Ennek a hétnek a gondolatok ereje a meghatározó tanulási folyamata. És a kimondott szó ereje.

Hogyan pusztítunk vagy alkotunk a gondolatainkkal. Gondolatainkat irányító érzéseinkkel.

Tűz és víz.

És természetesen mindennek a párja, hogy miféle gondolatok jutnak be hozzánk és mit okoznak bennünk.

Gondolataink gyakran indulatosak, ítélkezőek, elváróak, parancsolóak, vagy éppen túl önostorozóak.

Mások és magunk felé. Általában csak egy irányba működik.

Aki önmagát nem látja, nem mer magába nézni, ő a külvilágot vizsgálja, ítéli. Gondolatai kifelé vetülnek. Külvilágon keresztül ismeri meg önmagát, ha rájön, hogy minden tükröződik. Minden történetünk rólunk szól és bennünk rejlő személyiségekről.

Minden gondolatunk önmagunkról szól. Belőlünk fakad, a hitvilágunkból, tapasztalatainkból, genetikánkból stb…

Egy szemüveg, amin keresztül vizsgáljuk a helyzetünket a világban.

Ahogy bent, úgy kint. Ahogy kint, úgy bent.

Túl sokat teszünk egy érzésből a gondolataink mögé?

Vagy keveset?

Gondolataink hajtóereje az érzéseinkből fakadó energia. Ez lép ki a külvilágba és vonz vagy taszít.

Alkot vagy pusztít.

Ha elég tudatosak vagyunk, gondolatainkkal jól lehet dolgozni. Féken tarthatjuk önmagunk vagy éppen újraépíthetjük sérült részeinket.

Amikor kritikusan szemlélünk valakit, akkor próbáljuk megtalálni a benne rejlő értéket. A fájdalmat, ami miatt olyanná vált, amit éppen kritizálunk benne. Aztán nézzünk körül önmagunkban. Van-e ilyen fájdalmunk. Vagy a szüleinknek volt-e, lehetett-e a családban. Elég tág körben kell újraalkotni önmagunkat.

Ami jelenleg fontos, hogy a gondolatainkat tartsuk kontroll alatt.

Van akinél pont az fog segíteni, hogy erősebben fejezi ki lelkének óhajtását a külvilág felé. Ha őszintén kimond mindent. Ezzel ő teremteni fog.

Van akinél az, hogy visszafogja magát, mert nem mond olyasmit, ami a lelkének igazsága. ÉS ezzel pusztítja saját életét, és másokét.

Érdemes átgondolni, hogy milyen érzést nem mondunk ki, nem adunk hangot számára?

ÉS mi az, amit állandóan hajtogatunk. Önvédelemből, ha kell, ha nem.

Gondoljuk azt, hogy ott állunk egy szobában. Nagyon jó az akusztikája a helynek. Sőt, azonnal mutatja, mi árad ki belőlünk.

A hang amit kiadunk, létrehoz rezgéseket, amelyek formát öltenek, és körbefognak minket. Mondjunk ki szavakat a képzeletünkben és lássuk mi lesz belőle. Elég ha gondolatban tesszük meg, mert már sokat beszéltünk életünkben és ennek eredménye más ott van bennünk. Látni fogjuk amit látni kell.

Akinek jó a képi látása, ő ezzel megláthatja, hogy minek is ad hangot.

Akinek a hallása éles, ő elég, ha kipróbálja a hangját a valóságban. Meg fogja hallani saját fals hangjait, ami azonnal visszatér, visszaüt saját aurájára. ÉS a kellemes, lágy hangok hatását is látni fogja.

Érdemes figyelni mások hangját. Van-e benne dallam, kellemes-e számunkra. Minden kiejtett hang alkot, vagy pusztít.

Ennek hatásai jól lemérhetőek ezen a héten.

Egy ismerősömnek írtam le az elmúlt héten a következőket, de aktuálissá vált erre a hétre. Nem túl tudományos, de amit egyszerű emberként erről tudnunk kell, talán benne van.

„Minden rezgésből áll, ezért hangja is van. Számunkra hallható-e vagy sem, az a frekvencián múlik.

A 12 alaphang meghatározza a csakrákat, a csakrákhoz köthető dimenziókat, szerveket, életterületeket. Az életterületek a bolygókhoz, házakhoz kapcsolódnak. Sőt még a 12 apostol jelleme, aspektusa, bukása és emelkedése is az életterületekhez, ezen keresztül a csakrákhoz kapcsolódik. Minden mindennel analóg, mindenhez kapcsolódik. Bárhonnan indulsz el, felfűzhető az egész sors.

Ha valaki tisztán énekli a skálát, akkor önmagát hangolja fel. Főleg, ha a levegőt jól használja. Végig rezgeti testének szerveit, a sejteket.  Tulajdonképpen erre az elvre épülnek azok a számítógépes programok, orvosi készülékek, amelyek bemérik a szervek működését.

Minden szavunknak megvan a dallama. Aki szépen beszél, annak egy mondata felível, ereszkedik, hullámzik. Lüktet az energia belőle és hat a környezetére.

Amúgy a szemünk is beszél, de az a fizikai fülünkkel nem hallható hang.

Minden betűnek megvan a saját hangja, ahol, ha kimondjuk, akkor az felér egy gyógyítással, mert hat másokra és ránk.

Egy csúnya beszédű ember, vagy monoton beszédű pedig rombol.

Az egész univerzum zeng. Néha hajnalban csodás zenéket hallok, ha tiszta a légkör, és az emberek nagy része még nem zajong. Olyan, mintha megemelkednél és végtelen békében lebegnél.

De ugyanezekből a hangokból lehet kifogni magasabb szférák üzeneteit is. Vagy „démoniakat”.

Néha azt hiszem, hogy ez a tér, ahol mi élünk, csak hangokból szövődik össze.

A hangok adják a színeket is és a formákat is. Fizikai fülünk a töredékét hallja. Nagyon minimálisat. Ez a 12 hang, ami az alapja a látható világunknak, ez szinte semmi. De nagyon meghatároz minket.

Egy hang akár meg is ölhet egy embert pillanatok alatt. Tönkre teheti az idegrendszerét. És meg is gyógyíthat. Valahogy úgy, mint amikor egy ellenséged beszél hozzád és kivált reakciókat. A nem hallható szférában is vannak durva hangok. Amikről még csak nem is tudunk tudatosan. És vannak virág illattal járó csodás hangok is. ”

És akkor még nem beszéltünk a telepátiáról, az embereket összekapcsoló hangok teréről. De ma még nem is kell. Csak figyeljük a hangokat és vonjuk le a következtetéseinket. Ne beszéljünk túl sokat, csak annyit, amiről pontosan érezzük, hogy ott a helye és ideje.