Csend, türelem, figyelem.

Némileg felgyorsultak a történeteink, így könnyen lehet, hogy ütközések történnek. Hogy ez kinek hogy jelenik meg a sorsában?

Lehet a közlekedésben. Lehet egy vélemény cserében. Lehet egy dacos elutasításban. Egy hitbéli vitában.

Az Áramlásba való belépő ponthoz sietünk. Hajt valami ott belül. Pedig nem kellene. Nem maradtunk le semmiről.

Akik siettetnek ott belül minket, ők leginkább beragadt árnyak. Röghöz kötött lelkek, akik rajtunk keresztül próbáltak “megvilágosodni”. Hozzájutni olyan információkhoz, amelyek szükségesek a tovább lépésükhöz.

Még nyitva vannak a kapuk, segíthetjük őket mindazzal, hogy saját felismeréseinket újragondoljuk.

A történéseinket próbáljuk más szemszögből is megvizsgálni.

Ne csak ugyanazt hajtogassuk mindig. Ne mindig ugyanazt tegyük. Lássuk másképpen az eseményeinket.

Az igazán fontos változást hozó dolgaink a komfort zónánkon kívül történnek.

Egy segítő kép:

Lássuk úgy magunkat, hogy benne állunk egy körben. Ez a komfortzónánk. Auránk biztosnak tűnő része. A tudatosságunk ezen belül mozog. Minden mást nehezen fogadunk el. Tiltakozunk. Dacolunk.

Van egy nagyobb kör. Ha a szemünket távolabbra emeljük, akkor megláthatjuk, hogy ott olyasmi történik, amit jó lenne megélni. Amit érdemes lenne jobban megvizsgálni. De az valahogy más, mint amit eddig éltünk. Ez elbizonytalanít.

De érdemes meglátni, hogy az a kör is hozzánk tartozik. Az a kör is a mi auránk része.

Nyissunk a belső körön járatokat, ablakokat, ki hogyan szeretné. Érdemes oda átlépni, megvizsgálni a nagyobb kört.

Ott már egy másik sorskönyv található. Érdemes kinyitni. Belenézni.

A csontig rágott dolgokat elhagyni.

Ez a hónap elég változatos lesz. Tanuljunk valami mást. Tágítsuk az érdeklődési körünket. Próbáljunk ki olyasmit, amitől eddig tartottunk. De főleg a gondolatainkat nyissuk meg, tegyünk új felismeréseket.

Télapó komoly ajándékokat hoz el a sorsunkba, ha nyitottá válunk a hónap kihívásaira.

Anya-fiú rendeződések kezdődnek el. Első körben a nőknél az édesapjuk anyához való kapcsolódását jelöli. Férfiaknál a saját édesanyjuknak a nagyapával való kapcsolatát.

Tehát egy generációval előbb indul el a történet.

Ez egy nagyon nehéz téma. Az alap kérdés az, hogy a fiú gyermek az anya melyik csakrájához kapcsolódik erősebben. És miért? A többi kérdés már ennek kivetülése.

Az anya csak úgy tesz mintha elfogadná a gyermekét? De valami ott belül elutasítja? Emiatt van-e szégyenérzete és viselkedési mintákat vesz fel? A fiú mindez miképpen éli meg? Hol kezdi elutasítani anyát?

Az anya függő helyzetbe hozza önmagától a fiát? Mit vár tőle? A fiú bármit megadna?

Az anya fiúban kit büntet? A fiú miért haragszik anyára úgy, hogy nem is tudja megfogalmazni?

Anyós-meny viszonyok, mint az anya-fiú kapcsolatok egyik következménye. És akkor még nem lett érintve egy  fiús lány vagy egy nőies férfi sorsának az oka.

A kérdés az, hogy valójában ismeri-e egy anya fiát? Vagy fiú az anyját? Vagy csak várna tőle valamit. Hinné valamilyennek?

Szereti-e valójában? Vagy csak azt akarja hinni, hogy szereti?

Ha az alap mintákat nézzük, már látható, hogy a források is elnehezültek. A mitológia isten és félisten, szülő-gyermek kapcsolatai. Bibliai Éva fiaihoz való viszonya. Mind azt sugallja, hogy világunk eredetében már rendezetlen viszonyok voltak.

Nagyon sok soha fel nem tárt, elleplezett kérdés rejtőzik a kapcsolatok mögött. Ezek az érzések egyre inkább kijönnek. Az ösztönös reakciók mutatják a helyzetet, amiről talán nem is tudunk, mert jó anyának látjuk önmagunk. Mert úgy hisszük, hogy mindent megteszünk.

Eltagadjuk félelmeink, kétségeink.

Egy hosszú láncolat végén vagyunk. Tudattalan érzelmek befolyásolják kapcsolatainkat. Minden ilyen rendezési lehetőség felhozza bennünk a gondolatokat, emlékeket. Álmokat hoz.

Nézzünk máshogy önmagunkra, mint eddig. Legyünk őszinték önmagunkhoz.

Mit játszunk és miért?

Kell ez a szerep?