A mai nap eléggé lehúzónak tűnhet sokak számára. Ennek oka, hogy aura kissé tágabb, mint a mindennapi megszokott. Mintha egy belülről érkező erő szétnyomná, hogy helyet találjon saját magának.

Vannak olyan napok, amikor fáradtabbak vagyunk a megszokottnál, amikor csak feküdni szeretnénk, és engednénk, hogy fura képek kószáljanak bennünk. Irányítatlanul, kezelhetetlenül.

A mai nap is ehhez hasonló. Aki megteheti, ő engedje az energiákat rendeződni.

Ami történik, az előnyünkre fog válni.

Az alkimisták jól meg tudnák magyarázni ezeket a folyamatokat. Én csak azt látom, hogy a forrásból feltörő energia hatására valami szétválik bennünk.

Beszéltünk már fajok keveredéséről, mágiáról. Hogy ez miképpen kapcsolódik ide, azt nem egészen értem. Csak “áthallom”. Arról beszélnek az energiák, hogy a mágia nem más, mint egy tiszta formába belekeverni valami mást, melynek hatására változni kezd. Amikor már nem önmaga, akkor olyasmiket tesz, amit eredendő formájában nem tenne.

Idegen DNS-t kevernek bele, amely megváltoztatja a láncolatát. Elfelejti ki ő valójában, hová tartozik, és mit szeretne. Idegen képek és vágyak hajtják. Idegen kapcsolatokat és történeteket hisz a sajátjának.

Miután belefárad a hiábavaló hajszába, akkor elkeseredik.

A forrás elzárja magától a fertőzöttet, hiszen már nem ismeri fel sajátjaként. Elűzi, és lehet, hogy vadássza is.

Most mintha a forrás keresné az idegen DNS alatt, a sajátját. Kódokat bocsájt ki és azonosságokat keres.

Amikor megtalálja, akkor szétválasztja némi energiavihar kíséretében. Gyötrődik minden testben és lélekben. Engedje, ne engedje? Vissza állítsa a megszokottat? Vagy szabaduljon? De akkor ki tudja mi lesz? Nem tudatos mindez, személyiség részeink nyűglődései ezek.

De mondhatjuk mindezt úgy is, hogy egy belső bíróság újratárgyalja életünk eseményeit. Ezen bíróság tagjai most azok, akik miatt fizikai világokban tanulunk nehezített pályán. Ők nem rosszak. És nem jók. A nagy egész szemszögéből vizsgálják meg, mit tettünk eddig. Min mentek keresztül őseink, és mi mit tettünk hozzá mindehhez. Megvilágítás alá kerül auránk olyan része, amely eddig árnyékban volt.

NEm gondolnám, hogy van félnivalónk. Pontosan eszébe fog jut mindenkinek, hogy mi is viheti tovább.

Vagy éppen kihez forduljon egy szóért, egy érintésért, hogy oldódjon a története.

Vagy éppen mit is tegyen meg, hogy végére jusson ördögi köreinek. Felszínre jön az a kártyalap, amire rá van írva a megfelelő szó.

Ezért bőven elég, ha ma pihenünk és engedjük, hogy működjön bennünk mindaz, ami tovább viszi sorsunkat. Nem kell feltalálni és megoldani semmit. Lázadni, akaratoskodni, vagy megfelelési kényszerrel világot megváltani sem lehet ma.