Ha képekben kellene beszélni ezekről a napokról, akkor egymásba ágyazódó, egymást meghajtó fogaskerekekről beszélnék. Mint amikor egy régi órába belenézünk.

Ezzel már azt is mondom, hogy a bennünk működő időfaktorra is változást hoz ez az időszak.

Az elektromos viharok, az impulzusok az idegrendszerünkre hatnak. A rengeteg víz, amelyben elektromos töltés van, felkorbácsol bennünk rejtőző lélekrészeket, elbújni vágyó személyiségrészeket. De mondhatjuk úgy is , hogy az elfojtásaink felszínre bukkannak. Egy olyan szintről, ahová eddig nem is igazán juthattunk el. Rengeteg hagymahéjat lefejtettünk, most ott állunk a középpontjában annak a problémának, amely elakasztja a változást a legfontosabb életterületünkön. Mondhatom úgy is, ahol Szaturnusz ostoroz minket.

Az elengedési időszak egy olyan részére érkeztünk, ahol fizikai betegségeink okforrásai bukkannak elő. Elhozzák a fizikai tüneteket, elnehezülést, nyomás alatt tartanak minket.

A kérdés az ilyen időszakokban mindig az, hogy vajon mi rejtőzik a sötétségben, a láthatatlan szférában.

Mi akasztja el a fogaskerekek mozgását? Mi az ami beakadt és nem tud egy életterületünk változni?

Minden más életterületünkhöz kapcsolódó fogaskerék szépen fordul már egymást mozgatva, megfelelő ritmusban, de van egy, amelyik alig mozdul. És van úgy, hogy megakaszt egy másik életterülethez kapcsolódó fogaskeret is.

Az idő hol visszavetül a múltba és onnan rángat fel impulzusokat, hol a jövőbe akaszkodva próbál utolérni valamit.

A gyökerek között ott rejtőzik valami, valaki, egy emlék, egy holt lélek, egy beégett sokkhatás, ami elakasztja a Fogaskerék fordulását és kivet a jelen időből.

Mivel generációról generációra ismétlődnek trauma élmények és meg is jelennek valamilyen formában, ezért lehet keresni a forrását nagyszülők sorsában és 2-3 éves korunkban is.

Ez a sokkhatás megalapozza a sorsunk törésvonalát, tanulási irányát.

Azt a kérdést is fel lehet már tenni, ha én megtanultam már a leckét, ha én már érett vagyok lélekben, hogy az életterületem változni tudjon, akkor miért nem változik?

Mert valakit nem segítettünk ki a helyzetéből, amikor megjelent nálunk. És ez a valaki a beakadásával fenntartja az áramlást, amely elhozná nekünk a lehetőséget. Mivel közös tudat vagyunk még, ezért a sorsok össze vannak kapcsolódva, és nem véletlenszerűen. A Kulcsunk mindig olyan embernél van, akivel nem szívesen állnánk szóba ítélkező mechanizmusunk szerint. Ezt is érdemes átgondolni, milyen típusú embereket ítélünk meg. Ami itt jó hírnek számít, mindenki tovább lendül ebben az évben. Ha akar, ha nem.

Minden emberi testben élőnél ott van egy életterület, amely a gyenge pont.

Lehet sikeres minden másban, de van egy, amely nagyon fontos számára, miatta a többit talán nem is észleli.

Hogy mit is tehetünk?

Legyünk óvatosak a kemény viselkedési mintáinkkal. Ezek biztonsági zónák, amelyek elvileg védenek minket. Ez most tönkretesz. Összeroppant.

Az akaratosság visszaüt keményen.

Beszéljünk olyan dolgokról, amit eddig elfojtottunk. Mást mutattunk, mit amit megélünk.

A kulcs az utolsó mondatban rejlik.

Viselkedünk valahogy, de ott belül más rejtőzik.

A rejtőzködő mindenféleképpen előtör. Írjuk ki, mondjuk el, táncoljuk el, énekeljük el, rajzoljuk meg, ezernyi módon kifejezhetjük. A fájdalmat, kudarcot, nehézséget, félelmet.

Egy féleképpen nem. Ha dicsőségként adjuk elő, ha kompenzáljuk bármi módon, vagyis felerősítünk egy viselkedési módot, amivel eltakarjuk félelmünket.

A forrás egy félelem. Ami pánik szerű tüneteket is létrehoz, amit akár agresszióval, hisztivel bárhogy adunk elő. Csak azt nem mondjuk ki, hogy félek egy helyzettől. Mert valaki ott belül, bennünk úgy tudja, hogy kevesebb lesz, ha bevallja. Vagy megvetik érte. Vagy megkövezik. Vagy megégetik.

A gond az, hogy tudatosan mindezt már lehet nem is észleljük. Csak a megszokás, a rutin, a tanult minta működteti.

De ne feledjük, ezernyi hagymahéj levált már rólunk, csak figyeljük önmagunk higgadtan.

Mit mondunk ki sűrűn.

Mi az, ami kivált belőlünk ellenérzést.

És álljunk meg abban a pillanatban átgondolni a miértet.

A légtér tele van elektromos impulzusokkal. Ezek nem fogják engedni, hogy visszaálljunk egy régi mintába, mert meggyötörnek, ha próbálkozunk.