Tudjuk jól írásokból és szóbeszédből, hogy a Tudat örök. Tapasztalat csak annyira van  minderről, ha valaki átlépte a halál küszöbét, bejárt ott egy utat, és visszatért. De még ő sem az örök tudattal találkozott, hanem egy állomáson megállt és visszafordult. De ő már átlépte a komfortzónáját bőven ahhoz, hogy nagy lépést tudjon tenni az örök tudat felé.

Az elmúlt évben voltak tudat tágító és tudat mélyítő időszakok.  Most ismét egy tudat tágító időszakhoz értünk el.

Az év első hónapjai felkészítettek rá gyorstalpalón. (és az egész elmúlt év)

Most már a gyakorlati terepen kell bizonyítanunk elszántságunkat a változtatásra.

Lépjük át auránkban azt a szakaszt, amit ebben a sorsunkban, valamennyire biztonságban laktunk be.

Nézzük meg ki vagy kik laknak ezen az auraszakaszon kívül.

Kiket zártunk ki.

Miért? És miért vezet az út rajtuk keresztül.

Ugyanakkor ma hozzunk változtatást az életünkbe. Nem kell nagyon, és valószínűleg készülünk rá már egy ideje.

A változás egyénre szabott és az erőnkhöz kapcsolódik.

Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni, de nézzünk szembe egy félelmünkkel.

Nézzünk szembe egy kényszerességünkkel.

Egy segítő gondolatsor:

Bent állsz egy ketrecben. Lehet, hogy nagy, vagy díszes, benne van minden, ami a kényelmedet szolgálja. De vedd észre, hogy ketrec. Keressed meg az ajtót, és észre fogod venni, hogy igazából nyitva van. Csak te féltél attól, hogy mi van a ketrecen kívül.

Ki kell lépned. Legalább egy lépést, és körülnézned.

Érezzed meg, hogy nem történt semmi rossz, semmi olyan, ami okot adna a félelemre.

Ma csak ennyit tégy.

Folytatjuk az utat közösen az ismeretlen felé ?

A cél, hogy elérd az örök életű tudatot ebben a testedben.