Kezdet és vég.

Ez az év több szinten is felhozza azokat rejtőző történeteket sorsunkból, amelyek eltorzítják a jelenünket. Újra és újra játsszuk azokat az érzelmeket, amelyek benne tartanak az ördögi körben. Pedig már nem kellene. Minden év szeptemberében megnyílnak a lehetőségek a megújításra. Ez az év az erőinket tisztítaná meg. Erősségeinket. Tehetségünket. A gond csupán az lehet, hogy az évek megszürkítették, megtördelték, elfedték. Más vette át az irányító erőt, és mi talán elfeledtük visszakérni. Lelkiismereti vagy érzelmi kötések miatt.

Ez év szeptemberének energiái segítenek kirendezni. Mivel mindez most lélekcsoport szinten zajlik, ezért az egész világ mozog, és mutatja a túlfertőzött részeket.

Ami nagyban zajlik, az zajlik kicsiben is. Ami kicsiben megoldódik, az megoldódik a nagyobb egységekben is. Azt se feledjük, hogy a lélekközösségek egymást segítő ereje sokkal biztosabb eredményt hoz, mint egy magányos sors. Ha valaki megold valamit, kihat a többiekre is.

Sorsunk változik. Új lapokat oszt ki a rejtett paklinkból, amelyet születésünkkor hoztunk magunkkal.

Tegyük fel a kérdést. Mi az, amibe már nagyon belefáradtunk? Hol lenne a helye a megújulásnak?

Aki most segíthet, Ő Egy gyermek, aki elveszett valahol és valamikor. Bár ez problémakör, a leszakadt gyermeki lélekrészek problémája messzire mutat a generációk sorozatában, most mégis csak egy aspektust érdemes kiemelni, mert talán Ő mindent megold az erőviszonyaink rendeződésében, amit erre az évre szántak nekünk. Vagy mi szántuk magunknak.

A kép, amivel dolgozni lehet ezekben a napokban:

Álljunk egy képzeletbeli tükör elé. Ezen a tükörképen minden ott van. Az is, aminek nem kellene ott lennie sorsunk szerint. Ott van a hiány, amit nem tettünk meg. És ott van minden győzelmünk és kudarcunk lenyomata. Szellemi lények, beragadt lelkek.

Arc vonásainkban, plusz vagy mínusz kilóinkban, bőrünk lenyomataiban.

Most nyúljunk a korona csakránkhoz, és előre, lefelé húzzunk le egy képzeletbeli cipzárt egészen a lábujjainkig. Engedjük leesni és lépjünk ki a leváló rétegből.

A tükörben ismét ott egy arc, egy alak. Ő az, aki bármiért is rajtunk keresztül élte a sorsát. Nagyszülő, szülő, testvér, ikerlélek….

Most nyúljunk hátra a tarkóhoz, és onnan húzzuk előre a korona csakrán keresztül a képzeletbeli cipzárt. Ha lefut a földbe a cipzárt, akkor engedjük. A belső képeink pontosan jelzik, mit is kell tennünk.

Lépjünk ki ebből is.

A tükörben most ott van egy kisgyerek. Ő még tisztán az, aki a jelen sorsod szerint lenned kell. Nincsenek benne karmák, átvett programok, külvilági hatások. Csak Ő van tisztán és egyszerűen.

Csak kérd a fizikai, lelki és szellemi szülőket, hogy lépjenek a gyermek mellé, ahogy engedi a közös aura. Jelen esetben még mindegy hogyan rendeződnek a gyermek köré, csak a 3×2 szülő legyen egy auratérben.

A fizikai szülő egyértelmű mindenki számára. A lelki szülők az ősök generációinak közös ereje, vagyis a vérvonal, ahová megszületünk időről időre. A szellemi szülők pedig az a Forrás, amely táplálja a vérvonalat. Univerzális energia forrás.

Mindezt ki hogyan látja, az egyedi. Minden úgy van jól, ahogy van.

Nézz ismét a tükörbe és lássad, hogy a gyermek lénye ráigazodik a mostani, jelen időszakodra. Átlényegít.

Ez a képsorozat egy összegzés, rendezés. Ha valaki nem túlzottan szeret így képek alapján dolgozni, elég, ha elolvassa és próbálja a maga módján értelmezni.

Az agy érteni fogja a szimbólumokat.