Mindenkinél van olyan életterület, ahol nem szívesen nézünk szembe a problémával. Úgy teszünk, mintha…

A probléma forrása egy megélt sokkhatás, ami beragasztott minket abba a pillanatba. Amikor helyzet van vagy homokba dugjuk a fejünket, vagy előadunk egy jól begyakorolt magánszámot, vagy hárítunk, ezernyi módon reagálhatunk.

Igazából egyik sem jó, mert nem nézünk szembe a problémával, nem keressük az oldását. Valószínűleg nem is tudjuk mi mozgat minket bizonyos helyzetekben. Jól bezártuk az emléket a beragadt pillanatképpel együtt egy sötét szobába. Egy lélekrészünk levált. Ül a sötétben és retteg.

A többi lélekrész pedig nem tudja megoldani, hiszen nincs náluk a Kulcs, nem tudják mit kell tenni.

Illetve ez így nem igaz. Egy valaki tudja. A Bölcs Öreg. De vajon őt előre engedik a többiek?

Egyáltalán tudjuk azt, hogy a születési csomagunkban ott van a Bölcs, aki segít megoldani a helyzeteinket?

A kérdés az, hogy a valóságban hogyan állunk az idős emberekhez. A nálunk idősebbekhez. Ez rámutat arra, hogy mi a bennünk lévő képlet.

A Bölcset nem a szüleinkhez való viszonyunk mutatja. Egy nálunk idősebb személy, aki érkezik akkor, amikor a szellemi fejlődésünk kezdetét veszi.

Ne feledjük. Ahogy bent, úgy kint. Minden belőlünk fakad és oda tér vissza.

Sok ember elutasítja a szellemi vezetőt, mert megtört a hite. Lehet eljár előadásokra, lehet, hogy foglalkoztatja, hogy mi van a látható világon túl, de érzi a falat is önmagában.

Valahol, valamiért megtört a bizalom. Ezernyi oka van az emberiség történetében.

Egy apró történet.

Mária ANYA lélektörténetében ott van a bukott Angyal, aki anyává szeretett volna válni és felvállalta ennek a világnak minden hozadékát. Teremteni szeretett volna önmagából. Az Angyaloknak nem adatott teremtő erő. Sok más csodával bírnak, de ezzel nem.

A Teremtés csodája, egy világot megteremteni, amely legyen a Föld pompázatos állat és növényvilága, vagy egy gyermek életre hívása, és vele egy új univerzum megteremtése egy olyan választás volt, amely megrengette a világok rendjét.

Az Angyalok Királynője életre hívott egy gyermeket, és ezzel kiűzette önmagát a Rendből. Illetve önmagát űzte ki azok segítségével, akik már amúgy is változtatni szerettek volna az angyali hierarchiákon.

Sokszor írtam már bukott angyalokról. Attól bukott egy angyal, vagy bármilyen más létforma, hogy más formát választ, mint ami az eredendő sajátja. Eltér a gyökereitől és kipróbál más létformát. Ezzel megváltoztatja erőviszonyait is.

De térjünk vissza a mosthoz.

Ezek a napok a “vissza a gyökerekhez” energiát működtetik. Ehhez tartozik a vese.

Érdemes tisztítani.

Nemiségünk törésvonala dobálja fel a szükséges emlékeket és érzelmi impulzusokat. Elveszített gyermekek, kapcsolatok, ellenkező nemű szülővel való emlékeink, (amelyekre nem emlékszünk, de a lenyomata mozgat). Generációs karmikus minták ezek.

Mindezen tisztulás  végeredménye a Teremtés erejének megtapasztalása.

Miképpen tudjuk saját sorsunkat formálni úgy, hogy közben nem ezernyi impulzus hatására cselekszünk, gondolkodunk tudattalanul? Miközben azt hisszük önmagunk irányítjuk a sorsunkat.

Ez lenne ennek az évnek a célja.

A vírus programra való reakciónk is szépen jelzi, hogy hol tart bennünk a tisztulás, elengedés folyamata.

Mit ébreszt bennünk. Félelmet? DAcot? Ellenállást? Belesüllyedést? Vagy békés nyugalom van bennünk és a hitünk ereje?

Ne feledjük, hogy ez a vírus egy diktátor program. Mindig volt és még egy darabig lesz. Hog ennyire a felszínen van, jelzi, hogy meg kell oldani a sorsokra való hatását. És meg lehet. Mert ahol megjelenik a probléma, ott megjelenik a megoldás is.