A káoszban meg kell találnunk egy szálat, amely kivezet minket. Mert van.
Kell egy cél, egy út, amit bejárhatunk, és ez a cél, a közösségi térben is a helyére vezet bennünket. Az út, amit bejárunk ( ha ezt a döntést hozzuk ) elvezet minket saját „lélekcsoportunkba”. Saját tudathálónkba visszaköt.
A fej és a törzs szeretne harmonizálódni. Több szinten is. Ahogy látjuk a világunkban, hogy a kormányzó intézmények, és a nép két külön világban él, ugyanúgy igaz a testünkre is. Mindig minden ugyanazt mintázza, formálja anyagba.
A megoldásainkat lehet átlagolni, de mindenkinek más a megoldókulcsa.
Ami erre az évre igaz, az az, hogy az önző lélekrészeinknek nyitni kell és észre venni mások fájdalmát, nehézségét. Ő csak önmagát látja, önmagát vetíti rá másokra, éppen ezért nem veszi észre a világ ezerszínűségét. Csak elvenni akar, mert önmagát látja csupán. Mereven elutasít mindent, ami nem ő, nem az ő gondolata. Mert nem érti. Nem figyeli, nem érti más emberek lényét.
Az empatikus részünknek pedig önmaga felé kell fordulnia. Ő nem látja önmagát, csak másokat lát, segít. Nem él önmagában, hanem másokban. Elpusztítja önmagát, hogy másokat éltessen.
Talán így lehetne legjobban lesarkítani a két alapmintát, amelyen változtatnunk kell. Nézőpontot kell váltanunk, hogy szabadon tudjunk élni ebben a világban.
A legtöbb emberben van ilyen és olyan rész is különböző arányokban. Ha pontosan tudjuk mikor melyik részünket kell érvényesíteni, akkor az egy jó és eredményes életet hozhat. Ha lefojtjuk valamelyiket bármi okból is, akkor eltolódnak az arányok a „gyilkos és az áldozat „ energiaformák között.
Ismerni kell mindkét részünket, vagyis az énképünknek helyesnek kell lennie ahhoz, hogy úgy tudjunk élni, hogy nem a félelem uralja az életünket, hanem a józan ész.
Ha kicsit eltávolodunk, akkor mondhatjuk mindezt úgy is, hogy az ÖnTudatunk és az ÉnTudatunk kapcsolata változik meg. Ezeknek a szavaknak több értelmezése van, amit nekem mutattak az égiek, azt tudom nektek elmondani.
Ebben az esetben az ÖnTudat a közösségi tudat hálónk. Ez az auránkban a fejünk felett helyezkedik el. Amikor megszületünk, a lágyrészek tökéletesen veszik még az impulzusokat a hozzánk kapcsolódó lelkek közösségéből. Ahogy elcsontosodik a koponya, úgy záródik is valamennyire a kapcsolat.
A papok, az erősen hívő népcsoportok fejfedő szokásai, haj feltornyozó szokások mind-mind szeretnék a kapcsolatot erősíteni. Az Ön szócska jelzi a közösségi kapcsolatokat.
Tudatra ébredni a saját lélekcsoportunkban lenne a cél, ebben a világban.
Az ÉnTudat a csoporttudatban elfoglalt egyedi helyünket jelzi. Egyedi feladatokat, karmákat, erőket. Mintha két halmazról beszélnénk.
A nagy halmazban jelenlévő kicsi halmaz.
A kicsi halmaz jelenleg elfoglalt helyei lehetnek:
Részhalmazként jelenik meg a nagy halmazhoz viszonyítva.
Vagyis több helyre kapcsolódunk. Nem mindegy mekkora a kapcsolódásunk a saját és a idegen halmazokhoz.
És van olyan helyzet, hogy valaki egyáltalán nincs ÉnTudattal a saját tudatközösségében jelen.
Rabszolga valahol. Elrabolták, vagy eladta a lelkét. Kizáródott, idegenként él valahol. stb…
A történelmünk ezernyi szálon mutatta az emberiség lelkületének, tudatának fejlődését. Az elmúlt sok sok év az ÉnTudatunk fejlődését segítette elő. Az utolsó két év pedig megmutatta a végeredményt. Hogy hol tartunk saját magunk erőinek felismerésében. Miképpen illeszkedünk a rendszerbe. Használnak minket, vagy mi tudunk hatni a saját erőinkkel a közös térre.
Sokan kérdezik az oltást.
Csak azt tudom elmondani, amit én gondolok. Ismernem kell magamat, hogy tudjam, miként hathat rám a vírus. Eltelt egy év, mindenki leszűrhette önmagáról a hatásokat. Nem másokról, hanem önmagáról. Azt is bele kell számolni, hogy gondolatban hogyan éljük meg. A félelem mekkora? Vagy az elutasítás? Az elutasítás is félelemből fakad. Ez egy megtagadás. Ahol tagadunk, harcolunk, ott a félelem munkál a háttérben. Amiből fakad a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzés, ami kiváltja a harcot. Mögötte a hit bizonytalansága húzódik.
Vírus van. Mindig is volt. Hogy mi fokozta fel a hatását, és mi fokozza még mindig, azon is érdemes elgondolkodni. Minden, amire fókuszálunk, energiát koncentrál valamilyen formában.
Így mondhatjuk azt is, hogy minél több energiát fókuszálunk erre a helyzetre, annál erősebbé válik. Mint ahogy a félelem működik. Addig üldöz a rémálom, amíg szembe nem nézünk a helyzettel és a helyére nem tesszük. Amihez hit szükséges. Hit abban, hogy nem vagyunk egyedül, és a megfelelőinformáció a megfelelő időben elér hozzánk. És bízunk abban, hogy jól ismerjük saját genetikánkat, erőinket. Mennyire ismerjük önmagunkat és hitrendszerünket? Most pontos válaszokat kapunk minderre.
Ezernyi információ, elmélet születik meg, és mindez támad minket. De ezek az elméletek nem feltétlen rólunk szólnak.
Én türelmesen várok, amíg nem lesz olyan okom, ami miatt döntsek bármiben is a vírussal kapcsolatban. Bár sok problémát, negatív töltést felveszek, de jó az öngyógyító képességem. tehát ha magamra figyelek, akkor önmagam tudom rendezni a vírus által okozott problémákat.
Ha önmagamra figyelek.
Ha változok olyan irányba, amerre terel a sorsom.
Ha elengedem mindazt, amiről pár éve még azt sem tudtam, hogy elengedni való, mert azt hittem a természetem része.
ÉS nem az.
Mivel a saját agyammal nem tudom megítélni, hogy mikor mi a helyes, ezért a Mesterhez fordultam. Ritkán kérem Őt, mert sok mindent magamnak kell megoldanom, de most kértem útmutatást.
Azt tudtam meg, hogy ott belül pontosan tudni fogom, hogy mikor kell kérnem oltást vagy bármit, ha fokozódik a helyzet és kialakul az a mutáció, ami rám nézve veszélyes. A genetikámhoz illeszkedő gyógymód még nincs a piacon. De készül. Megtudtam azt is, hogy a hozzánk illeszkedő gyógymód kijavítja a régi sérüléseket. Legyen az oltás, vagy bármi más. Oda illeszkedik, azt a részt bolygatja meg, amely önmagától nem tud megerősödni. Mert az sem tudja, hogy gyenge. A gyenge pont az életünkben. Mint bent, úgy kint.
Én most ennyit tudok segítségül adni. Hallgassatok a belső, félelem nélküli hangra.
Ne a hírözönt figyeljétek, hanem a saját belső bizonyosságokat. Kérjetek felsőbb vezettetést. Ez egy bonyolult labirintus szakasz, innen csak új tudunk kijutni, ha olyan valaki vezet, aki látja a labirintust felülről, kívülről.
Talán időben sikerül megállítani a mutációk sorozatát. Talán…
Sokan dolgoznak rajta. Fizikai és szellemi szinten egyaránt.
Harc már nincs, az elutasítás vette át a helyét bennem a víruskérdés irányába. Ha az embereknek ez kell, csinálják, én nem akarom magamévá tenni. Nem félelemből, hanem mert nincs rá szükségem.
Támogatást, felvilágosítást adok, miről is szól a történet valójában, és mik a lehetséges kimenetelei, döntenie viszont tényleg mindenkinek magának kell.
Azt azonban nem árt tudni, hogy legalábbis a nekem jött üzenet szerint „az emberiség elleni legnagyobb bűncselekmény zajlik”.
Amiben benne vannak a vírusok, de az oltások legalább annyira.
Drága Évi!
Köszönöm. Megerősítettél.