Az irányító entitáshoz fűző kötelékben lépjünk tovább.
Olvassátok el Beatrix írását az álmáról. Igen jól leírta az entitás jelenlétét és hatását. És rámutat arra is, hogy a férfi testen keresztül közelíti meg nőt és próbálja elvenni tőle, ami éltető energia számára.
Legyen az apa, férfirokon, vagy társ. Vagy egy nőben erős férfi személyiség.
- Börtönbe zár. Jó esetben, ha nagyon kell számára, amit használni akar, és erős az ellenfél, akkor aranykalitkába zárja.
- Valamiféle elköteleződés kell.
- Képzelet vagy valóság? Sok esetben már nincs is kötés, de a képzelet fenntartja. Vagy egyfajta ragaszkodás egy általa kapott tudáshoz, vagy hatalomhoz.
Saját esetemben elég gyorsan kimondtam, hogy elengedek magamtól minden olyan tudást, amely nem a lelkem sajátja. Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni és ebből származó hatalommal. Sem tudatosan, sem tudattalanul. Főleg azért tudtam kimondani, mert olyasmiket mondtak rólam emberek, ami én nem voltam.
Sokszor és határozottan mondtam ki. Az egyik gond az volt, hogy ami a genetikámban húzódott saját erőként, azt elutasítottam. Nem is tudtam meghatározni már önmagam erőviszonyait. Nagyon szórt, mindenbe belerántó energiák voltak. Tanultam. Sok olyasmit is, amit így utólag nézve nem kellett volna. Mert nem ÉN vagyok. De tágította a látóköröm.
Az idegen entitás pedig hátrébbhúzódott, láthatatlan szálakon irányított.
A figyelmeztetés, hogy jelen van, időnként megérkezett.
Megtanultam kitágítani a nézőpontomat. Átlátni folyamatokat, rendszereket. Összefüggéseket.
Falka törvényeket, amelyeket a test kémiája tart össze. Emberi viselkedési minták eredet okát megtalálni.
Ma már tudom mindez azért kellett, hogy tisztába legyek önmagam határaival, saját erőimmel. És azokkal, amelyek manipulálnának.
Erő kovácsolódott abból, hogy nincs miért hazudnom, nincs értelme játszmákat játszani, amit érzek és gondolok meg tudjam jeleníteni tisztességes, becsületes formában. Ezzel pedig a bennem rejtőző ősi félelmet lecsillapítottam.
Még keresem az okot, ahol létrejött a kapcsolat a manipuláló entitással. Biztosan összefügg a gyermek életre hívásával. A lehetőséggel, hogy szülhetek gyermeket.
Az ok, hogy miért nem tehetem és ez miért van a lelkembe írva mint pecsét, azt nem tudom. Erre még keresem a választ.
Talán, ha az emlékezetben feljönne, hogy vajon a paradicsomi Éva fiai között miért történt a gyilkosság, az közelebb vinne egy lélektörténethez.
Ami bennem élő, az a papnői eskük és egy hozzájuk tartozó csonkolás. De ezeknek is van eredete.
Mindezzel csak azt szerettem volna elmondani, hogy az ÚT ott halad, hogy megismerjük a világot és a létezési formákat, amelyben élünk. Amikor megismerjük, akkor már múlik az ismeretlentől való félelem.
Gyermekkorom emlékei elég sötétek. A menekülés a mögöttem „futó árnyaktól”, elég jellemző volt. Futottam néha, mint az őrült. Hallottam a fülem mögött az üldözők hangjait. A félelem iszonyatként tombolt bennem. Belefáradtam az állandó feszült állapotba és kiégtem. Most már ha meghallom a hangokat megállok, megfordulok és kérdezek.
Vagy kimondom, ami éppen jön. Ez legtöbbször nem éppen nőies.
Ennek ellenére, ha álmodom, az még mindig menekülés és harc. A félelmek és az üldözők tárháza végtelen. Mint egy számítógépes játék, ahol a szörnyek szintenként változnak. Csak tudnám melyik szinten vagyok, és mennyi van még vissza.
A mostani szörny elég erőteljes, a világunkat mozgatja. Így talán, ha ő letudva, akkor kienged a mátrix ezen része.
Azt sem tudom, hány embernek kell a kapcsolatot vele rendezni. Hány embernek kell a játékból kilépni, hogy világunk hatalmi rendszere változzon.
A hadúrnak van egy mindenki által ismert neve is, amelyet az emberek védelmezői között tartanak nyilván. A lelkiismeretlen emberek éppen úgy használják az erejét, mint a világot mentő emberek. Ez a világ poláris. A források, entitások, nem döntenek afelől, hogy jó vagy gonosz az ember, aki eléri őket. Ezt is jól megmutatta a Jézusi történet. Elég alapos helyzetképet adott a világunkról és a lehetőségeinkről.
Ez is megtéveszt sok embert. Imádkozik, behív egy segítőként ismert entitást. Aki lehet, hogy segíteni fogja, de az is lehet, hogy használni kezdi.
Ez az ember genetikájától függ, és az irányíthatóságától. Ezt feltérképezhetjük abból, hogy mennyire támaszkodunk más emberek véleményére, a híradásokra. Jósnőkre, kártyára, mágiára. Politikusok ígérgetéseire.
A jelenlegi vírus helyzetben érdemes behelyettesíteni az uraló entitást a vírus program működésébe. A megbetegedésünk mértéke az eddigi felismeréseinktől függ, amit sok generáció adott össze. Az oltást pedig úgy kell vizsgálni, hogy szükségünk van-e még felismerésekre az uraló tudattal szemben. Az biztos, hogy semmiképpen ne legyünk harcos vírustagadók és oltásellenzők. Ne legyünk behódolói sem a manipulatív hírfolyamnak.
Helyezzük be önmagunk a képletbe és nézzük meg, mire van szükségünk ahhoz, hogy leválasszuk az entitás hatását magunkról. Van, akinek kell az oltás, hogy jobban rálásson saját helyzetére. Nem mindegy, hogy melyiket kapja, honnan van, ki és hol adja be. De ezek sorsszerűen mozognak, ha a döntés megnyilvánul bennünk. Csak követni kell az útmutatást. Ami biztos, hogy ne mások mondják meg, mi a jó nekünk.
„van, akinek kell a oltás, hogy jobban rálásson a saját helyzetére ” – ezt kifejtenéd kicsit bővebben?
Sokszor nem látjuk, hogy mennyire állunk manipulatív hatás alatt. Az oltás fel tudja fokozni bennünk ezt a fajta védekezést vagy ellenállást. Felszínre hozza a rejtőzködőt és „bemutatja”. HA valaki már jól ismeri és megteszi a kellő intézkedéseket, őrá a vírus sem hat drasztikusan. Az oltás sem tesz különösebben semmit.
A nagy számok törvénye alapján biztos van, aki ‘jobban jár’ az oltással, mint a ‘vírussal’, de kizártnak tartom, hogy ez a többségünkre érvényes lehetne.
Semmiképpen nem tennék egyenlőségjelet a kettő összemberiségre vetített veszélyessége közé.
Azt gondolom mindenki egyedi. Leírtam egy gondolatot csupán. Nem mondom, hogy jó vagy rossz az oltás. Van akit megment, van akit megbetegít. Csak ami hozzá fűződhet, azt tudom leírni. Mindenki maga érzi, mire van szüksége.
Létrehozásának célja alapján, és részben az eddigi eredmények tükrében nem találok olyan indokot, ami által az Emberiség tekintetében jónak lehetne nevezni.
Athena hozzászólásához
Érzékelhető, hogy egy nagyon durva, és közvetlenül élet-ellen irányuló behatásból is ered a mostani „terjedő”-helyzet. Van egy olyan része, amely egy „semleges” áramlásként (térként) indult, és erre telepedett rá már tudatosan egy fertőző / élet-ellenes minta / organizmus / létező…
Ugyanakkor itt élünk a Földön, és a Földanya is folyamatosan dolgozik ennek az élet-ellenes helyzetnek a megszüntetésén a Földön élő teremtőkkel, és a Föld felé (törvényes úton, előzetesen erről Egyeztetve) irányuló más Gondoskodásokkal is összekapcsolódva.
Itt a Földön is élnek olyanok, akik akár a kutatásban, akár gyógymódok tényleges előállítása során, a szállítás és tényleges gyógykezelés során Tisztelettel és Szeretettel ’Adják’ a tudásukat és erejüket a ’nagy-egészhez’, ami tőlük telik megteszik.
A legkisebb kislányomat harmadéves orvostan hallgatóként márciusban már berendelték egy hétre a ’védekezésbe’, tesztelést / szűrést végzett. Ezen a héten ismét részt vesz a tesztelésben (ahelyett, hogy tanulna és készülne a vizsgáira). Nem repestem az örömtől, amikor ezt pár napja elmondta, de nem ítélhetem meg, hogy mit választ. Elmondta, hogy ő azoknak az embereknek szeretne segíteni, akikkel majd a munka során találkozik… és van benne bizalom, hogy talán lesz, akinek tényleg tud segíteni.
A ’kész-termékben’ (akár oltás ez) a Jobbítás lehetősége is benne lehet [és én is bízom abban, hogy sokan vannak, akik nem csak a fizetésért végzik a munkájukat, hanem azért, hogy vége legyen ennek az „őrületnek”, és valahogyan tudásban / tapasztalatban / erőben megerősödve magunk mögött hagyhassuk mindazt, ami nem egyeztethető össze az élettel]. A Térben / az áramlásainkban ezek a Jobbító Szándékok / munkák / erők / tudás is benne vannak.
Talán a „hódítók” csak egy „masszát” (itt élőket) látnak, akiknek pusztulnia kellene, hogy az élet-tér könnyebben elvehető legyen. Mi itt élők látjuk / láthatjuk egymást is, és azt is, hogy nem csak egy „gyenge és felesleges massza” vagyunk, hanem vannak erősségeink, van bennünk tudás és szeretet is, képesek vagyunk megóvni [SŐT: MEGÚJÍTANI is!] az életünket és az életünkhöz tartozó teret is. Nem mindenki tudatos ma még ebben, és talán a tudatosabbaknak most az a legfontosabb feladata, hogy segítsék azokat a társaikat a Felismerésekben / Megértésekben, akik most kezdik újra felismerni azt, hogy vissza kell venniük az életük irányítását, újra meg kell tanulniuk az ÖN-Gondoskodást.
Az élet irányításának visszavétele nem az utcákon kint a zavargásokban való részvétellel kezdődik, vagy a politikai „színpadon”. A Tudást és Tudatosságot szükséges visszaépíteni, ebben segíthetjük egymást azokban a konkrét helyzetekben (a társainkhoz való közvetlen összekapcsolódás során), amelyekben éppen élünk.
Nyilván nem véletlenül látjuk azt, hogy sokan egyáltalán nem értik, hogy valójában nem a saját életüket élik. Én is sokáig éltem így, teljes sötétségben, minden segítség nélkül (vagy nem ismertem fel a segítő-kezet). Megtapasztaltam, hogy ki lehet jönni e gödörből / sötétből, és ha nekem sikerült, sikerülhet ez mindenki másnak is. Nem reménytelen a helyzet. Itt a Földön a valódi segítség mindig abból az ’irányból’ jön, ami felé képesek vagyunk BIZALOMMAL fordulni / megnyílni. A bizalom, megnyugvás, szeretet sok olyan élet-ellenes mintát ’átalakít / átír’, ami nem rögzülhet be az életünkbe.
Ahogyan én is megtapasztaltam: amikor a Bizalomra alapulóan képes valaki megtenni az első lépéseit abban az irányban, hogy visszaépítse az ’elvett / elvesztett’ életét, akkor tudnak a segítői hozzákapcsolódni. El kell kezdeni tudatosan a ’TEVÉKENY’ (!) Ön-Gondoskodást… talán ebben a legfontosabb most segíteni a társainkat (alapulva a saját korábbi tapasztalatainkra, és arra a belső útmutatásra, amely a védett-belső-útjainkon jelez).
Ha valaki azzal a szándékkal teszi a lépéseket (akár kéri az oltást, akár nem), hogy azzal tudatosan óvja az életét, bízom abban, hogy ’jó úton halad’.
Kedves Ėvi! Hogyan tudnek kodolassal levalni errol? Marmint ha faj a fejem akkor a fejfajas a kulcsszo amire kodolok.Itt mi a kulcsszo ?
Leválni egy hosszabb út. Ezen az úton jársz már. Ez egy az egyben nem megy.