Egyfajta mérlegelés kezdődött el ezen a hétvégén.

Itt megidézném az Egyiptomi vallásnál megjelenő szimbólumokat. A tollpihe és a szív kerül a mérleg egy egy serpenyőjébe. A szív, amely az érzéseinket képviseli. Nehéz érzéseket hordozunk vagy megkönnyebbült a lelkünk?

A nehéz érzések a harag, bosszúvágy, irigység, valaki elvesztésének fájdalma, reménytelenség, bűntudat, vagyis a harc valamivel vagy valakivel.

Képek, emlékek, álmok jöttek fel a napokban. Mindez azért, hogy valamit még nem engedtünk el, hiába hisszük azt, hogy igen. Az emlék aktív, fenntartja a hozzá tartozó érzést, csak legfeljebb kalitkába rejtettük el.

Ahol nehéz érzés van, ott nem néztünk szembe a saját magunk által elkövetett tettel, amely nem eredményezett mások számára jót. A halottainkat is akkor nem tudjuk elengedni, ha velük szembe valami hiány van, vagy egy elkövetett tett van, amelynek következményével nem néztünk szembe. Legtöbbször bűntudat. “nem tettünk meg mindent”

Lehet úgy véljük mások tettek ellenünk rosszat és azért a fájdalom bennünk. De igazából ez így egy önvédelmi mechanizmus. A mások által okozott helyzet okkal váltódott ki. Nem vettünk észre időben valamit és erőszakot tettünk, hogy működtessünk valamit, ami igazából soha nem volt miénk.

ÉS itt azért el kell tudnunk fogadni, hogy nincs bűntelen ember. Mindenki vét mások ellen. Vagy önmaga ellen. A kérdés az, hogy képes-e megoldani, vagy elmenekül.

Érdemes átgondolni azt is, hogy a harag mások felé vajon mit okoz mások életében. A rosszindulatú szavak és gondolatok egy erős lelkületű embertől, pusztítóak tudnak lenni. A szerető gondolatok és hálás mondatok pedig gyógyítóak.

A tollpihe a másik serpenyőben, egy angyali részünket idézi meg. A Szolgálat a legnemesebb értelmében, amely könnyűvé teszi a lelkünk akkor is, ha a Szolgálat nehéz.

ÉS itt a Szentek, Próféták élete mutat egyfajta példát. Amely bár szélsőséges, de megmutatja a Szolgálat és a Hit erejét, amellyel az ember rendelkezhet, ha felfedi önmagában. Akkor tud mindez előjönni, ha a belső béke erős nehézségek idején is.

Tehát a szív és a tollpihe kerül mérlegelésre bennünk. Ez a mérlegelés meghatározza, hogy ki milyen feladattal kell, hogy szembenézzen az elkövetkezendő évben.

Ha a belső béke eléggé megingathatatlan, erőben megáll, akkor a mérlegelés eredményeképpen az életfeladat szépen körvonalazódik a megoldásával együtt.

Itt meg kell említeni az indigó gyerekeket, akik a 20. század szülöttei. Egy mélykék orioni energiaforma van jelen a aurájukban. Ez az energia galaktikus kapcsolódásokat hoz magával, és benne van a galaktikus háborúk oka. Az angyalok háborúja is.

Az indigó gyerekek mára már felnőttként próbálják átforgatni önmaguk sorsán keresztül a negatív töltéseket pozitívvá. Vagy éppen a röghöz kötött lelkeket oldják el, kísérik át. Vagy éppen a hatalmi központú programokat semmisítenek meg.

Vagy éppen a vérvonalak elakadásait, családi mintákat rendeznek.

Vannak, akik egy embertől idegen faj eredeti mintáit újrafényezik az emberi testben megélt megtapasztalások fénye alatt.

Vannak, akik sérült testben mutatják meg, hogy az emberi élet sokkal több, mint ahogy bárki is emlékezik már rá.

Felismeréseikkel, döntéseikkel szinte azonnal képesek átkódolni a visszájára forgó energiákat.

Ha… felismerték erejüket és a belső harcaik nem emésztették fel őket.

Az indigó gyerekek sorsa nehéz. Megélik a rosszat életük első felében. A feladatot, aminek átfordítására  születtek. Életük második felében pedig megélhetik a békét, ha a háborúikba békét hoztak.

Ha túl sokáig kínlódnak önértékelési zavarokkal, vívják belső harcaikat, nem használják az ősi  bölcs részüket, akkor eltolódnak az idők.

Ebben az évben nagyon sok teher került rájuk, mert tenni kell a dolguk akkor is, ha nem erősítették meg önmagukat kellően. Vagy éppen eltérültek az útjukról. Nem találkoztak a társakkal. Vagy beragadtak és ragaszkodnak helyzetekhez, ami már nem az övék. Az ő sorsuk tipikusan olyan, hogy odaérnek valaki mellé, megsegítik és tovább mennek. Soha nem hagyhatnak maguk mögött rendezetlenséget.

Az indigóknál a leszármazottak születése elég kényes kérdés. Indigó gyermekek még mindig születnek, de egyre kevesebben, már konkrét feladatokkal. Nem visznek át önmagukon fél világnyi nehézséget, hanem egy konkrét feladatba helyeznek erőket. Ledöntik azt a falat, amihez az utat az elődeik takarították.

Az indigó gyerekek Orioni lelkülettel bírnak. Csapatmunkát végeznek. Sok az agresszív minta bennük. Sok a békétlenségre való hajlam bennük. Sokuk magányos hős.

Katonai kiképzést kaptak a túlélés esélyének növelése és a kitartásuk erősítése végett. Ennek eredménye a kék páncélszerű aurarész.

Lelkületük kb. úgy működik, mint amikor a rómaiak a gyarmatokról összeszedték katonának a fiúgyermekeket és kiképezték őket a maguk szabályai szerint.

Igazából Róma valamennyire leképezte az univerzális világképből a galaktikák egységesítésének tervét és védelmét. De az ember hajlamos rá, hogy amikor a hatalom elborítja elméjét, elfelejti, amiért érkezett egy egy világba.

Amiért mindezt most leírtam, annak oka, hogy az orioni egységek aktiválták magukat azokban az indigó aurájú emberekben, akik még élnek. És azokban is, akik kiléptek a fizikai világból.

Ennek eredményeképpen elindul egy nagyszabású kirendezés. A kérdés az, hogy ki hol tud leginkább a rendezésben segíteni. A mérlegelés is ehhez kapcsolódik és az indigó aurájú embereket érinti.

Az ő belső háborúik, amelyek táptalaja a harag, kerülnek vizsgálat alá. A harag soha nem ad jó látásmódot. Elfedi a valóságot.

Az indigó aurájú emberek egy feladatot kaptak:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

A mérlegelés idején ez az ima sokat segít, mert eloltja a haragot a szívben, ami nehézzé teheti. ÉS felébreszti azt az életfeladatot, amely a kék aurához kapcsolódik.