Ma elfojtások törhetnek fel. Ha engedjük.

Ennek a világnak a tanulási folyamata erőviszonyainkra épül. Túl sok, vagy túl kevés bennünk valami kifejezési mód? Mindennek leginkább az önértékelésünk az alapja.

Mit hiszünk magunkról?

Tévképzeteket vagy valóságot?

Egy kapcsolatban is elég nyilvánvaló tud lenni, (főleg a külső szemlélő számára) ha az egyik fél erősen képvisel valamit, ott a másik visszahúzódó. Ez se nem rossz, se nem jó. Az arányok nem mindegy és mindennek kifejezése.

Egy kép önmagunk szemlélésére:

Lássuk önmagunk egy körfélében. Azért csak körféle, mert valószínűleg valahol belapul, vagy elsötétedik és nem látjuk a határait, vagy éppen kitolódik.

Lehet az is, hogy lyukas valahol és ömlik kifelé az energia. Vagy benyomódik és befurakodik valamiféle energia.

Igazítsuk meg a határokat.

Az sem gond, ha nem kör alakú, hanem tojásféle. De láttam már Csillag formára hajazót is. Ami fontos, hogy arányos legyen, ne legyenek az alakzatban torzulások.

Sokat segít mindez az elfojtásaink felszabadításában.