Ismét egy segítő kép:
Gondold magad egy tó vagy folyó partjára. Kezedben egy horgászbot. Tudod, hogy a tó fenekén ott van egy láda, amelyben rejtőzik valami, amire most nagy szükséged lenne. A víz zavaros, nem látsz le, és nem tudod a pontos helyet sem, ahol a horgodat bele akaszthatnád a láda fogantyújába.
A ládáról csak azért tudsz, mert szüleid meséltek róla. A pontos helyet már ők sem tudták.
Keresed a tópart könnyen megközelíthető pontjait, ahonnan egyszerűen tudnál horgászni. Tudod, ha kell, egy csónak is található egy rejtett szakaszon.
A tó nagy, lehetőség sok. És csak egy helyen találod meg a ládát.
Vedd észre, hogy egy idős ember közeledik feléd. Meg-meg áll, figyel téged, de nem szólít meg. Lehet először zavar téged a kíváncsisága, miközben ennyire bizonytalan vagy.
Pontosan tudod, hogy most kell a ládát megtalálnod, mert különben végkép elnyeli az iszap.
Szólítsad meg az idős embert, kérd a segítségét.
Ő emlékezik a láda pontos helyére.
Mindegy mennyire nehezen járható utat mutat, kövessed őt, és csak azon a ponton vessed be a vízbe a horgot, amit ő mutat meg. Egyszer fogja megmutatni, aztán eltávolodik.
Ebben képsorozatban benne van minden szimbólum, ami fontos az agyunk számára, hogy észlelje, mire kell összpontosítania, és miféle megoldásokat keressen egy adott helyzetben.
Ebből a képből láthatjátok, hogy elérkezünk egy olyan pontra, ahol megtalálhatjuk a kulcsot önmagunkhoz. Ezen a ponton képesek vagyunk kilépni a komfortzónánkból, amely már jó ideje csak korlátoz minket. Lesz erőnk és bátorságunk átlépni a szokott határainkat. Mindez nem lesz könnyű döntés. Ne keressünk kifogásokat semmiképpen, és ne akarjuk megmagyarázni mit miért nem teszünk meg. Ha ilyesmit akarunk, álljunk meg kicsit, számoljunk el 5-ig, hogy megnyugodjon a félős énrészünk, akinek kellenek a bevált korlátok. Nyugodtan bevallhatjuk, hogy ez nem könnyű lépés, döntés, elhatározás. Azt is, hogy nem lesz könnyű végig vinni.
De tudjunk róla, hogy felkészültünk. Ezerszer legyakoroltatta a sorsunk a bukást és a sikert. Mindig más köntösbe bújtatva.
Ezeket a képeket nem feltétlen kell végig meditálni, elég, ha olvasás közben jobban belegondolunk, pár pillanatra látjuk magunk a helyzetben. A szavak mögött érzékeljük a jelentést, és benne önmagunkat.
Volt egy felismerésem visszaolvasva a beszélgetéseket.
Ugye a kövérséggel is küzdök és hiába asszociáltam arra h igy védem magam a külvilág sérelmei ellen nem tudtam kiiktatni. Ahogy a multkori irásokat olvastam vissza rájöttem hogy anyám a viselkedésével valamilyen szinten a nemlétbe taszitott és ahogy olvastam az jött hogy azért vagyok kövér mert igy nem lehet letagadni a létezésem, van sulyom ezért nem lehet semmibe venni. És ma még egy álom egy ősi álom… és láttam ujra a gubancot már ébredés után, még gubanc, de a szálak lazábbak és nem olyan sötét több fény jön át a hurkok és csomok között és valamivel kisebb.
A mai álmom az volt hogy a fönökasszony beosztott takaritani a volt fönökömhöz meg egy mostani női kollégámhoz aki nagyon lenézi a takaritokat. A volt fönökömnek pici irodája volt és örültem h csak annyi ennek a nőnek megszámlálhatatlanul sok szobábol állt a háza. Először a nőhöz mentem, egy idős asszony aludt de nekem már porszivoznom kellett volna, lábujjhegyen jártam, más szobákba mentem, ott gyerekek ébredeztek, örültek nekem köszöntek mosolyogtak majd iskolába ovodába mentek. porszivoztam, kijött az idős nő is, nem vett rólam tudomást, az asztal alatt és a székeken rengeteg ragados morzsa és mocsok volt. Megérkezett a lakás tulajdonos nője aki lenéz. Mondtam neki jo sok szoba bár gyerek lennék én is itt olyan jol lehetne bujocskázni. Nem sokra mennél vele mert mindnek csak egy kijárta van hamar megtalálnálak mondta gunyosan. Mentem takaritottam sorba a szobákat. Elérkeztem az utolso szobához ahonnan nem nyilt több, egy ablak volt ott bukóra nyitva poros koszos ablaktábla, kilátni alig lehetett, a párkánya régi szinte befejezetlen ,boritás nélküli és bentről összegyült rajta egy kupac homok. elkezdtem letörölni és a rongyot egy vödör vizbe öblitettem ami tiszta volt, addig. Berohant utánam a nő, és rámförmedt hogy lehetek annyira igénytelen hogy a bögréjét a mocskos vizes vödörbe teszem? Lenéztem és valoban ott volt, ahogyx a kék kardigánja is. Azelőtt nem volt ott és nem én tettem bele, de nem magyarázkodtam, még elmostam volna csak ennyit mondtam. Felkapta a bögrét, a kardigánt észre sem vette, és kifelé rohanva még rámkiabált. Amugy is hogy lehetsz ennyire hülye hogy a bukora nyitott ablaknál takaritod a homokot? Aztán bevágta maga mögött az ajtót. És akkor mindent átjárt egy ősi hatalmas erejü ének, nem néhányan énekelték hanem egy egész nép, soha nem hallot dal soha nem ismert nyelven. Anyám is ezt énekelte!- ismertem fel akkor, s velük énekeltem én is a szövegét. (Anyám igazibol soha nem énekelte ezt a dalt és én soha nem hallotam a nyelvet sem ismerem de ott álmomban igy tudtam és ismertem, s emlékeim szerint anyámtól hallottam gyermekként! ) A poros ablaktáblán egy földön térdelő néger nő (rabszolga) egy kis fonott kosárból magokat és palántákat ültetett, ruhája tiszta és szines volt mindtha himzőcérnából fonták volna. Szeme lesütve feje lehajtva de az arcán olyan mosoly mintha ő tudna valamit amit más nem. Mellette egy néger férfi állt (szintén rabszolga) és épp egy földmüveléshez szükséges kaszához hasonló (de nem az) féle eszközzel támadt valakre. Az ablaktáblán csak ők látszottak. De ez egy lázadás feleklés volt. Az ellenségek akik ellen harcolt a férfi nem látszottak de én tudtam ott és akkor hogy azok akik őket rabszolga sorban tartották. És az a halvány gondolat jelent meg bennem hogy az életemet szinte végigkisérő végeláthatatlan takaritás meg nem becsülés lenézés abbol a sorsból öröklött ahol nagyon messze még a néger rabszolgák voltak a családom, v köztük éltem én is? S ez a lázadás most oldotta ugyan ezt a sorsomat? Köszönöm szépen 🙂
Vannak, akik a túlsúlyossággal jelzik („nyomatékosítják”) a jelenlétüket [hogy ne vegyék őket mások (vagy saját maguk?) semmibe], vannak, akik az arroganciával / gúnyolódással / hangoskodással / felsőbbrendűség-érzékeltetésével akarják elérni ugyanezt.
Lehetnek olyanok is, akiket „annyira elfárasztott már a semmibe-vételük” (illetve az, hogy minden próbálkozásuk ellenére sem tudták a SAJÁT életüket élni), hogy inkább „visszahúzódtak a belső szobájukba” és ott „elaludtak addig”, amíg megnyílnak a Közösségükben azok a Rendező utak, amelyek képesek őket visszavezetni a SAJÁT ÚTJUKHOZ.
A főnökasszony, aki beosztott takarítani, lehet akár a saját (Ön)Lényeged (a szellemi-lényeged).
A térdeplő (és életet ültető / óvó / gondozó) nő, valamint a támadást elhárító (ugyancsak az életet óvó) férfi (képe)(mint emlékeztető?) jelezheti azt, hogy korábban megnyílt a[z érzékelő?] sorsában a KÜLÖNLEGES Út (itt éppen a Szolgálat). Korábban én is a fél-térdre ereszkedés képében érzékeltem a Szolgálat megnyílását. Jelzi ez az Alázat tudatos felvállalását [erősebb új gyökerek (belső áramlások) megformálását, és ezzel együtt a „szárnyak” megformálását is].
A Szolgálat az egyik KÜLÖNLEGES Út. Azon Közösségekben nyithatja meg a MEGTARTÓI-Teremtő, amely Közösségekben olyan Nehézségek formálódtak meg, amelyeket az ott élők a saját (már meglévő) erőikkel nem tudnak kijavítani.
Érdekes (számomra) az álomban a KÉK szín megjelenése — amelyről nem is tudtad, hogyan került a vízbe / vödörbe, „mert nem Te tetted bele”.
Mostanában értettem meg, hogy a FÖLDANYA „GONDOSKODÁSÁNAK-ÖSSZESSÉGÉT” „Kékségnek” nevezzük. Van ennek a „Kékségnek” olyan része, amellyel a Földanya „önmagát Gondozza”, és van olyan része, amellyel bennünket (Életre-Befogadott teremtőit). Van olyan része a „Kékségnek”, amelyre a Földanya megtanítja a Különleges Utat (például Szolgálatot) megnyitó teremtőket.
A „vödörbe belekerült kék” ebben az esetben jelentheti azt is, hogy Te a saját erőddel elkezdted megtisztítani azokat a (Saját) Belső-Tereidet, amelyek már régebb óta elérhetetlenek voltak (ezt az elérhetetlenséget jelzi a poros / piszkos / ragadós állapotuk), és a Földanya [illetve az Életedet Gondozó más MEGTARTÓ (régi főnők, új főnők) is „hozzáadta a Saját Gondoskodását” (akár Könnyítéseket is adhatott hozzá a „(tisztító)vízhez”)].
A kitakarított szobák lehettek tehát a saját olyan belsőbb szobáid, amelyekbe korábbi felvállalások lehettek berögzítve. Ahogyan magad haladtál végig szobáról szobára (és így kinyitottad ezeket), valószínűleg „veled EGYÜTT” ELLENŐRIZTÉK ezeket az Életedet Gondozó MEGTARTÓI-Teremtő és nagy-TEREMTŐ(k) is. Ami nem a Saját-Sorsodhoz tartozik, vagy ami mára már nem időszerű, azokat ŐK „kivezethetik a belső-tereidből”… hogy a gubanc egyre kisebb és lazább / átláthatóbb legyen… CSAK AZ MARADJON, ami a Saját Felelősségedhez / Sorsodhoz tartozik…
Az utolsó szoba nagyon fontos lehet. Az ablaka még piszkos (átláthatatlan), és csak bukóra volt kinyitva > ez talán arra utalhat, hogy már közvetlenné nyílt a belső összekapcsolódás az (Ön)Lényeggel. Igaz, hogy még csak kicsi a „nyílás” (közvetlen járás), de végre VAN közvetlen kapcsolat (az eredővel).
A „lenéző / gunyoros nő” ebben az esetben lehet talán tükör-tartás is. Korábban gyakran alkalmazott Különleges eszköz volt a tükörtartás, de ez hamar bizonytalan működésűvé vált, és ezért nagyon sokan ideiglenesen lezárták a tükrözéses utat. [Most megújult alapról újra meg lehet nyitni a Tükör-Tartási Megerősítő utat.]
A „lenéző nő” „kifelé rohanva eltávozott” (bevágta maga mögött az ajtót)(elengedésre / KITISZTÍTÁSRA került ez a korábbi önvédelmi technika?), és az ablaktáblán érzékelhetővé vált a[z Alázat Értelmét is feltáró (?)] kép > ekkor (!) Érzékelhetővé vált az „ének” (az „én”)… valami eredendő… ami „mindent átjárt”… amit már VELÜK-EGYÜTT lehet (tudsz) énekelni… felnyílt valamilyen eredendő-emlékezet…
A Szolgálatot és a szolgaságot / rabszolgaságot sokan szeretnék összemosni, így ELFEDNI a Szolgálat valódi lényegét. De ahogyan végigtakarítottad a belső szobákat [és ezek közül visszabontásra kerülnek azok, amelyekre ma már nincsen szükség], egyre tisztábban Felismerhető és Megérthető lesz majd (1) Az-Eredet, (2) és hogy MIÉRT vagy ott-ahol-éppen-vagy.
Először még csak a poros ablaktáblán egy nagyobb kép részlete kezd kirajzolódni… majd apránként megérthetővé válik, hogy hol kezdett el megsérülni az eredendően választott élet-út… mikor / hol / miért formálódott meg az „ellenség-kép” (a harag / féltékenység / irigység… hatalom-vágy…)
Itt a Földön már elkezdődött a felkészülés a „szolgaság” Rend-Tételére (= Teljes-Rendezésére).
Nekem is nagyon sokat segít mind a mai napig az, hogy újra-olvasom a lejegyzéseimet. Rendszeresen megtapasztalom azt, hogy egy-egy régebbi írás-részlet újra átolvasásakor egy teljesen új „ág” indul el, és folyamatosan újabb megértésekhez vezet…
Beatrixnál szó szerint érzem anyai vonalon a rabszolgaságot.
Azért jöttél, hogy ezt a családi szenvedést feloldd. Az eszközökben válogathatsz.
Beatrix.. nem „könnyű” név, nem könnyű sorsok… de a viselőinek általában az erejük is megvan hozzá 🙂