A mai nap nagyon jó arra, hogy a héten feljött érzelmi drámáinkat átformáljuk.
Érzelmi dráma ez esetben az, amikor még mindig várunk érzelmeket ott, ahonnan eddig sem kaptunk. Ahol még mindig szeretnénk elvárni, megélni valamit, amit eddig sem sikerült.
Mint ahogy egy felnőtt nő vagy férfi még mindig szeretne anya szeme fénye lenni, vagy pedig apa oltalmazó karjaiban biztonságban lenni. Holott egész életében nem sikerült. És mindennek ezernyi következménye vetül rá sorsunkra.
Később ezt várjuk a társtól, gyermektől, baráttól is.
Valószínűleg ott sem egészen sikerült.
Mindezt talán úgy lehet jól megoldani, ha elvonatkoztatunk a szülő-gyermek ideális érzelmi világától és némileg idegenként szemléljük. Így sikerülhet az elvárásainkat (ami valószínűleg jogos a mi szemszögünkből, ugyanakkor a sorsunkban mégis szükséges megélés volt) elengedni és kezelni belső szeretetlen állapotainkat.
Régebben sokat gondolkodtam JÉzus bizonyos mondatain, amelyek az anyához való viszonyáról szóltak. Amikor azt mondta, hogy nem anyám, mert minden idősebb nő az anyám. Illetve valami hasonlót. Elvonatkoztatott az anya-gyermek kapcsolattól és tágabbra tekintett.
A gyermek, aki szülei szeme fénye kellett volna hogy legyen, mára már felnőtt, nem kell, hogy a múlt árnyai táplálják, hiszen képes tudatosan gondolkodni.
Kép amely segít a múlt árnyainak elengedésében.
Ott állunk egy hatalmas fa alatt, amelyről hull a levél. Kezünkbe esik, a fejünkre, vagy éppen mellénk valahová?
Ami a kezünkbe esik, azt szépen engedjük tovább hullani a földre.
Semmit ne csodáljunk meg, semmit ne tegyünk el mert nagyon tetszik. Csak lássuk, hogy minden lehull a földre, amit elenged a fa. Tehetünk hozzá gondolatokat:
Elengedlek téged, és nem fáj, hogy nem kaptam dicséretet… Tudom, hogy helyes amit cselekszem.
Elengedlek téged, és nem fáj, hogy nem kérdeztél meg arról, mit gondolok vagy érzek… Tudom, hogy vannak barátaim, akik megkérdeznek….
Vagy nem kaptam vigasztalást…
ÉS minden, ami eszünkbe jut.
ÉS jöhetnek szép gondolatok is, nemcsak fájdalmak.
Söpörjük egybe, kis kupacba, és égessük el. Lássuk, ahogy elhamvad, a föld visszafogadja.