Megérzéseink felerősödnek. Felerősödtek. ÉRdemes meghallgatnunk benső énünk óhajtását, aki pontosan tudja, hogy mikor kell lépnünk, mikor kell leülnünk. Mikor kell csendben lenni és mikor kell megszólalni.

MEgnövekedett az energia szint drasztikusan. Mindez belülről áramlik kifelé, a külvilág felé. Alaphelyzetben.

Most viszont megnyílt két olyan külvilágban létező energiaforrás, amely régóta zárt volt. Elzárt volt az emberi észlelés elől.

Vagyis áramlik az energia a belső világból, és a külvilágból is.

Mindemellett a nehéz, sűrű, “gonosz” energiaformák besűrűsödtek. Sokkal láthatóbbak, nyilvánvalóbbak a rossz szándékú törekvések. Ködben úszunk. Az energiák kipréselik belőlünk mindazt, amivé válhatunk. Ezzel együtt a félelmeink és kétségeink is kivetítik önmaguk, hogy lássuk, tapasztaljuk, hogy mit nem oldottunk még meg.

Visszatért világunkba, kilépett a külvilágba az ANYA istennő. Ő az, akin ott az örök bélyeg, hogy ő a bűn forrása. Miközben az ember beledobálta az aurájába minden fájdalmát, keserűségét. Ő pedig befogadta, elvette mások bűneit.

Mint ahogy a Föld befogadta, visszavette minden gyermekét, aki létformát váltott. Bűnösen vagy bűntelenül. Legyen az ember, vagy más létező. Visszavette és átalakította, a lét más síkjain keltette újra és újra életre.

ANYA is így tett. Újra és újra szülte minden gyermekét. Embert, állatot, növényt, kőzetet. Minden mi a külvilágban megnyilvánult bármilyen formában, az ANYÁtól való.

ANYÁT sokáig tisztelték, őrizték, védték, de eljött az idő, amikor elnyelte őt a szürke köd és más istenek léptek a helyére. Pénz, hatalom, ego, manipuláció, kétely.

Más lett a fontos, nem az élet.

ANYA aurájába továbbra is bedobálta az ember a saját fájdalmait, kétségeit, dühét, démonjait. És elzárta őt a szürke ködbe.

A nő az élet hordozója. A férfi pedig a harcos, aki megvédi az életet.

Ez a tézis alakul most az emberekben.

Az ehhez való viszonyunk segít vagy gátol minket.

Mindenkiből előtör eredendő lényegisége. Harcos amazon, aki férfi testre vágyna. Vagy a nő, aki gondozza az életet minden formájában. ÉS női testet öltene hozzá.

ÉS innentől érthető a nemi identitás zavar is, amely egyre jobban teret kér. Mindez ennek az időszaknak a következménye. Kérné az emberi tudat a lényegiségének megfelelő kinyilatkoztatást.

ÉS itt nem a divatról, hitrendszeri tévedésekről, sérül lélek dacolásáról beszélek, hanem az önkifejezési módról. Mikor érezzük otthon magunkat a testünkben.

Nagyon fontos, hogy miképpen mutatjuk meg a külvilágnak önmagunkat. Furaságainkkal, egyediségeinkkel együtt.

HOgyan jelenítjük meg lelkünket, hogy ki tudjuk fejezni a valóságunkat a külvilág felé.

Mindazzal ami bennünk van, formálni tudjuk az életet a külvilágban. Az elfojtások ideje lejárt. Démonjaink remélhetőleg felismertük, és átalakítottuk. Elengedtük a múlt fájdalmait, mert ráébredtünk, hogy a múlt csak a tapasztalatokat adja meg a jelen döntéseihez. Amiből a jövő alakul.

Gondolati sémák valamennyire rendeződtek bennünk a megélt nehézségek alatt. Az érzeteink, érzelmi mintáink rendbetétele zajlik. Amíg az érzetek mintái nem rendeződnek az aurában, addig a kifejezési módunk is fals marad. A gondolat lehet hogy már kialakult, de a mögötte lévő energia töltés, amely az érzetekből formálódik, még megkövült, elfojtott, vagy éppen visszájára fordított. Tehát figyeljünk arra, hogy ott belül mi jelenik meg.

Nyomás a mellkason? Mély levegővel lazítsuk fel és nézzük meg mi rejlik alatta. Ha rossz érzés, akkor nézzük meg mi is okozhatja. Csak elég, ha rákérdezünk. A válasz mindig megjön, csak kapcsoljuk össze a kérdéssel a választ.

Fájdalom a csípőben, vállakban? Mély levegő és kérdezzünk. Mi rejlik a fájdalom alatt?

Az érzeteink a fájó testrészekben a legelnyomottabbak. Érdemes ezekkel kezdeni a kutatást.

A szaglás, a látás, a tapintás is az érzetek formálásához tartozik. Tapintsunk és figyeljük arra, hogy mit vált ki. Nyom, fáj, jó érzés, békesség, undor?

Nézzünk figyelmesen és vizsgáljuk meg mit vált ki, és testünk melyik pontján.

Ha jól vizsgálódunk, az összes démonunk megmutatja magát. És mások démonjai is.

De nemcsak a démonok, hanem a segítők is.

Az élet megtartása a Földön az emberi lény felelőssége.

Az ANYA energiaformái, és hívhatjuk őt Fekete Madonnának, megbocsájtóak, de kevésbé megengedőek mint eddig voltak. Már nem fogadja el a tétlen siralmakat. NEm ad ott, ahol nem teszik meg azt, ami ő megmutat, mint követendő utat. Átcsoportosítja az energiáit oda, ahol a józan ész, a tiszta hit, a keresés és becsületes cselekvés tör utat az élet irányába. Felemeli a sérülteket, megmutatja az utat. De elvárja a kitartó cselekvést azon kereteken belül, amit az emberi test elbír.

A cél az, hogy értelmet nyerjen az élet. A test és lélek kapcsolata. Amelyet a érzetek kötnek össze.

Amit tehetük az az, hogy a bennünk lévő jóságot árasszuk a külvilágba. Csak úgy láthatatlanul. Érezzük, ahogy kiárad az energia és jóérzéssel tölt el.

Legyünk gondoskodóak. De mindez tiszta szándékból jöjjön.

Sokan ráébredtek az elmúlt időszakban, hogy az életükben sok az értelmetlenül eltöltött idő. Nem találják önmagukat a helyzeteikben.

Ezt a felismerést kössük össze a keresés gondolatával.

Hol hazudok önmagamnak önmagamról?

Mi az igazán fontos számomra?

Mit tehetnék, hogy értelemmel töltsem fel a mindennapjaimat?

Mivel lehetnék hasznára a világnak?

Csak kérdezzünk.

Megjön a válasz.

Fordul a világ kereke. A mi sorsunk is. Csak legyünk elfogadóak és figyelmesek. Lássuk és halljuk meg  lelkünk hangját és a külvilág üzeneteit értelmezzük jól.

Érezzünk rá, hogy melyik üzenet szól rólunk és melyik tartalmazza mások fals hangjait. A fals hangok felerősítik a bennünk rejlő frekvenciákat kellemetlenül. Ez is egy érzet.