Tegnap említésre kerültek a gének, ma pedig a tudatosságunk. Ehhez kapcsolódva pedig az információk.
Azt mondjuk, hogy fejlődik a világunk. Egyre több kütyüke, ami azonnal mutat bármit, internetes és egyéb hálózatok, amelyek felgyorsítják az információ terjedését, utazni lehet bárhová Földünkön, gyógyszerek, találmányok ezrei, amelyek hivatottak egészségesebb élet lehetőségét megadni stb..
Én fejlődésnek, tudat fejlődésnek ezek következményeit hívnám, amelyek az érzékelésünket és felismeréseinket segítik. Érzelmeink rendezésében segítenek.
Rengeteg olyan információ eljut hozzánk, amelyet felhasználva jobban megérthetjük önmagunk és önmagunkon keresztül a külvilágot.
Éppen ezért sokkal gyorsabban tudunk változni, változtatni, mint akár pár évvel ezelőtt. Felgyorsult az idő, mert a változások gyorsabbak. De ez az idő hogyan hat vissza a testünkre? Mit tudunk kezdeni az információkkal, amelyek ezernyi frekvencián érkeznek?
Eddig is ezernyi frekvencián érkeztek az információk, csak nem volt eszköz amely lefordította volna egy olyan nyelvezetre, amelyet az emberi agy is tud használni. Egyre több olyan ember születik, akiben ott a “fordító”, és kiolvassa a szem és fül számára nem látható és hallható információkat. Vagyis a test egyre inkább alkalmasabb lesz a “nem látható világ” érzékelésére. Ami már igen nagy tudati fejlődést jelez.
Nem vagyunk elzárva a látható és nem látható világtól és az információktól. Bármit megtudhatunk, bármiről. Ha keresünk.
Természetesen ennek megvan az összezavaró hátránya is, de a józan ész, önmagunk helyes paraméterezése és a külvilág szemlélése segít kiszűrni az információkból csak annyit, ami segíthet minket.
Az információk segítségével kiderülnek, felszínre jönnek az eddig rejtett érzelmi blokkok. Rólunk és világunkról. Amivel az érzelmi állapotainkat újra és újra tudjuk értelmezni. Számomra mindez hologramként vetül ki a testből. De mindenki máshogy érzékeli.
Ezáltal fejlődik a tudatosságunk. Ahhoz, hogy a génjeinkben rejlő érzelmeinkre ható kódokat meg tudjuk változtatni, el kell érni egy tudatossági szintet. Ezekkel semmi újat nem mondtam még, csupán összefoglaltam olyan információkat, amelyekre szükségünk lesz az elkövetkezendő időben.
A fejlődésünkhöz szükséges tudatossági szintet elérni csak úgy tudjuk, ha átkelünk saját poklunkon és közben megváltoztatjuk önmagunk. Leginkább az érzelmi hozzá állásunkat a helyzetekhez.
Ennek nagy részén valószínűleg sokan túl vannak már. Világunk idő-tér egységeit meghatározó matematikai képletek, világunk mátrixának összetartó formái mindezt biztosítják számunkra.
Mint ahogy azt is, hogy kilépjünk ördögi köreinkből és megnyissunk egy új szintet a vérvonalunk előtt.
Lassan elérkezünk oda, hogy vissza kellene juttatni felismeréseink kódsorát a dns rendszerünkbe.
Egy adott frekvencia szinten, amely szintén a sorsunkba van kódolva. Soha ne feledjük, egyedi konstrukciók vagyunk, egyedi megoldásokkal. A sémák adnak gondolati mintákat, de kész megoldásokat nem.
Már vannak kutatók, akik ennek a tudásnak egy részét feltárták. De kellene a kulcs hozzá, amely bennünk rejlik. Egy adott frekvencia szintre beállítani azt a csakránkat, ahol sorsunk kulcsa rejtőzik.
Egy adott csakránkat, amely behangolja a többit is. Mindenkinek más ez a csakra. Onnan tudjuk hol kell keresni, hogy ebben az évben, a hozzá tartozó szervekkel volt problémánk. Ennek gyengesége már születésünkkor is megvolt. 3-4 éves kör körül megjött a törés helyzet, ami aktiválta a folyamatot a szervben. Vagyis felszínre jött egy hologram, egy kép, és működtetni kezdett sorsunkban helyzeteket, viselkedési mintákat, reakciókat.
Legtöbb érzelmi drámánk okforrása itt keresendő. A következmények pedig már átfertőzhették a többi csakra működését is. Ezért idővel “süketté” vagy “vakká” lettünk bizonyos helyzetekben.
Amivel segíthetünk:
Keressünk egy emléket, ahol valamelyik szülő felől azt éreztük, hogy “eldobott magától”. Elutasított.
Vezessük körbe az energiát, vagy lássuk ennek a párját. Ahogy magához emel, elfogad.
Biztosan ott volt a sorsunkban ez is, csak nem észleltük már.
Csináljuk addig, amíg a mellkasunkban elutasítást érzünk. Ez egy körbe mozgó energia.
Távozik tőlünk, megéljük az elutasítást, elszakadást.
Visszatér hozzánk, megéljük az elfogadást, egybeolvadást, támogatást.
Évi, Omah, és ismeretlen Segítő köszönöm a válaszokat, nem tudom hogy kell a gombolyagot energetikailag megszüntetni, de a szándékomat kifejeztem hátha odafentről segitenek. Sok kulcsszót és összefüggést kaptam, szerintem ha a kulcsszavakat végigviszem egy egy hétig akkor a gombolyag kisebb lesz ha fentről nem oldják esetleg 🙂
Foglalkozz a témával, mert amire ráfókuszálunk ott megjönnek a válaszok és a kihívások. Ez pontosan egy olyan időszak, amikor gyökeresen változtathatunk önmagunk bekövesedett részein. ÉS ne feledd el soha, az hogy ilyeneken gondolkodsz, hogy változol, hogy teszel azért, hogy a kapcsolataid, és önmagad rendben legyetek, ez már értékes emberré tesz. És mivel képes is vagy rá, ez már önmagában mutatja, hogy olyasmikkel születtél meg, ami érték. Ez nem vették el tőled, mert senki nem teheti. Mi magunk rejtjük el és nem használjuk. Ezernyi okból. Neked kell rájönnöd ezek értékeire, és tudni, hogy ott az erő benned, hogy megváltoztassad vérvonalad karmáit.
[Beatrixnak] Évi is említette mostanában a vadhattyúkról szóló mesét. Én a mesét tavaly augusztusban elemezgettem, kifejezetten az angyalokban megformálódott sérülés / kiszakadás / eltávolodás okán.
A mesében a „(megsérült) királynő” [mint a Birodalom Anyja] „elűzi” a gyermekeket, akik így (az életük TERÉT elveszítve)(apátlanul-anyátlanul) „idegenben élnek” és egyre távolodnak a saját sorsuktól. Az „újjászülető” „királylány” azt választja, hogy visszavezeti az életbe a testvéreit / családját / saját sorsát… és elkezdi a SAJÁT sors-rendezését ennek érdekében. Később „rátalál” a[z ifjú] Király [a Birodalom Atyja, azaz a MINDENSÉG-FORRÁSA], és EGYÜTT végül megformálják a kiszakadt gyermekek hazavezető-útját is…
A mese értelmezése során számomra az világosodott meg, hogy a Királynő (az anya) nem gyűlöletből küldte világgá a gyerekeit. Benne-magában akaratlanul megformálódott egy elváltozás, amit (valószínűleg „ÚJ” jellege miatt) nem értett / nem tudott kijavítani. Ez volt az oka annak, hogy nem tudott [egy Új Élet-Szakasz elején] hozzákapcsolódni az „Atyához”, nem tudták EGYÜTT megteremteni az „Otthont” önmaguk és gyermekeik számára.
A Királynő amikor látszólag rontásnak tűnő utolsó szavaival világgá „zavarta” a gyermekeit, ÓVTA az életüket „ahogyan tőle telt”. Tudta, hogy nincs ereje / tere a gyermekei életben-megtartásához, ezért küldte el őket… addig, amíg képes lesz újra TERET adni az életükhöz… a megtört életük rendezéséhez… Az Atya sem önszántából nem kapcsolódott a gyermekeihez… az Anya (akaratlan) elváltozása volt az oka annak, hogy nem tudtak [az otthon megújulása pillanatában] „egyé-válni”.
A hazatérését tudatosan választó és megkezdő királylány „bezárja” azt a képességét, amely korábban megsérült benne (ő némaságot vállal fel addig, amíg a „hangját” / gondoskodását újra tisztává építi vissza… amíg az Alázat és Szeretet újra felépül benne…)
Ha el tudsz vonatkoztatni attól, hogy az írásomban a mesét kifejezetten az angyalokat érintően elemezgettem, lehetséges, hogy találsz az írásban néhány segítő gondolatot. Amely írás-résznél érzed, hogy nincs dolgod vele, azt nyugodtan ugord át…
https://omah.gportal.hu/gindex.php?pg=37332511&nid=6823742
Köszönöm! Ahogyan tegnap olvastam a válaszaitokat, az első dolog amivel kódolni kezdtem az „minden amit az anyai szeretet hiánya okozott”
Álmomban hosszu barna hajam volt, az arcom is másabb az alkatom is de én voltam mégis. Piros kosztümfelső féle volt rajtam. A párommal itt a völgyben álltunk a kocsival és elköszöntem Ő elindult hogy majd találkozunk. Én pedig gyalog szaladtam fel a hegyen, könnyü voltam és vidám nem fáradtam el, jól esett szaladni és meglepett a könnyedség. Mellettem egy idegen srác szaladt és elmellőzött gondoltam köszönök neki de valamiért mégsem. Felértünk a házunkhoz ott várt a párom a kocsi mellett, ismerte a srácot is köszönt neki. Aztán nekem is és bejöttünk a lakásba. Majd lent voltam egy téren, egy férfi hozott nekem olyan piros nadrágot ami tökéletesen illett a felsömhöz, felvettem. Aztán már itthon ültünk az ágyon, ő megpuszilt, de én mondtam neki hogy nekem van párom és őt választom. Mondta hogy becsületes vagyok és nem fog nekem ártani, tiszteletben tartja. Ami fura volt hogy eközben a jobb kezem ujjai között papirból kivágott köröket kevertem és raktam a párnámra a nevem betüi voltak de összekeverve. Aztán ismét a téren voltam és egy férfi haját vágta valaki aki barátságosan dicsekedett nekem nézzem milyen ügyes. A férfi haja nevetségesen összevissza violt vágva mintha szarvai lettek volna. Mondtam igazitsa már meg, mindig mutattam hogy hol ő meg ugy vágta és végül jó lett. (minden helyszinváltás között egy sötét mély földalatti medencében – mint egy strand medence usztam) Ez jelképezheti az anyám hasában töltött időt? A szomszédasszony elmondta nekem hogy anyám sose beszélt a terhességéről vagy hogy jajj de jo lesz vagy nem simogatta meg a hasát , és a korházba oda vissza , kiságyat, pelenkákat is ők és a többi szomszéd dobták össze neki, nekem. Amikor hazahoztak is az ö szobájuk közepén tettek le, és a fürdetésemet is ő mint gyakorlott anyuka végezte. Valahogy olyan volt mintha azt gondolta volna ha nem vesz tudomást a létezésemről majd eltünök talán. Hát azt hiszem volt amiben sikerült neki mert bár fizikailag jelen vagyok az életem értelmét és célját hiába keresem.
Megpróbálom kettő részletben feltölteni a hozzászólást, hátha így sikerül:
Évi (a saját tapasztalatai alapján) valószínűleg ezeket a képeket (is) képes úgy értelmezni, hogy az a ’mostban’ gyakorlati útmutatást adhasson. Én a saját tapasztalataim alapján, illetve a mostanában megértettek alapján inkább ’Az-Alapok’ felől tudom értelmezni ezeket a képeket.
A kép első része (amikor még csupán a piros kosztüm-felsőt viselted) utalhat az Eredő-Birodalmadra. A ’párod’ ebben az esetben lehet az Eredő-nagy-TEREMTŐD… vagyis az, aki megformálta a ’szellemi testedet’.
A szellemi (esetleg lélek-jellegű?) testet [a piros kosztum-felsős testet] én (Ön)Lényegi testnek nevezem. Az (Ön)Lényegi testben válunk ’élővé’: A-LÉTEZÉSBŐL ’Kiáradt’ (még tudattalan) ’én’-rész Berögzült az Eredő-Birodalomba (A-Kiáradt-Valóságba), és az Eredő-Birodalom nagy-TEREMTŐJE Gondozásában felépül a Tudatossága.
A piros kosztüm-felsőnek lehet egy olyan értelme is, amit ma már ’Eredő-Ön-Jellegnek’ nevezünk. Ez a nagyon fontos MEGFORMÁLT (!) részünk két fő elemből tevődik össze [és ma már az anyagi-testben is be van rögzítve, tehát az anyagi-testben is fel tudjuk ismerni!!!]:
(1) A-LÉTEZÉSBŐL Kiáradt ’én’-részben berögzült ’Eredő-Kiáradási-Szándékból’ [ez az életünk olyan FŐ-Iránya, amelytől soha nem szakadhatunk el]
(2) és az Eredő-Birodalmunk ALAP-JELLEGÉBŐL [ha a képben a ’pár’ az(Ön)Lényegi testet megformáló-gondozó Eredő-nagy-TEREMTŐ, akkor az Ő Meghatározó Jellege]. [A SZOLGÁLAT Birodalmának ALAP-JELLEGE az ALÁZAT, a JÓSÁGBÓL eredőké a MEGBECSÜLÉS. A VILÁGÉ egyfajta ’Tapintatos-Közeledés a Teljes-Megismerés-és-Megértés érdekében”… Minden Birodalomnak más az ALAP-JELLEGE.]
Amikor a pároddal a ’völgyben’ álltál, majd elköszöntetek és ő elindult, hogy majd találkozzatok, lehet egy Különleges-Út (valószínűleg a Szolgálat) megnyitása: tudatosan eltávolodsz az otthonodtól (völgy), és ebből az eltávolodottságból visszatérsz (saját erődből) az otthonodba / a párodhoz. Ez lehet annak a belső (különleges) útnak a megformálása, amelyet az (Ön)Lényegi testedben építettél fel az Eredő-nagy-TEREMTŐDHÖZ. Ekkor még könnyű volt a hazavezető út… mert még csak az út formálódott benned a tanulófolyamatod részeként.
A piros kosztüm-felső utalhat a választott Különleges-Út Fő jellegére (irányára). Utalhat arra, miben ’tudsz’ majd másoknak segíteni (milyen jellegű ELTÁVOLODÁSBÓL tudsz másoknak segíteni a hazatérésükben…).
A következő képben a „LENT a TÉREN’ (ahol egy másik férfi hozott a felsőhöz tökéletesen illő nadrágot, amit felvettél) utalhat arra, hogy egy KÖZÖSSÉG Befogadásába kerültél, ahová „begyökereztél”, hogy ANYAGI-TESTBEN is élhess. A nadrágot (anyagi testet) adó férfi ebben az esetben ennek a Közösségnek a MEGTARTÓI-Teremtője. [A Föld Közösségének a MEGTARTÓI-Teremtője a Földanya].
Az ágy a Közösség Életébe való begyökerezésre is utalhat (ez a másik férfi ’Teret-Adott’ az ottani élethez). Talán a körökön lévő betűk saját magad által készített ’EMLÉKEZTETŐ’ is lehet. A papír utalhat arra, hogy „itt lent a téren” számodra elérhető „anyagból” készítetted el az „emlékeztetőt” (mint egy kulcsot?, kaput?), hogy majd könnyebben ráismerhess saját magadra, ha nagyon Eltávolodnál „Lent-a-Téren” a saját-valódtól… ha Elfeledkeznél arról, hogy ki vagy… honnan és miért jöttél…
A TÉR(b)EN a következő tapasztalat talán azt mutatja, hogy mi lehet a VÁLASZTOTT Különleges Utad (Szolgálatod?) fő jellege: Felismerni már a kisebb ’Eltávolodásokat’ is [dicsekvés, ügyetlenül végzett (elcsúfító?) munka… ami ’KIIGAZÍTÁST’ igényel]… és megmutatni másoknak, hogyan lehet KIJAVÍTANI azt, amit figyelmetlenségből vagy tudatlanságból „elrontottak”… hogy „végül jó legyen minden”…
(Második részlet:)
A „magára hagyottság” (amikor a szülő / társ > Eredő-nagy-TEREMTŐ, MEGTARTÓI-Teremtő nem tudott közvetlenül gondoskodni az életre-befogadott teremtőkről) sajnos mindenki életében megformálódott nehézséggé vált mára. Már nem egyszerűen (1) a „völgyben”, vagy (2) „lent-a-téren” vannak sokan, hanem (3) „sötét mély földalatti medencében”. Itt már olyan a „valóság”, „mintha nem akarna bennünket a szülő”… és a gondoskodásban tapasztaltabb „szomszédasszony” „pótolja” a gondoskodást…
Ez a helyzet MUTATJA, hogy mára vannak olyan Közösségek, ahol nem csupán az egyedi-teremtőkben vannak komolyabb sérülések (amiket Rendezni, Kiigazítani szükséges), hanem a MEGTARTÓI-Teremtő GONDOSKODÁSÁT is teljesen új alapra szükséges áthelyezni [ez minden Közösségben már folyamatban van]. Amíg ŐK nem igazítják ki a SAJÁT ÉLETÜKET, addig nem tud megkezdődni az általuk életre-befogadott egyedi-teremtők Életének HAZAVEZETÉSE / (tartós eredményt hozó) Sors-Rendezése sem…
A gondoskodásban tapasztaltabb „szomszédasszony” lehet a VILÁG (Ő sok „magára hagyott” teremtőt fogadott be eddig ideiglenes-gondoskodásra a Birodalmában megformált Gondoskodási-Terekbe), és lehet még a KÜLÖNLEGES Gondoskodás érdekében megformált SZOLGÁLAT Birodalmának nagy-TEREMTŐJE (és mellette az ÉDES), illetve az IRGALOM Birodalmának nagy-TEREMTŐJE… ŐK az utóbbi teremtő-szakaszokban egyre KÖZELEBB HÚZÓDTAK A-Teremtett-Valósághoz, hogy segítsék a Közvetlen-Gondoskodásukkal a „magára maradt” teremtőket…
Mind a gyermek (egyedi-teremtők), mind a szülők (valamilyen belső törést szenvedett nagy-TEREMTŐK / MEGTARTÓI-Teremtők) sérüléseit egyszerre szükséges Kiigazítani… mindannyian megkapják ehhez a segítséget… a Különleges-Utakon…
Ha jól értettem, amikor a születésed után hazavittek, a szomszédban tettek le a szoba közepére? Ez kifejezetten annak a nehézségnek a „helyzete”, amikor a MEGTARTÓI-Teremtő már szinte egyáltalán nem képes gondoskodni a saját gyermekeiről… ez az életet már szinte közvetlenül veszélyeztető nehézség…
Mind a gyermeket, mind a szülőt (külön-külön is) segíteni kell a benne megformálódott EL-Változás Kiigazításában… és amikor az majd lehetségessé válik, szükséges lesz az is, hogy egymás felé elkezdjenek közeledni… és elkezdjék tudatosan újra felépíteni a BIZALMAT…
Van tapasztalat arra, hogy az elkezdődő tudatos sors-rendezések hatására nagyon gyors is lehet a Hazatérés… máskor pedig csak lassúbb lépésenként lehetséges (ez függ a sérülés jellegétől és a megmaradt tudatosságtól).
Az élet ÉRTELME és CÉLJA könnyebben felismerhetővé (és megérthetővé) válik, amint sikerül a FÁJDALMAK kioldása és a „rárakódott [(Ön)Lényegtől] idegen minták (színek?)” leválasztása…
Számodra a piros szín, illetve a „párnán hagyott emlékeztető” is segítség lehet „A-Középpont” [illetve az első képben megformált hazavezető-út] megtalálásában…
„Minden amit az anyai szeretet hiánya okozott”
Minden sérülés mélyén valamilyen „Megértési nehézség” van. Valamilyen Felnyíló ÚJ Megtapasztalásnak nem voltunk még képesek megérteni a célját / lényegét…
Valami olyat KEZDTÜNK EL, ami azt a célt is szolgálta, hogy EGYMÁSHOZ KÖZELEBB KERÜLHESSÜNK… nem volt erre addig még tapasztalat… nem voltak (egyetértéssel megformált) „Szabályai” a KÖZELEDÉSEKNEK… és ez szinte mindenhol sérüléseket okozott… El-Távolodásokat…
Ma már a TAPASZTALATOK alapján minden Közösségben formálódnak azok a Szabályok, amelyek „Keretét” adják annak (1) mi megengedhető, (2) és mi az, amitől távolságot kell tartanunk…
Olvasom az irásodat… nekem van egy állandó ellenségem, mármint én mindig haragszok egy emberre, aztán ha megbocsátok neki v javul a viszonyunk a másik emberre haragszok. Ezt ismertem fel egy két hete magamban és nem tartom normálisnak és nem tudtam mire vélni mert ahogy visszatekintek ez végigkisérte az életemet. De azt nem kétlem hogy ezt anyámtol örököltem, ő ugy is nevelt hogy minek köszöntél neki minek szoltál hozzá, nem érdekled azt te, stb Ő mindenkire haragudott. A bennem levő harag meg sokszor egy emberre irányul, nem zuditom rá csak forr bennem. Ez sem normális ezen is dolgozni fogok.
„Távolság-tartási” nehézség is lehet ez, aminek az ALAPJA valamilyen sérülés (bezáródás?) lehet a Bizalomban…
A Különleges-út (például a Szolgálat) arról szól, hogy segítsünk másokat Felismerni honnan erednek a nehézségeik, és azok hogyan javíthatóak ki.
CSAK AKKOR tudunk segíteni másoknak, ha KÖZELEBB tudunk hozzájuk kerülni [ÚGY (!), hogy ezzel ne okozzunk se magunknak, se másnak újabb nehézséget].
A „feszülés” vagy harag oka lehet az, hogy BELÜLRŐL folyamatosan JELEZ: meg kell tanulnunk, hogyan kerülhetünk másokhoz (harmonikusan) közel… Erre azonban csak akkor vagyunk képesek, ha kijavítottuk magunkban (legalább a legnagyobb) sérüléseinket, és így JÓL tudjuk használni a KÜLÖNLEGES Belső Útjainkat [ez egy belső KÖZVETLEN út a MEGTARTÓI-Teremtőhöz, és rajta keresztül az Eredő-nagy-TEREMTŐHÖZ (így a SAJÁT ÖnLényeghez is!)… végső soron pedig a MINDENSÉG-FORRÁSÁHOZ].
A KÜLÖNLEGES Út (így a Szolgálat) lényege az, hogy a MEGTARTÓI-Teremtő ÚTMUTATÁSA szerint kerülhetünk közel olyanokhoz, akiknek segítséget adhatunk… a MEGTARTÓI-Teremtő „tanítja meg” milyen módon fordulhatunk oda „GONDOSKODÓAN” (Megerősítés adása céljával) azokhoz, akikhez KÖZVETLEN áramlást nyit meg a MEGTARTÓI-Teremtő…
Ahogyan „gyógyítjuk a sérüléseinket”, ez a belső Különleges (fontos: Különleges) út egyre inkább újjáépül. Csak TUDATOS munkával építhető fel. És csak az TUDJA felépíteni, akinek az (Ön)Lényegében TUDATOS SZABAD VÁLASZTÁST követően MEGNYITÁSRA került a Különleges önépülés valamely választott iránya…
Meg kell tanulnunk, mik a Szabályai a társakhoz való KÖZELEBB kerülésnek ABBAN A KÖZÖSSÉGBEN, AMELYBEN ÉPPEN ÉLÜNK.
A Közeledésnek két fő formája van:
(1) Az Élet ÁLTALÁNOS jellegű megnyilvánulásában (például itt a Földön) Egyetértéssel Választható CSALÁDI vagy BARÁTI jellegű közelebb kerülés, illetve valamilyen együttesen végzett tevékenység / munka is közelebb hozhat bennünket egymáshoz.
(2) Aki tudatosan megnyitotta a KÜLÖNLEGES Tudatosodást, azt a MEGTARTÓI-Teremtője „különleges okból” is közelebb vezetheti másokhoz… például azért, hogy megtanuljon tőlük valamit… vagy segítségére legyen másnak egy nehézség megszüntetésében vagy egy veszély elhárításában.
Lehet, hogy ahogyan újra megerősödik a Bizalom, és letisztulnak a Közeledés (részben megújult) Szabályai, a feszülés és harag is megszűnik…
Ja a hozzátartozo szerv a látás, gyermekkorom óta rossz a szemem és anyám 3-4 éves koromban is rámzárta a kiságyat meg a szobaajtót (gondolom előtte is de ez utobbiak már tudatos emlékként vannak bennem ) hogy az éjszakát a biologiai apámmal töltse aki nem ismert el és nem nézett rám se. Mit nem látok meg? Kérdezték többen, mi az amit nem akarok meglátni (azért lehet rossz a szemem) de nem tudom, én probálom minden felől nézni de nem találom az okát. Mit kéne meglátnom hogy ezt feloldjam?
Talán önmagadat aszerint, ami a sorsodban megadatott mint lehetőség, de az önértékelésed miatt nem is tudsz róla. Könnyű ezt így leírni, de ezt nagyon nehéz jól felmérni, ha korlátozva vagyunk. Ezért kell az önértékelésedet letisztogatni, rendezni. A párod értékelése feléd már nagy érték. Azt is vedd át, hogy mit szeretnél tanulni, hol szeretnéd képezni magad, amire nem volt lehetőséged régebben. Hol éreznéd jól magad, milyen munkában? Merre szeretnél elmozdulni a takarítástól? Ami nem probléma,ha jó helyed van. De mivel nincs, ezért a sors szeretné, ha tovább lendülnél.
Kedves Évi!
Rég irtam már Neked viszonylag. Pedig gyakran álmodok furcsákat szinte naponta de már most nem akartam leirni mindig. Dolgozom azota is az önértékelésemen, de valami eszméletnlen nagy gubancba keveredtem, aminek annyi vége és utja van hogy egy hatalmas gombolyag előtt állok tehetetlenül s várom hogy majd a kódolás meghozza azt a szálat ahol elkezdhetem lebontani. Tegnap irtál a „törésekről” ha jol emlékszem. Én nem tudnám az idejét megmondani mikor törtem el valamit, vagy hagytam el vagy ejtettem el. De az elmult néhány hétben török zuzok, percenként esik ki bármi a kezemből és ami törhet az el is törik. És néha az agyam az elmém…. fel se fogom ami történik, mintha itt se lennék, másodperccel ezelőtt elmondott dolog nem ragad meg az agyamban. Nem értem mi történik. Ja és bocs hogy leirom de nagyon erőtteti a sors bele a képembe álom és valoság formájában is a Wc-t dugulás történik naponta többször,itthon. én takaritom el. Takaritói munkakörben vagyok a munkások ugy hagyják a mellékhelyiséget hogy van hogy sirok takaritás közben (angol wc-t nem ismerő kissebbség) annyira megalázó és undoritó és álmomban is rengetegszer elöjön az utobbi időben a Wc- dugulás , mocsok kombó. Mióta az önértékelési zavaromra kodolok. Mit üzen ez? Rengetegszer lázad bennem a lélek, hogy ténnyleg csak ennyire lennék jo? Nem ugy érzem hogy ez a sorsom és azt hiszem max azt üzeni hogy még mindig más szarát takaritom (öröklött dolgok? ) De elegem van, nem értem nem találom az akadályát miért nem élhetem végre a saját sorsomat? De hogy jot is mondjak , emlékszel amikor meséltem hogy a párom félek elhagy majd amikor elutazik külföldre nélkülem? Nos egy hét után hazajött és hozzám is költözött mert rájöüütt hogy velem akar lenni és nem jo neki nélkülem 🙂 Tehát mégegyszer köszönöm hogy tartottad bennem a lelket. 🙂
Talán hasznos lehetne a szeptember 20-i írásban Évi által ajánlott gyakorlatot tudatosan, TÖBBSZÖR is elvégezni.
Minden alkalommal (kis lépésekben) „Az-Elengedhetőt” „húzhatnád le magadról” (léphetnél ki belőle), és így talán elkezdhetne kitisztulni a kép / „az-ami-aki-már-látható” (minek a rendezésének lehetne éppen akkor tudatosan nekikezdeni)…
Érdemes lehetne talán az „eredendő-édesanyád” közvetlen segítségét kérni ebben (mely életrész rendezésének hogyan kellene nekikezdeni)… és ugyanígy a saját (Ön)Lényeged vezetését (segítse megérteni hol kell még türelemmel lenni, mire kell éppen nagyon odafigyelni).
Az újabb rendező-utak „egyszerűbb, egymásra épülő kis lépésekből állnak ma már”… az egyszerű hétköznapi tapasztalataink alapos megfigyelésével, értelmezésével egyre közelebb jutunk a teljes-megértésekhez…
A tárgyak összetörése néha jelezheti azt, hogy egyes élet-részeink gyógyulnak / egyes terhek elengedésre kerültek. Gyakran azonban a saját (Ön)Lényegünk így figyelmeztet: „EGYSZERRE CSAK EGY DOLGOT CSINÁLJ, ÉS A TELJES FIGYELMEDDEL ARRA ÖSSZPONTOSÍTS”.
Ma varrás közbeni tapasztalat: a már majdnem kész munkát körbeférceltem az utolsó körbevarrás előtt. A cérna csomós lett. Próbáltam megszüntetni a csomót, de nem sikerült, így elvágtam a cérnát, és a maradékkal folytattam a fércelést… Közben eszembe jutott, hogy így rövidebb lett a cérna, és nem lesz elég a körbevarráshoz… majd egy újabb darab cérnát kell levágnom (a „nagy-egészről”), „befűzni a tűbe”, hogy teljesen körbeérjek… Tanulságként: amikor egy gubanc keletkezik, EL KELL DÖNTENÜNK MAGUNKBAN, HOGY MIT AKARUNK:
(1) Ha nem akarom elveszíteni az életemből azt ami összekuszálódott, akkor neki kell kezdeni türelmesen a kibogozásnak (a gyengébb / érzékenyebb ön-részek feltisztításának és megerősítésének)(kapcsolatok rendezésének).
(2) Választhatom azt is, hogy a gubancot „nem viszem tovább”, „levágom az életemről úgy ahogy van mindenestől”… ekkor a benne lévő „tapasztalat” nem marad meg „élőn” bennem… valamit végleg lezárok. Ilyenkor utóbb választom majd azt is, hogy „egy új szálon” újra felépítem magamban amit így „elengedtem”… nem pontosan ugyanaz lesz már, csak hasonló (de a kibogozhatatlan gubanc nem terheli tovább az életemet)…
Évi írta korábban, hogy a wc a „megemészthetetlen” részek elengedését is jelentheti…
Sokan vagyunk, akik korábban tudatosan magunk zártuk le a látásunk egyes részeit. Ilyenkor nekünk magunknak kell „rendelkeznünk” arról, hogy most mi legyen ezzel a korábbi „bezárással”:
(1) feloldjuk-e az ideiglenes lezárást és visszaépítjük a természetes érzékelést,
(2) vagy olyan ön-részt zártunk be korábban, amelyben valamilyen „elhajlás” volt, és ezért azt abban a formájában nem tartjuk meg (végleg lezárjuk). Ez utóbbi esetben választható az is, hogy „tiszta / sértetlen” alapjáról (amikor arra megfelelően előkészültünk) majd újra megnyitjuk az életünkben a (sérült formájában véglegesen) lezárt Érzékelési utat…
Ha nem a saját rendelkezésünkkel zártuk le korábban a látást (vagy más érzékelést), hanem az valamilyen sérülésből ered, KÉRHETJÜK, hogy amikor az lehetséges, visszavezethessük az életünkbe a sérült részt (meggyógyítsuk, rendezzük).
Egy Társam kapcsolódó meglátásai:
„…Több dolog:
(1)
Ha egy szálat gubanc terhel és azt biztosan el kell vágni (más előre vivő lehetőség nincs), az addig vezető fonál (tapasztalat) épüljön be, maradjon élő feljegyzés.
Ha nem muszáj, ne kelljen olyan kapcsolódást újra kiépíteni (hasonlót se), ami idáig elvezetett, még az okok feltárásához sem! Azok így isvisszakövethetők.
(2)
Ha valaki lezárt magában egy érzékelést, az általában megtörésből / sérülésből származik és nem volt tudatos, inkább ösztönös válaszreakció egy helyzetre.
A tudatos döntésű lezárás kvázi akármikor feloldható… a sérülésből származó nem.
Ahogy olvastam, a hölgynél az apa/teremtő el nem fogadása önmagához kapcsolódási zavarhoz, az anya elzárkózása pedig a szélesebb látókör lezárásához, önértékelési válsághoz, önmaga bekorlátozásához vezetett.
Apai üzenet: nem kellesz;
Anyai üzenet: ne okozz problémát…
Eredmény: „Nem vagyok méltó”…
…persze, hogy beborít mindent a kaki, mert valójában nagyon szomorú és dühös a szüleire (joggal… de ha el tudja engedni a fájdalmát, illetve megérti szülei akkori cselekvési indítékait, akkor tud rendeződni ez a vonal/fonal)… az érzékelés, ha teljes mértékben ez volt az oka, ezután magától javul.
Érdekes a germán gyógyászat: azt mondja, hogy ha megjelent a tüneted, akkor valójában már feldolgozási szakaszba lépett a problémád.. .ezt a tudatnak is követnie kell, ha tartós eredményt akarunk elérni… ha nem, akkor beszélünk krónikus betegségekről…”