Érzelmi megéléseink nem egyszerűek a kiegyensúlyozódás időszakában.

A belső harag, amely erőnket táplálja, ugyanakkor nem feltétlen jó irányba tereli vele a sorsunkat, feltör újra és újra helyzeteinkből adódóan. Jogosnak véljük. Bár nem feltétlen az, hiszen tanítani szeretne. Arra tanít, hogy hol és mikor veszítjük el a belső békénket, mit nem tudunk uralni.

Irányítani szeretnénk, de a harag, mint tápláló forrás, viszályára fordítja a helyzet kimenetelét. Természetesen úgy is keressük a jó megoldásokat, de kifosztva és kiszolgáltatva érezhetjük magunkat.

Az álmok útmutatók és helyzetfelmérők.

Rámutatnak a belső világunkban arra az életterületre, ahol a feladatunk rejlik. Mutatják a helyzetét.

És azt is, hogy mi a megoldás. Egy szál egészen biztosan jelzi a kivezető utat.

Az álmok, ha nem is értjük, de az energiáikat kivetítik a következő napra. Ez az energia létrehoz helyzeteket. Mivel az álomban ott volt a megoldókulcs is, eszünkbe fog jutni. Hogy hallgatunk-e rá, vagy bevetjük az akarat mágiát, az már az emberen múlik.

Harag, akarat, megfeszülés, majd törés, vágás, szakadás, ezek jelzik, hogy nem igazán járunk jó úton.

Ellenállunk ott, ahol lágyan kellene simulni az energiákba. Még ha nem is tetszik. Jobb engedni néha, mint túlfeszíteni a húrt. Csak azért is, hogy bármit bizonyítsunk. Amire amúgy senki nem kíváncsi.

Belső vágyaink kivetülnek a külvilágra. Kezd formát ölteni.

Az erő pólusa, ritmusa, egyensúlya, amit ennek megformálására fordítunk, határozza meg, hogy mi fog megformálódni belőle. Egy torz valami, vagy pedig egy olyan életérzés hozó történés, amely elégedettséggel tölti el a lelkünket.

Nem ilyen lovat akartam én Istenem!

Vagy pedig

Nagyon köszönöm az Áldás én Istenem!

Tulajdonképpen ebben az évben összefoglaljuk egész életünkben tanultakat. Agyban és érzésben. És önkifejezésben.

Nem lesz tökéletes a végeredmény, de ezt már lehet formálni olyan irányba, hogy világunk tökéletes részét képezze, illeszkedjen és örömet hozzon.

Tehát érdemes emlékezni gyermekkori vágyunkra. Amely lehet szimbolikusan jelzi az igazi vágyat, de az érzés mögötte még gyermekien egyszerű és tiszta. Nem fertőzte meg a külvilág és nem épített rá köveket.

A kedvenc játékunk, sokat elárul.

Ezt az álmot kerestük, ezt a vágyat próbáltuk ezer oldalról, tudattalanul is megélni.

Mivel itt van a buktatónk, itt ért a legtöbb veszteség is. Itt lettünk bizalmatlanok, zárkózottak.

Ez az év mérföldkő lehet ennek az álomnak a megvalósításában. Tudatalattink mélységei minden képet feldobáltak hozzá. Rosszat és jót. Rendeztük mindezt, formáltuk. Elengedtük, átalakítottuk.

Most próbáljuk előhívni, a haragot kezelni, és belső békéből kivetíteni.

Elhunyt szeretteink, ősi mestereink mutatják magukat  ezernyi módon. Mutatják saját gátjaikat a hozzánk befutó kapcsolati rendszerben, és azt is, hogy hol tudnak tiszta erőket átadni.

Forduljunk hozzájuk nyitottan. Fogalmazzuk meg feléjük, amit nem értünk, nem tudunk jól működtetni. Ők nem tudnak segíteni, ha nem tudják mi is bennünk a zavar. Amit ők látnak és érzékelnek, az egy más szint.

Ezekben a napokban csomagoljuk össze mindazt, amit megértettünk. Felismertünk. Tegyük tiszta, békés erővé.

Az Út megy tovább, de itt és most van egy apró tisztás, ahol leülhetünk átgondolni önmagunk. Ezen a tisztáson olyan energiák vannak, amelyeket csak el kell fogadni, mert reánk vártak. Bizalom. Kérés. Elfogadás.

Semm, de semmi ítélkezés, bárki bármi olyasmit tesz, ami nehezen viselünk. Értünk van, nem ellenünk.