Ez az év az önértékelésünket vette célba erősen. Mindezt azért, hogy válaszokat kapjunk önmagunkról és a világban elfoglalt helyünkről.
A sors adott valamit, bár valószínűleg nem egészen abban a formában, ahogy szerettük volna.
ÉS elvett valamit, mert csak mi ragaszkodtunk, de szükségünk nem volt már rá régóta.
Ha jól értettük sorsunk célzásait, és meg is tettük a lépéseket a megoldások felé, akkor az elkövetkező hónap bár mozgalmas lesz, ennek ellenére nem okoz töréseket.
Mit Kellett volna elengednünk?
Mindenkinél van egy életterület, amelynek érzelmi kivetülése nagy kihívást jelent.
Vagy lázadunk, vagy túlzottan függő helyzetben vagyunk.
Meg szeretnénk felelni valamilyen elvárásnak. Valamit megmutatni, hogy lássák mások is, vegyék észre végre.
Azt már tudjuk, hogy ez a gondolatvilág rossz eredetet hordoz.
Senki nem kíváncsi arra, hogy mit is szeretnénk ezer úton bizonyítani önmagunkról, és senki nem adja meg az oldást, hogy nagyon jól csináljuk, szeretve vagyunk, okosak vagyunk, szorgalmasak stb… A dicséret legfeljebb beetetésként jön, hogy ki ne szálljunk az igából. Ez a fajta dicséret nem hoz nekünk jó érzést, nem ad energiát, hisz érdekből fakad. Nem jó eredőből jön az energia.
Legfeljebb kihasználják mások ezt a törekvésünket, de nem értékelik.
Viszont lehetőséget nyújt arra, hogy bizonyítsunk. Ez egy függőség, amely az önértékelési zavarunkból fakad. A függőség pedig újabb függőséget és kompenzálást hoz magával.
És természetesen ott van mindennek a dacos ellentétje, amikor megtagadunk mindent, ha már nem kapjuk meg a vágyott érzést.
De vajon a külvilág fogja megadni mindezt?
Biztosan nem.
Amíg bennünk háborúznak az ősök, amíg szüleinknek próbálunk bizonyítani, vagy lázadóan ellenállni, hol az apai, hol az anyai vonal érzelmi rángatása irányítja az érzéseinket, addig nincs bennük béke. Addig valakinek bizonyítani akarunk, aki energetikailag hasonlít az ősünkre, akinél az irányító vezérszál van. Legyen az társ, gyerek, főnök stb…
HOgy ezt előző életnek hívjuk? Hívjuk inkább genetikai örökségnek. A testünkben hordozott emlékezetnek. Az agyunk jobban tudja kezelni ezeket a testhez kapcsolódó meghatározásokat.
Ott belül, bennünk kell kiegyenlíteni az energiákat.
Az október hónap olyan energiateret épít körénk, hogy mindez rendeződni tudjon. Ez a hét már erre készít fel.
Tehát nézzük át időben, hogy az szüleink felé miféle megfeleléseink voltak gyerekkorunkban. Ezeknek mi lett a következménye, és mi maradt még meg a mindennapjainkban, amelyek eltérít minket önmagunk alkotó, teremtő lényétől. Vagyis hol van még megfelelési kényszerünk.
Hol várunk még valamit a sorsunktól, amit úgy vélünk, hogy megjárna, de nem kaptuk meg. És ne feledjük, általában más köntösben érkezik a megoldás, mint azt mi elvártuk volna. Tehát észre sem vettük.
Ezen a területen még ott van egy vagy eltúlzott energia, vagy nem táplált energia. Túl sok, vagy túl kevés az általunk befektetett energia. Valami, valamiért nem tud változni, csak körkörösen mozog, nem tud egy másik körbe átnyílni, ahol a változásunk van.
A kép, amivel segíteni tudunk:
Lássuk, hogy a csakra középpontjából elindul egy energiaszál, amely leír egy kört és önmagába tér vissza. Elindul a másik irányba, ott is leír egy kört, majd visszatér a középpontba. Rétegenként építsük az energiaköröket, mintha az almát a magháztól kezdve építenénk fel rétegenként.
Amikor felépült, akkor mindez lüktet, pulzál, az energia folyik ki a magházból, és áramlik minden rétegen keresztül.
Ezzel megmozdítjuk a pangó energiákat. És rendezzük azokat a részeket a réteges építkezéssel, ahol bármiért is túl sok energia mozog valaminek a rovására.
Mindezt érdemes a 2-es és 3-as csakrán végigvinni.
ÉS ahol érezzük, hogy szükség lenne rá. Ahol fáj a testünk, az a rész pontosan megmutatja a területet, ahol rendezni valónk van. Gyógyítsuk be a régi sebeket, hogy ne a fájdalom és hiány motiválja mindennapjainkat. ÉS ne feledjük el, hogy a túl sok éppen olyan rossz, mint a kevés.