érzékeltem (hasonlóak voltak, mint a busó-járás során „beöltözők”), volt közöttük olyan, akinek erős nagy szarvai is voltak (mint a pusztákon élő marháknak).
Utóbb (a feltisztulásnál?)(egy védett térben kivetkőzésnél / levetkőzésnél) kiderült, hogy ezek csupán (önvédelemből?) felvett maszkok / öltözetek voltak. Az egyik takarás alatt végül láthatóvá vált, hogy korábban megvakították a „férfit”. Eszembe jutott a „fülembe forró ólmot öntsetek”, és utóbb az is, hogy néha a nyelvét is kivágták egyeseknek… nem részletezem.
Az előbbi hozzászólásban említett nehézségek mellet még a KITASZÍTÁS az, ami otthontalanná tehette az embert még a saját hazájában / otthonában / családjában is. Ma is létezik még a kitaszítottság (társadalmi megkülönböztetés vagy más ítélkezés stb formájában)… nem figyelünk oda eléggé egymásra… nem látjuk meg a lényeget az elcsúfult test alatt… mert a színjátékokba már belefáradtunk… talán közönyössé is válhattunk (?).
A magyarok között viszonylag sokan vannak olyanok, akiknek korábban valósan elvették a szeme világát / hallását / beszéd-képességét / önfenntartási képességét. Ezek súlyos sebekként vagy fájdalmas lenyomatokként ott vannak mind az anyagi testben, mint a finomabb-anyagú testekben.
Korábban a magyarok között nagyon sokan voltak, akiknek ha nem is volt „teljes” a látása / érzékelése, de tiszta és erős volt. Ezért vakítottak meg sokakat közülük. Az ilyen csonkítások minden esetben a Közösségből való KITASZÍTÁST is eredményeztek, és sokakban máig érzékelhető megbélyegzést hagytak [nagyon beszűkítették a kapcsolódási lehetőségeket].
A mostani megértésem szerint a Kitaszítottság Rendezése az érintettekben folyamatban van, ez egy speciális rendezési úton fog megnyilvánulni (kérés nélkül) minden érintettben [mert a Kitaszítás (1) a személyes sorsban és (2) a közösség életében is „tér-vesztésként” nyilvánult meg, annak kiigazítására pedig csak a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK van Hatalma]. A testeken belüli „jogosulatlan” „tér-vesztések” (mint erőszak hatására például a látástól megfosztás) kiigazítása is elkezdődik. Ez fontos alapja annak, hogy az Érzékeléseinkben is újra teljessé válhassunk, és így a kapcsolódásainkat és sérüléseinket is könnyebben rendezhessük.