Minden szentek és halottak napja. Minden évben más és más szintje, formája jelenik meg az ide kötődő energiáknak. Sok-sok éven keresztül a két nap nem kötődött össze. Külön energia pályákon mozgott a szentek vonala és az eltávozottak energiája. Az egész évi energia formák, történések legmagasabb pontja ez a két nap. Mintha arra készülnénk egész évben, hogy ezen a két napon a helyére kerüljön a belső világunkban mindaz, amely az ősök öröksége révén nekünk adatott ebben a sorsunkban.

Visszaadjuk az ősök irányába a felismeréseket. Gondolunk rájuk, beszélünk hozzájuk, emlékek jönnek fel. Rokonokkal találkozunk.

Ezáltal felszabadul bennünk egy terület, amelyen megformálhatunk önmagunkból valami újszerűt. Megkönnyebbülünk. Vagy elnehezedünk, ha még fogva tart a múlt valamelyik árnya.

A szentek képviselik világunkban azokat a letisztult mintákat, amelyek oly hitből fakadnak, amely megtörhetetlen. Egy olyan erő, amin nem található semmiféle fogás, hogy kifordítsák. Fájdalom, megaláztatás árán is megmarad a hit töretlenül. Ez a hit nem okol másokat a fájdalomért,nem érzi magát áldozatnak,  csak teszi a dolgát azokért, akik feláldozzák őt.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

A szentek forrásai felé tart minden lélek, amely leveti fizikai testét. Bármely világban legyen is.

Amikor már letisztul a negatív töltésektől minden érzelem, nincs düh, kétség, irigység stb…

akkor tud feljebb lépkedni a lépcsőkön, hogy elérje lelkének templomát, amely ott áll a hegycsúcson.

Addig csak halad felfelé a hegy ösvényein. Megszületik valahol, bejár egy útszakaszt, leveti a testét, és a hegy egy másik pontján széjjel nézve megkeresi a következő pontot, ahol újra születhet már több tapasztalattal. ÉS halad felfelé.

Az eddigi években ezt a folyamatot az élőkön keresztül láttam csak. Amikor eltávozott egy szerettünk, akkor az élők sejtjeinek kvantumterén keresztül húzódott vissza a letisztult rész. A feldolgozatlan, fel nem ismert érzelmek pedig maradtak további feldolgozásra.

Életeken, sorsokon keresztül tisztult a vérvonal, míg valakinek az áldozata meg nem váltotta az ősöket is. Ott azon a ponton elérte a hegy csúcsát.

Bár az ember összerendezte a két napot a megfelelő sorrendben, de eddig valahogy mindig minden a holtakról szólt. Véletlenek nincsenek. Az ember ösztönösen tudja mikor mit kell tennie. Ha tudatosan nem is érti a cselekedetek összhangját, nem is látja át a rendszert a világ dolgaiban, de teszi a dolgát.

Minden szentek napja a nagyobb csoport tudatok felemelkedésének lehetőségét hordozta.

Talán 5 éve láttam, hogy a hazánkban meghalt szovjet katonák egyesülhettek a családjaikkal. Nem tudom ki volt a rendező, de szép munkát végzett. Csak sejtem, hogy sok éven keresztül foglalkoztatta a szovjet kiskatonák sorsa. Az ő áldozatuk, hogy gyermekként, idegen földön adták életüket idegenekért.

Másik évben az apácák lelkei kerültek felfényezés alá. Sok tiszta lélek volt és van közöttük. Az Ő lelkületük azokhoz az ősi Templomokhoz kapcsolódik, ahol őrizték a Tudás Lángját.

Természetesen mindig mindenhol van negatív és pozitív példa. De a források és az áldozatok ugyanazok. Azt vontam le mindebből, hogy Mindenszentek napján csoporttudatok áldozata kerül felfényezés alá.

Talán két éve volt, hogy üresnek láttam a temetőt. Még a csontokat sem láttam a sírokban. Ezt azt mondta nekem, hogy nem bocsájtott ki semmi sem frekvenciát, ami képpé formálódott volna előttem.

Egy csont sok ezer évig képes megőrizni a benne lévő hologramok forrását.

Később visszatértek, de azon az egy napon leállt minden impulzus. Nem tudom az okát.

Mintha elhívtak volna mindenkit valahová azon a napon.

Évek alatt megértettem, hogy ez a két nap az év legfontosabb napja. Élet és halál.

Ebben az évben ez  két nap egymásba nyílik, Áramlást tart fennt.

Ma megnyíltak a Szentek Forrásainak kapui és még holnap is elérhető lesz. Ki tudja meddig. A Források, amelyekből néha érkezett küldött, hogy ne süllyedjen el világunk a reménytelenségben.

Ez azt mondja számomra, hogy nemcsak az élőkön keresztül lesznek elérhetőek a Források ezekben a napokban, hanem végre békét lelnek röghöz kötött lelkek, akikért ima szól, akik felé hála és szeretet árad. A temetők felett láthatóak a forráshoz vezető kapuk.

Éppen ezért érdemes vérvonalunk minden tagjáért imádkozni a szeretet és a béke frekvenciáin. Gondolni rájuk. Elképzelni miképpen élhettek akár sok száz évvel ezelőtt.

Nem kell külön néven említeni senkit. Akikből lettünk, éljen ő bárhol is, bármely dimenzióban,

ŐK  kapjanak lehetőséget a Szentek Kapuján átlépni. Hogy erőben tudjanak megnyilvánulni Mesterként.

Csak érezzük a hálát és a szeretetet áradni bennünk.

Néha az az érzésem, hogy már mindenki mindenkinek a rokona ebben a világban. Az akadály ennek a felismerésében, csupán a tudatunk által korlátozott.

Ha ez így van, akkor egy ember szeretet kiáradása egy szeretet cunamit képes elindítani, amely égig emeli ősei vonalát.

Engedjük a magány érzését, érezzük a kapcsolódást másokkal, az őseinkkel.

Gondokat, fájdalmakat adjuk át az égi segítőknek.

Ne akarjunk más társat, barátot, szülőket, mint aki mellettünk van. Lássuk meg benne mindazt, amiért őt választottuk.

Égjen mécses minden röghöz kötött lélekért. És azokért, akiknek a sorsát ők  befolyásolják.