A mai nap szimbolikája:

Utazók vagyunk, keressük az utat haza felé. Minden élettel közelebb kerülünk. Kapunk társakat, akik segítenek az úton. Van aki akadályoz, van aki segít. De ott belül biztosan tudjuk, hogy ez az út már hazavezet. Eddig volt a várakozási idő. Vártunk másokra. Vagy csak valakire.

Ha megérkezett, az igazán öröm.

Ha elveszett valahol saját érzelmi drámáiban, akkor nem lehet rá várni tovább.

Az Út amit látunk magunk előtt, valamilyen színben domináns. Az aranyló színek tudatják, hogy jó helyen járunk. Ha nem látunk színeket, akkor hozzuk fel önmagunkban azt a színt és fényezzük fel az utat, amely számunkra a legnyugtatóbb.

HA csak egyedül járjuk az utat, az sem gond. Ez csak egy szakasz lesz.

A csoport tudatnak van előnye és hátránya. Van időszak, amikor valakinek egyedül kell fejlődnie, felismernie önmagát.  Gátakat és erőket.

És van időszak, amikor a többiekre támaszkodva tud tovább lépni.

Az elmúlt hónapokban egymásra kellett támaszkodni.

Most egyedül kell döntéseket hozni. Ez az egyediség megfogalmazódása. Újragondolása.

De térjünk vissza az Otthonhoz.

Világunk eredet történetében jelen van az otthonból való elűzetés. Isten és Lucifer törésvonala, ahol a fiú elhagyja az otthont. Onnantól minden cselekedete dacolás, mássá válás, saját világ teremtése, saját alkotások. És mindennek a mélyén, a bizonyítás.

Képes vagyok rá, jobban tudom.

Sok lélek követte őt. Bukott angyalok néven jegyezték fel őket. Pedig nem azok.

Egy részük véletlenül sodródott ki. De hát tudjuk véletlenek nincsenek. A megtapasztalásra szükségük volt, hogy felismerjék a helyüket a rendszerben.

Más részük barátságból.

Kíváncsiságból.

A fiúhoz való hűségből.

Egy tudatközösségben való jelenlétről, amelyet nem tudott időben elengedni.

Univerzális keretek között mindez sok változatban ismétlődött. Elhagyni a szülőbolygót. A közösséget. A népcsoportot.

És mindez ezernyi formában Földünkön is ismétlődik. Az idő szálainak  fonódásaiban, a tudatok egyre messzebb kerültek az Otthontól.

Egy ideig tágul az idő, aztán bebábozódik, majd elindul visszafelé az örvénylés. Nyugodtan gondolhatunk rá entitásként.

Amikor elérkezik a megtapasztalásoknak és felismeréseknek egy szintje, akkor az időhurok már nem kiárad, hanem visszarántja a forrásba a lelkeket. Tudatokat.

Hogy ismét elkezdődjön egy tapasztalati kör. Más szinten. Minden ilyen forduláskor egyre több tudatos tudat lesz. A tudatos tudat az, aki felismeri önmagát a végtelen tükrében.

Aki pontosan és megrendíthetetlenül tudja, hogy mi a dolga, miről szól  minden pillanata.

Az idő megfordul. Egyre több ember és nem ember fogja felfedezni önmagában, ÖnMagát.

A káoszban egyre többen találják meg a helyüket. Kapcsolatokban, rendszerekben, szövetségekben.

Tudatosan, vagy tudattalanul mindenki a haza felé vezető utat keresi. Vagyis inkább a lélek.

A test a Földhöz tartozik. Ugyanakkor ebben a dimenzióban, itt a Földön, a lélekből épül fel a test.

És ez megint túlmutat a Földön. A Föld létrejöttén.

Mindez elég szövevényes már. A tudattalan mélységek labirintusában el lehet veszni, ha követni szeretnénk a tudatok születését testekbe. A lelkek tudattá alakulását.

Ahogy az idő megfordul, átmegyünk ismét ezeken a belső folyamatokon. Előző életeken, más dimenziókban való létezési formákon. Közben minden és mindenki elkezd a helyére kerülni.

Hogy ez mennyi ideig fog tartani? Én nem tudom.

De azt igen, hogy ez egy komoly lehetőség arra, hogy energiák szabaduljanak fel. Helyet adva olyasminek, ami tényleg rólunk szólhat.

Mindez járhat megbetegedéssel. Ott, ahol a gyenge pontunk van. Ahol még hordozunk magunk fertőzöttséget, amelyet útközben szedtünk fel. Ne a pánikot erősítsük, hanem gyógyítsuk önmagunk. Hisz önmagunkban élve, önmagunk ismerjük lehető legjobban ÖnMagunk.

Valahol, valamelyik testrészünkben, az auránk egy részén az energia megfordul. Ez olyan életterülethez kapcsolódik, amelyben eddig a düh, harag, irigység munkálkodott.

Eddig ez visszájára működött. Ez tólja maga előtt a törmelékeket, amelyben vírusok, “nem saját” baktériumok rejtőztek.

Érdemes többet gyalogolni. Mozogni. Figyelni a környezetre, emberekre.

Mivel véletlenek nincsenek, tudhatjuk, hogy ezekben a napokban, a krizantém formavilága sokat tud segíteni. Ez a virág kötődik leginkább ehhez az időszakhoz.

Csak nézzük, érintsük, csodáljuk. Az agyunk lemásolja, amire szüksége van.

Létrejöhet a kiürülés állapot. Engedjük.

Távozzon aminek, akinek  távoznia kell. Legyen hely valami másnak, valami újnak.